Világméretű politikai üzenetváltás: különböző kultúrák és korszakok kommunikációs taktikáinak összevetése címmel adott elő Tomohiko Taniguchi professzor, a Ludovika Public Diplomacy Hub (LPDH) kiemelt vendégkutatója november 12-én, az egyetem Orczy Úti Kollégiumában.
A legmagasabb szintű diplomáciai kapcsolatokkal rendelkező japán professzorral kerülhetnek most személyes kapcsolatba egyetemünk hallgatói az LPDH segítségével – emelte ki a Nippon Kaigi konzervatív mozgalom elnökét, Abe Sinzó miniszterelnök egykori különleges tanácsadóját köszöntve Liliana Śmiech, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) nemzetközi főigazgatója.
Kinek van valójában szüksége politikai kommunikációra? – tette fel a kérdést bevezető előadásában Tomohiko Taniguchi. Szerinte könnyű lenne azt mondani, hogy senkinek, ám mindannyian használjuk azt. Akárcsak egy szülőkkel folytatott beszélgetésnek is elengedhetetlen eleme a kommunikációs stratégia; a céljaink eléréséhez ugyanis kevés, ha csak az adó és vevő közötti üzenetváltás jön létre. Nem véletlen, hogy a NATO is az egyik legfontosabb kihívásának tartja a sikeres politikai kommunikáció stratégiájának megtalálását. Nem olyan régen történt ugyanis, hogy egyszerű civilek, akár gyerekek is pusztító fegyvereket használtak hivatásos katonák ellen Irakban és Afganisztánban. A jelenség stratégiai és kommunikációs elvárást támaszt a hadsereg felé: életmentő lehet, ha üzeneteikkel elérik az idegen nyelveket nem beszélő civileket.
De a japán professzor szerint stratégiai kommunikáció az is, ahogyan Magyarország miniszterelnöke beszél itthon vagy éppen az európai vezetőkkel – miközben tudja, hogy világméretű figyelemre számíthat, akár Donald Trump amerikai elnökére is.
Mikor a legfontosabb a politikai kommunikáció? – tette fel az újabb kérdést a professzor. Amikor egy döntés életről és halálról, a háborúról vagy éppen gazdasági kérdésekről szól. A politika lényege ugyanis a folyamatos változás, amelyben a vezetőknek döntéseket kell hoznia. E döntések azonban megoszthatják a nemzetet. Egy jóléti társadalom, mint például a Japán, inkább az idősebbekre koncentrál. Az ország igen komoly jóléti rendszert épített ki, ami mértékében már nagyobb, mint az USA hadászati költségvetése. Az idősebbek azonban egyre többen vannak, igen aktív választók, így a rájuk eső többlet figyelem és erőforrások okán áldozatul eshet a következő generáció.
A rendezvény második felében Tomohiko Taniguchi hallgatói kérdésekre válaszolt, e beszélgetést Németh Janka, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Nemzetközi és Európai Szakkollégiumának (NESZK) hallgatója moderálta. A professzor itt többek között arról beszélt, hogy a politika és a kormánytisztviselők számára komoly kihívást jelent a lapzártát nem ismerő közösségi média elterjedése. A közvélemény ilyetén mesterséges befolyásolása egyre súlyosabb hadszíntérnek számít a világban. Arról is szólt, hogy a politikusok és véleményformálók korábban hittek a nyelvi akadályokban, így akár eltérő üzeneteket is formálhattak a saját nyelvükön, mint angolul. Ma azonban a szövegek instant fordíthatók, ebben pedig kiemelkedik a mesterséges intelligencia szerepe.
A professzor úgy vélte, ma már érdemesebb a saját nyelvünk, a saját kultúránk mély elsajátítására erőfeszítéseket tenni, mint az új nyelvek megtanulására. Az egyetemistáknak azt javasolta, maradjanak meg mindig kíváncsinak, s a hazai eseményeken túl figyeljenek arra is, hogy mi történik a világban. Szerinte mindazt, ami a szemünk előtt van, mindig érdemes történelmi kontextusba helyezni, ami folyamatos tanulást jelent. Végül arról is beszélt, hogy a korábban kormányzó nagy japán ernyőpárt mára elvesztette többségét a parlament mindkét házában, így az új miniszterelnök legfontosabb feladata, hogy konkrét döntések mentén hozzon létre ideiglenes koalíciókat. Ha ez nem sikerül, akkor új választásokra lesz szükség Japánban.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Mészáros Márk Benjámin