NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

Védik-e a kisebbségeket az alapszerződések?

Bemutatták a Vizi Balázs által szerkesztett, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének gondozásában megjelent Magyarország és szomszédai – kisebbségvédelem a kétoldalú szerződésekben című könyvet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) május 2-án. Az esemény moderátora Gyurcsík Iván rektori tanácsadó, a Kisebbségpolitikai Kutatóműhelye vezetője volt.

Tavaly december óta a Schöpflin-gyűjteményből származó 544 kötettel és virtuálisan is gyarapodott a kisebbségpolitikai különgyűjtemény – mondta köszöntőjében Mészáros Zoltán, az NKE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója. Kiemelte: QR-kódok segítségével több kisebbségpolitikával foglalkozó, illetve angol és német nyelvű e-könyvhöz juthatnak hozzá a látogatók.

Tavaly októberben Deli Gergely rektor támogatásával jött létre a Kisebbségpolitikai Kutatóműhely – jelentette ki Gyurcsík Iván rektori tanácsadó, a Kisebbségpolitikai Kutatóműhely vezetője. Beszélt egyebek mellett a közelmúltban a Pro Minoritate Alapítvánnyal közösen megrendezett Duray Miklós emlékkonferenciáról, illetve arról, hogy a kollektív bűnösség témakörében idén ősszel nemzetközi konferenciát terveznek.

Gyurcsík Iván az esemény moderátoraként hangsúlyozta: fontos összevetni az egyezmények szövegét a gyakorlattal. A kötetről – amelynek szerzői Vizi Balázs, Tóth Norbert, Nagy Noémi, Szabó Tamás, Kántor Zoltán, Pászkán Zsolt, Varga Csilla, Korhecz Tamás és Fedinec Csilla – elmondta: az ukránokkal, a szlovákokkal, a románokkal és a szerbekkel aláírt megállapodásokat taglalja, a magyar-szlovén kisebbségvédelmi együttműködésről már 2019-ben megjelent egy kötet, a horvát reláció feldolgozása még várat magára.

A szerzők, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával  a Társadalomtudományi Kutatóközpontban megvalósult OTKA kutatási program részeként megnézték azokat a kétoldalú szerződéséket, amelyek a kisebbségek védelmére is tartalmaznak valamilyen rendelkezést – idézte fel Vizi Balázs, az ÁNTK Nemzetközi Jogi Tanszékének egyetemi docense, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, a kötet szerkesztője. Rámutatott: Magyarország Ausztria kivételével minden szomszédjával kötött alapszerződést, ugyanakkor e szerződések körül nagy viták zajlottak. Kitért arra, hogy korbábban nem született olyan munka, amely ezeket a szerződéseket vizsgálta volna, vagy a kisebbségi vegyesbizottságok munkáját dokumentálta volna. Vizi Balázs úgy fogalmazott: az alapszerződés jogilag nem több, mint egy általános kétoldalú nemzetközi szerződés, ezek jószomszédsági és barátsági szerződések, amelyek széleskörűen rendezik az államközi kapcsolatokat két szomszédos állam között.

A szerző szerint felmerül a kérdés, hogy a kisebbségjogokat lehet-e ténylegesen integrálni a nemzetközi jogba, mert 1990 előtt ilyen nem történt, mivel úgy gondolták, hogy csak az alapvető emberi jogokon belül lehet a kisebbségi jogokat megfogalmazni. Ezután az Európa Tanácsban megindult a kodifikáció, de nagy hatást nem tudtak kiváltani az európai kisebbségek életére, és általában ez tükröződik az alapszerződésekben is – fogalmazott. Hozzátette: a szlovén és a horvát kisebbségi szerződés kivételt képez, mert ott nyitottabbak voltak arra, hogy a kisebbségi jogokat elismerjék, a többi országban azonban a biztonságpolitikai félelmek határozták meg a szerződések tartalmát.

Az alapszerződések megkötésének történelmi hátterét már Bába Iván egyetemi magántanár, korábbi nagykövet, egykori közigazgatási államtitkár vázolta fel. Szólt az Antall-kormány kisebbségvédelmi stratégiájáról, rámutatva: egyszerre kellett baráti alapon rendezni a szomszédokkal való kapcsolatokat, illetve a magyar kisebbségeknek jogokat kivívni ezekben az országokban. Szerettek volna minél több kétoldalú szerződést megkötni, amely a kisebbségek kollektív jogait biztosítja, erre azonban nem volt lehetőség, csak a közösségben gyakorolható jogokat írták bele – részletezte. Hozzátette: Szlovákia és Románia inkább a belügyeikbe való beavatkozásként élték meg a szerződéseket. Ha van politikai akarat, akkor lehet cselekedni, de ha nincs, akkor számtalan eszköz van arra, hogy megakadályozzák a kisebbségi jogok érvényesülését – jelentette ki Bába Iván. Követendő példaként említette a jelenlegi szerb-magyar viszonyt.

Kalmár Ferenc nagykövet, főtanácsadó, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri különmegbízott szerint kaotikus a kisebbségek jogi védelme, mert több ország akadályozza ennek létrehozását. Szükségesnek nevezte egy magyar-német vegyesbizottság felállítását, mert Magyarországon a legnagyobb számban a német kisebbség van jelen. A nagykövet beszélt a 2015 óta folytatott ukrán-magyar kisebbségi vegyesbizottságban végzett munkájáról is, amellyel kapcsolatban elmondta: az elmúlt években sok személyi változás történt ukrán részről, ez is hátráltatta az előrelépést. Kitért a Beneš-dekrétumokra is, amelyek a kollektív bűnösség elvét tartalmazzák és a szlovák fél állítása ellenre máig tartó az érintett szlovákiai magyar tulajdonosokra hátrányos jogkövetkezményekkel járnak, ahogy ez a földkisajátításokkal kapcsolatos jelenlegi feszültséget generáló gyakorlat  is ezt tükrözi. A nemzetközi szervezetek, köztük az Európa Tanács is ugyan fellép a kisebbégi jogok védelme érdekében, a két nemzetközi instrumentum –  a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája – eddig nem bizonyult kellően hatékony eszköznek.

Az eseményen részt vett Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó és Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere is. Utóbbi hozzászólásában úgy fogalmazott: minden olyan szomszédunkkal tudunk jó szerződést kötni, amelyik hajlandó belevenni a kisebbségek problémáit. Szerinte elsősorban nem Magyarország és a szomszédos országok között kell a kiegyezést megvalósítani, hanem a körülöttünk lévő államok és az azokban élő magyar kisebbség között.

 

Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes