Könyvajánló - 2021. június 04.

Az Egyesült Államok útja Trianonhoz. az Inquiry és Magyarország jövője, 1917-1918. (Glant Tibor szerk.), Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2020.

A hazai Trianon-kutatás egyik hiányzó láncszeme az amerikai álláspont ismertetése, különösen a majdani határok kérdésében. Ez a kötet az első világháború idején működő amerikai béke-előkészítő bizottság, az Inquiry magyar vonatkozású anyagait mutatja be a kezdetektől egészen a párizsi békekonferenciáig. A forráskiadványt hosszabb bevezető tanulmány nyitja, melyben megismerkedhetünk az Inquiry munkatársaival, feladataival és a béke-előkészítő munkába fektetett szellemi tőkével, valamint a bizottság tagjainak párizsi munkájával és a kutatócsoport utóéletével is.
A források között áttekintjük a béke-előkészítő munka szellemi alapvetéseit és a wilsoni 14 pont születésének körülményeit és változásait. Részletesen bemutatjuk az osztrák-magyar kutatócsoport három legfontosabb tagjának (Clive Day, Charles Seymour és Robert J. Kerner) jelentéseit és az azokhoz csatolt bírálatokat is. Ismertetjük továbbá a két románszakértő erősen elfogult tanulmányait, az angol-francia-amerikai együttműködés megszervezésére tett kísérleteket, valamint az Inquiry végső jelentését, a párizsi Fekete és 2. Vörös Könyvet, mert ezek tartalmazták az utolsó amerikai határjavaslatokat. A kötet abból a szempontból is különleges, hogy hasonló, tematikus forráskiadvány az Inquiry munkájáról eddig nem készült.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

 

 

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás. Egy túlélő naplója a haláltáborból. Athenaeum, Budapest, 2020.

Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták. Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett.

Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak. De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.

Eddy de Wind (1916-1987) zsidó származású orvos és pszichiáter. Ő volt az utolsó, aki zsidóként orvosi diplomát kaphatott a hollandiai Leiden Egyetemen. A westerborki gyűjtőtáborban ismerte meg Friedelt, akit a táborban feleségül is vett. Mindkettejüket deportálták Auschwitzba. Eddy a 9-es barakkba került, ahol a lengyel foglyok ápolójaként állították munkába, Friedel pedig a 10-esbe, ahol orvosi kísérleteket végeztek. De Wind 1945 nyarán tért vissza Hollandiába, ahol újra találkozhatott szerelmével. A háború után elvégezte a pszichiáter szakot. Psszichoanalitikusként a súlyos háborús traumák kezelésére specializálódott. Már 1949-ben megjelenik a témában írt alapműve, a Szembenézés a halállal, amelyben először írja le a koncentrációstábor-szindrómát.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

David Wallace-Wells: Lakhatatlan Föld. Élet a felmelegedés után.  Animus, Budapest, 2020.

Mi vár ránk a Földön az elkövetkezendő harminc évben és utána?
Aki a globális felmelegedéssel kapcsolatban elsősorban a tengerszint emelkedése miatt aggódik, az épp csak a felszínét kapargatja a lehetséges borzalmaknak. Mert a felszín alatt élelmiszerhiány, menekültválság, klímaháború és gazdasági hanyatlás rejlik. Vagyis rosszabb, sokkal rosszabb a helyzet, mint gondolnánk.

A Lakhatatlan Föld "korszakalkotó mű" (The Guardian), egyszerre vázlat a közeljövőről és elmélkedés azon, vajon milyennek látják majd ezt a jövőt azok, akik átélik: hogyan változtatja meg a felmelegedés a világpolitikát, a technológia és a természet jelentőségét, a kapitalizmus fenntarthatóságát és az emberi haladás irányát. A Lakhatatlan Föld szenvedélyes felhívás a cselekvésre. Most ugyanis, hogy a világ egyetlen lépésre van a valódi katasztrófától, ideje cselekednünk. Mert a felelősség a miénk.

"A Lakhatatlan Föld aprólékosan dokumentált, ökölbe szorított kézzel megtett utazás a melegedő bolygónkra veselkedő veszélyek között." (The New York Times)

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

Jon Meacham: Franklin és Winston. Egy nagy ívű barátság bensőséges története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2018.

A Franklin és Winston lapjain két olyan politikusegyéniség izgalmas kapcsolata bontakozik ki, akik a második világháborúban győzelemre vitték a szabad világot. Barátságuk sorsdöntő és a maga nemében páratlan volt - a háború idején 113 napot töltöttek együtt, és csaknem kétezer üzenetet váltottak. Nemegyszer titokban találkoztak, egymástól igencsak távol eső helyeken - Washingtonban, Casablancában, Teheránban -, beszélgettek háborúról, politikáról, a politikai döntések nehézségeiről és magánéleti gondjaikról.

A brit kormányfő, aki Hitlerrel jó ideig egymaga szállva szembe, a legsötétebb órában rázta föl nemzetét, soha nem tudta, hányadán áll Roosevelttel - akinek épp ez volt a célja. A titkokat dédelgető amerikai elnök szeretett zavarba hozni másokat - fehér házi munkatársait és a feleségét, Eleanort éppúgy, mint Churchillt.
Jon Meacham az izgalmas politikai eszmecserék hátterében meghúzódó személyes drámák megelevenítésével erőteljes portrét rajzolt minden idők egyik legfigyelemreméltóbb barátságáról.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

Dietrich Vollrath: A beérett gazdaság. A stagnálás mint a siker jele. Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2020.

Számos közgazdász és a közvélemény jelentős része is egyetértene abban, hogy a virágzó gazdaság egyet jelent a gazdasági teljesítményt mérő bruttó hazai termék (GDP) mutatójának növekedésével, amelyet még az 1950-es években alkottak meg. Minél többet termelünk és fogyasztunk, annál magasabb az életszínvonalunk, és annál több erőforrás áll rendelkezésünkre. Épp ezért sokak számára aggasztó az elmúlt években nyilvánvalóvá váló trend: a gazdaság folyamatos lassulása. De vajon indokolt-e ez az aggodalom? Vajon tényleg a gazdasági növekedés tükrözi legjobban a gazdasági sikert? A lassulás valóban gazdasági problémákat jelez?

Dietrich Vollrath, a Houston University közgazdász professzora szerint a fenti kérdésekre egyértelműen "nem" a válasz. Az Egyesült Államokban zajló gazdasági folyamatok és trendek újszerű nézőpontból történő vizsgálatán keresztül arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi lassulás nem a gazdaság hibás működését jelzi, hanem épp ellenkezőleg, a gazdasági siker jele. A gazdaságunk ugyanis a materiális jólét és biztonság minden szükséges kellékével ellátott minket, épp ezért a termelés olyan új formái felé fordultunk, amelyek ugyan növelhetik jóllétünket, ám a GDP emelkedéséhez kisebb mértékben járulnak hozzá.

E minden kétséget kizáróan ellentmondásos kötet új megvilágításba helyezi a gazdasági növekedést, új utakra tereli az ezzel kapcsolatos közgazdasági párbeszédet, és ahhoz is hozzájárul, hogy másképpen gondolkodjunk a gazdaság sikerességéről.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

Almási Kitti: Bátran élni. Félelmeink és gátlásaink leküzdése. Kulcslyuk, Budapest, 2015.

Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is -rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket.

Éljük-e így le az életünket? Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha állandó önvédelemre rendezkedünk be?

Úgy látom, a legtöbb ember nem meri azt az életet élni, amit a szíve mélyén kívánna. Azt mondjuk, nincs rá lehetőségünk, de sokszor valójában bátorságunk nincs, hogy kivívjuk, megteremtsük azt. Ehhez ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások - gyakran jóakaratú, de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló - véleményére. Azon erőlködünk egész életünkben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy ne gondoljanak rosszat rólunk, ne szóljanak meg, ne bántsanak minket, miközben önmagunkat cserbenhagyjuk. Miért nem tesszük fel néha a kérdést: És akkor mi van?! Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük, csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Azt tapasztalom, hogy visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett volna számunkra, ha elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá lehetnénk, akik lenni szeretnénk. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk - mint ahogy olyan mély felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe. Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk - de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---