Könyvajánló - 2021. április 23.

Tari Annamária: Bátor generációk. #SzorongokTehátVagyok. Tericum, Budapest, 2017.

A XXI. században az online tér és a közösségi média használata megnövelte a szorongások mennyiségét. Ezek többségéért szinte önként jelentkezik mindenki, mintha nem lenne amúgy is olykor nehéz az élet...
A fiatal Z és Y generáció élete elindulási fázisában szorong, a legkisebb alfák pedig olyan életkorban, amikor még felhőtlenül kellene játszaniuk, nem pedig online képek tömegének kereszttüzében megtapasztalniuk a depresszív alkalmatlanság érzését.

Az X generációs szülők és cégvezetők próbálják megtalálni a legjobb alkalmazkodási módot, miközben olykor maguk sincsenek boldog állapotban.

Mindazonáltal jó lenne megértenünk, hogy az Információs Kor jelenléte felülírta korábbi érzelmeink egy részét, és bár segítség és jó dolog is ez a fejlődés, mellette vigyáznunk kell önmagunkra, a társas kapcsolatainkra, és arra, hogy az online valósága mellett ne veszítsük el a régi offline életünkét és azt a képességünket, hogy józan ésszel és bátorsággal lássuk érzelmi viszonyainkat.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma. Typotex, Budapest, 2019.

Saját magunk kizsákmányolói lettünk.

A neoliberális kapitalizmus nem az emberek megfélemlítésében, hanem az engedelmes és hasznos munkavállalók kitermelésében érdekelt. Az ember teste és az élet ideje a nyereségtöbblet kiszámításához elengedhetetlen mértékegységgé változott. A teljesítmény társadalma úgy gyarmatosította az életünket, hogy a kívülről érkező elvárásokat belső kényszerre váltotta. Mi történik akkor, ha az úr és a szolga egyetlen személyben egyesül? A bennünk összpontosuló hatalom erőszaktétele már csak testünk betegségeinek tüneteiben mutatkozhat meg. A lázadás elfojtása az önkizsákmányolás formájában jelenik meg, és az egyén önként hajszolja magát a teljes kiégésig - a tőke pedig szabadon áramlik tovább.

Hogyan jelenthet kiutat ebből a lidérces álomból az unalom, a személődő figyelem vagy éppen az inspiráló fáradtság? Ha létezik korszellem, akkor Byung-Chul Han telibe találta azt. A filozófia és szociológia klasszikusait metsző pontossággal kell olvasni ahhoz, hogy a mai világ leírásához szükséges új fogalmi kereteket megalkothassuk. Jelen kötet erre tesz kísérletet.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

Popély Gyula: Szövetségben az ellenséggel. Kárpátia Stúdió, Köröstárkány-Kápolnásnyék, 2019.

A Csehszlovák Köztársaság 1939. évi megszűnésével véget ért egy korszak az 1919-ben gazdát cserélt észak-magyarországi területek történetében. Egyúttal az új európai hatalmi-politikai állapotokkal összhangban új geopolitikai elrendeződés kezdődött. 1939 márciusában a Szlovák Tartománygyűlés - Hitler biztatására - kimondta az önálló és független szlovák állam létrejöttét, ugyanekkor Kárpátalja még vissza nem tért részeit - az ún. Erdős-Kárpátokat - Magyarország vette birtokba, és újból az ezeréves magyar haza részeként kezelte.

Popély Gyula, az egyik legismertebb felvidéki magyar történész jelen munkájában az 1939-1945 közötti szlovák-magyar viszonyt vizsgálja. Mindezt annak figyelembe vételével, hogy mindkét ország a Német Birodalom árnyékában élte a maga állami életét. Mindkettő tagja volt a háromhatalmi egyezménynek és ténylegesen hadat viselt a Szovjetunió ellen, illetve névlegesen hadiállapotban volt az angolszász hatalmakkal. A valóságban tehát "szövetségesek" voltak, ténylegesen pedig a legnagyobb ellenségek.

Popély Gyula (1945) történész, egyetemi tanár, az MTA doktora. 1990-ben a prágai parlament képviselője, 1991-1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002-2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004-2006-ban az egyetem rektorhelyettese. Kutatási területe a felvidéki magyarság 1914-1945 közötti története.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

Roxane Gay: A rossz feminista. Esszék. Athenaeum, Budapest, 2020.

"A rózsaszín a kedvenc színem. Régebben mindig azt mondtam, hogy a fekete, mert az menőbb, de valójában a rózsaszín minden árnyalatát imádom. Ha veszek valami kiegészítőt, szinte mindig rózsaszínt választok. Rendszeresen olvasom a Vogue-t, és ezt nem iróniának szánom, bár talán annak tűnik. A szeptemberi kiadást egyszer még a Twitterre is feltettem."

Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását (például az abortusz kérdésében). Esszéiből egy rendkívül éleslátó nő portréja rajzolódik ki, aki arra törekszik, hogy megértse önmagát, a társadalmat, amelyben él és a kultúrát, amelyben szocializálódunk.

Roxane Gay a The New York Times és más mérvadó amerikai lapok szerzője. Az újságírás mellett tévés és filmes projekteken, a televíziózásról szóló esszéköteten, valamint egy young adult-regényen dolgozik. 2018-ban Guggenheim-ösztöndíjat kapott.

Nyíltan vállalom a »rossz feminista« címkét. Azért teszem ezt, mert vannak hibáim, hiszen ember vagyok. Nem vagyok a feminizmus történetének avatott kutatója. Nem is ismerem annyira a kulcsfontosságú feminista szövegeket, mint amennyire szeretném. (…) Megpróbálom a feminizmusomat egyszerűnek megélni. Pedig tudom, hogy összetett, alakulóban van, és még számos pontján homályos. Tudom, hogy a feminizmus nem fog, és nem is képes megjavítani mindent. De hiszek a nők és a férfiak egyenjogúságában. Hiszek a nőknek a szüléssel kapcsolatos szabad döntési jogában, hiszek a mindenki számára elérhető, megfizethető és kötöttségektől mentes egészségügyi ellátásban. Hiszek abban, hogy ugyanazért az elvégzett munkáért a nőknek is ugyanakkora fizetés jár, mint a férfiaknak. A feminizmus egy választás, és ha egy nő nem akar feminista lenni, akkor joga van hozzá, hogy ne legyen az, habár én felelősséggel fogok harcolni az ő jogaikért is. Úgy hiszem, a feminizmus lényege épp az, hogy támogassuk a nőket a döntéseikben, még akkor is, ha mi magunk másként döntenénk.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---

Pusztai Virág: A képekből összerakott ember. A képkészítő és a képfogyasztó meghatározottsága az ikonikus fordulat és újmédia-jelenségek tükrében. Gondolat, Budapest, 2019.

Korunk emberének életútja szinte hiánytalanul megismerhető azokból a fotókból és mozgóképsorokból, amelyeket a rá szegeződő kamerák hoznak létre. Létének dokumentálása már magzati korában, az ultrahangképekkel elkezdődik, majd kisgyermekként a családtagok mobiltelefonjain sokasodnak a képmásai. Később, a nyilvános térben rendezvényfotósok lesnek rá, miközben ő maga is lelkesen exponál: már nemcsak a jelentős eseményeket örökíti meg, de a leghétköznapibb dolgokat is - és persze önmagát: egy-egy szelfin. E képekből összeállítható egy, a sorsát leképező vizuális portfólió, amelynek utolsó darabjai talán a sírjára helyezett koszorúkat ábrázolják. Az elkészült képek többsége pedig már nem a családi albumokba kerül, hanem az újmédia felületeire, a legszélesebb nyilvánosság elé.

Hogyan vált szükségletté a képkészítés? Miként olvad egymásba a privátképek és a professzionális médiaképek világa? Másképp mutatják-e a valóságot a digitális képek, mint dédszüleink fotográfiái? Tudunk-e kommunikálni a képekkel? Milyen következményei lesznek annak, hogy tapasztalataink és tudásunk egyre nagyobb hányadát a vizuális médiából szerezzük? Hatással lehet-e az emlékezetünkre és az identitásunkra, hogy múltunk szinte minden pillanatát visszanézhetjük? - A kötet e kérdéseket járja körbe.

A szerző, Pusztai Virág a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának adjunktusa, médiafilozófus. A média vizuális kultúrára gyakorolt hatásával és a képi fordulattal foglalkozó tanulmányait különféle tudományos folyóiratok és tanulmánykötetek adták közre.

A kötet adatait, hozzáférhetőségét itt ellenőrizheti.

---