A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Vallás és Társadalom Kutatóintézete (VTKI) – a tavalyi év után ismét – önálló panellel vett részt a European Academy of Religion (EUARE) konferenciáján. Az idei szakmai tanácskozást a római LUISS Egyetemen rendezték meg június 30. és július 3. között. Az érdeklődők 254 panelbeszélgetés és 1378 előadás közül választhattak; a rendezvény fő témája a vallások és az egyenlőség, illetve az egyenlőtlenségek kapcsolata volt.
A VTKI „Equality and Inequality in Catholic Social Teaching: Normativity, Institutions and Historical Tensions” című panelje a katolikus társadalmi tanítást vizsgálta mint az egyenlőség és egyenlőtlenség értelmezésének központi normatív keretrendszerét, különös tekintettel annak belső feszültségeire, történelmi átalakulásaira és intézményi beágyazottságára. Bár a katolikus társadalmi gondolkodás az emberi méltóság, a szolidaritás, a szubszidiaritás és az igazságosság elvein alapul, mindenkori fejlődése a konkrét társadalmi realitásokkal, hatalmi viszonyokkal és a történelmileg kialakult hierarchiákkal való szoros interakcióban ment végbe. A szekció azt járta körül, miként kapcsolódik össze a katolikus társadalmi tanítás normatív erkölcsi érvelése az empirikus társadalomelemzéssel. Az előadások az egyenlőség antropológiai és morális alapjaival, a szabadság és a hierarchia kapcsolatával, a szegénység és a strukturális igazságtalanság változó értelmezéseivel, valamint a háború- és békeetika keresztény társadalmi tanításon belüli átalakulásával is foglalkoztak.
Ujházi Lóránd a „The Role Of Catholic Universities in Promoting Social Equality” című előadásában a katolikus egyház szociális igazságosságra és egyenlőségre való általános törekvését a katolikus egyetemek példáján keresztül vizsgálta. Az előadás átfogó módon kezelte a vonatkozó forrásokat: a pápai megnyilatkozásokat kánonjogi források egészítették ki. A VTKI intézetvezetője hangsúlyozta, hogy a katolikus egyetemeknek a „világi” alapelvárások (pl. tudományos sztenderdeknek megfelelő teljesítmény, biztos finanszírozási és jogi háttér, transzdiszciplinaritásra való törekvés, széles körű partnerségi kapcsolatok) mellett olyan normatív katolikus elvárásoknak is meg kell felelniük, mint a közjó és az egyenlőség előmozdítása. A két terület „integrációja” természetesen kihívásokkal teli, így szükség van kutatásokra, közös gondolkodásra és együttműködésekre, amelyek ezt elősegítik.
A témát jól egészítette ki Balla János előadása, aki az oktatáson belül a piarista iskolákat vizsgálta. A Kalazanci Szent József által alapított rend – párhuzamosan a jezsuiták háttérbe szorulásával – fontos szerepet játszott a magyar oktatásban, miközben számos intézményi nehézséggel kellett megküzdenie. A piarista iskolák, amelyeket azért alapítottak, hogy ingyenes keresztény oktatást biztosítsanak a szegény sorsú fiúknak, olyan birodalmi törvények keretei között működtek, amelyek a „nem rászolgáló” diákok kirekesztése érdekében ismételten tandíjat vezettek be. A VTKI kutatója amellett érvelt, hogy a piarista iskolák olyan laboratóriumokként működtek, ahol a keresztény társadalmi tanítás emberi méltóságra, szolidaritásra és szubszidiaritásra vonatkozó eszményei feszültségben álltak a birodalom pénzügyi prioritásaival.
Az oktatáson túl külön szó esett tágabb társadalmi-politikai kérdésekről is. Darabos Ádám, az intézet munkatársa a pápai enciklikák szegénységgel kapcsolatos megnyilvánulásait vizsgálta a Rerum Novarumtól napjainkig, kitérve az egyenlőség (valamint annak hatalmi vonzatainak) jelentőségére a szegénységet érintő problémákban. A történeti vizsgálatot egy mélyebb elméleti-rendszertani kérdés indokolta, mégpedig a szegénység különböző formáinak (materiális, társadalmi, kulturális, erkölcsi-lelki) pontos leírása, valamint a közöttük lévő viszony megértése. A kérdésekre reflektálva Darabos kiemelte, hogy e kapcsolatok helyes ismerete alapvetően szükséges a komplex és eredményes szociálpolitikai beavatkozásokhoz.
Jancsó András úgyszintén a politika komplexitását húzta alá: a VTKI tudományos segédmunkatársa XVI. Benedek megnyilatkozásaiban vizsgálta a német pápa politikaképét. Kiemelte, hogy Joseph Ratzinger értelmezésében ezek a „politikum előtti” alapok – vagyis az antropológiai, erkölcsi és vallási előfeltevések – döntő módon formálják az igazságosságról, az emberi méltóságról és a társadalmi szolidaritásról alkotott elképzeléseit. Az előadás amellett érvelt, hogy Benedek társadalmi tanítása kritikai erőforrásokat biztosít az egyenlőtlenség igazságtalan formáinak értékeléséhez, miközben feltárja az egyetemes erkölcsi eszmények és a történelmileg esetleges intézményi berendezkedések közötti belső feszültségeket.
A panelbeszélgetésen részt vett még Nyirkos Tamás (NKE, PPKE), aki a „klasszikus” keresztény szerzők egyenlőséggel és szabadsággal kapcsolatos tanítását részletezte, valamint Fenyves Krisztián (PPKE, MCC), aki az emberi méltóság igazságos háború elméletben való alkalmazhatóságát mutatta be. Ezen túl Nagypál Szabolcs (ELTE, MCC) teológus beszélt az egyenlőség eszméjét mételyező „rendszerszintű gonosz” gondolatáról. Az előadások után a résztvevők között élénk és termékeny szakmai diskurzus alakult ki.
A szekció átfogó célja az volt, hogy bemutassa: a katolikus társadalmi tanítás egyaránt működik a társadalmi egyenlőtlenségek kezelésének fontos erőforrásaként, valamint olyan történelmileg meghatározott diskurzusként, amelyet a normatív ideálok és a társadalmi realitások közötti feloldatlan feszültségek jellemeznek. A szekció ezzel kívánt hozzájárulni az EUARE 2026 szélesebb körű célkitűzéseihez. A szervezők bizakodással és izgatottan várják a 2027-es konferenciát, amelyet Münsterben rendeznek meg.
Szerző, fotó: Darabos Ádám