A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Collegiuma (LC) közéleti beszélgetésén Marsai Viktor, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének egyetemi docense elemezte a június 12-én hatályba lépett uniós migrációs és menekültügyi paktum várható következményeit. Az eseményt június 16-án, a Ludovika Collegium Aulájában rendezték meg, moderátora Szabó Noémi, az LC és az Andrássy Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója volt.
„A szabályozás rendkívül összetett, hiszen tíz területet foglal magába, és több ezer dokumentumból áll” – emelte ki Marsai Viktor az új migrációs paktumról, hozzátéve, hogy a közbeszéd szinte kizárólag a kötelező szolidaritási mechanizmusra koncentrál. Felidézte, hogy a 2015–2016-os migrációs válság idején a kötelező kvótarendszer kudarcot vallott, mivel a 160 ezer ember tervezett áthelyezéséből végül mindössze mintegy harmincezer valósult meg. Elmondása szerint az új rendszerben ismét szerepel egy harmincezres áthelyezési keret, amely Magyarország esetében körülbelül háromszázötven fő befogadását jelentheti, ugyanakkor a technikai és operatív támogatás gyakorlati megvalósítása szerinte továbbra is számos nyitott kérdést vet fel. Egy hallgatói kérdésre válaszolva a befogadóközpontok fenntartásának költségeit is érzékeltette. Példaként a vitnyédi, ötszáz fős tábort említette, amelyre megfogalmazása szerint nagyjából 3 milliárd forintot fordítottak, vagyis egy férőhely kialakítása mintegy 6 millió forintba került, míg az éves fenntartási költség személyenként nagyjából 10–15 millió forint lehet. A magyar menekültügyi szabályozásról szólva kifejtette, hogy az Európai Unió továbbra is területi alapon kezeli a menekültügyet, ezért az uniós jog szerint a külső határt elérő személyek számára biztosítani kell a menedékkérelem benyújtásának lehetőségét. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország 2020-ban olyan szabályozást vezetett be, amely szerint a Szerbiából érkezők nem adhattak be menedékkérelmet, amit az Európai Unió Bírósága (EUB) jogellenesnek minősített. Hozzátette, hogy ennek következménye az a napi 1 millió eurós bírság, amelyet Magyarországra szabtak ki.
A szakértő szerint a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy aki bekerül az Európai Unióba, azt rendkívül nehéz kitoloncolni, ezért a most bevezetett migrációs paktum egyik célja éppen a határ menti eljárások megerősítése. Ismertette, hogy az új szabályok alapján egy hétig tartó előszűrést követően legfeljebb 12 hetes határeljárás során dönthetnének a menedékkérelmekről. Marsai Viktor arra is felhívta a figyelmet, hogy a migráció kérdését érdemes elválasztani a legális munkavállalási célú mobilitástól. Mint mondta, Magyarországon jelenleg 24 jogcímen lehet tartózkodni, beleértve a vendégmunkásokat és más, kétoldalú megállapodások alapján érkező külföldieket is, ezért szerinte a migrációs vita elsősorban a menekültügyi rendszerről szól.
„A migrációs paktum alapvetően menekültügyi szabályozás” – emelte ki Marsai Viktor, ugyanakkor úgy vélte, hogy a visszaküldési rendszer alacsony hatékonysága továbbra is súlyos problémát jelent. Ismertetése szerint az Európai Unióban a kitoloncolások sikerességi aránya körülbelül 20 százalék, míg a nemzetközi védelemben részesülők esetében 30–40 százalék. Példaként említette, hogy 2024-ben mintegy 1 millió menedékkérelem érkezett, 400 ezer ember kapott valamilyen védelmi státuszt, 120 ezren hagyták el az Uniót, így 880 ezren maradtak az EU területén, ami szerinte jelentős terhet ró a tagállamokra. Véleménye szerint a szabályozás legfeljebb a harmadik országokkal való együttműködés fokozását ösztönzi, de nem kezeli a kiváltó okokat. Ezzel összefüggésben úgy fogalmazott, hogy „az EU nem ad egyértelmű jelzéseket”, ami szerinte gyengíti a migráció visszatartására irányuló politikát. A globális menekültügyi rendszer problémáit szemléltetve ajánlotta Alexander Betts és Paul Collier Refuge: Transforming a Broken Refugee System című könyvét, amely szerinte jól bemutatja, miért nem működik megfelelően a jelenlegi nemzetközi menekültügyi rendszer. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint a menekültek jelentős része továbbra is hosszú éveken át táborokban él.
A politikai döntések hatásáról szólva példaként az Egyesült Államokat említette, ahol – mint fogalmazott – Donald Trump hivatalba lépése után 93 százalékkal esett vissza az illegális bevándorlók száma a déli határon. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a migrációs folyamatok politikai eszközökkel jelentősen befolyásolhatók. Marsai Viktor ugyanakkor úgy vélte, hogy a 11 év alatt kidolgozott új migrációs paktum sem fogja megoldani az európai migrációs válságot. Szerinte a politikai elit jelentős része továbbra sem hajlandó érdemben foglalkozni a kérdéssel, miközben a választók egyre inkább elvárják a migrációról szóló nyílt vitát, és ennek hiányában olyan pártok felé fordulnak, amelyek ezt a témát napirenden tartják.
A jövő kilátásairól szólva kevés okot látott az optimizmusra, különösen a szudáni konfliktus miatt, amely szerinte újabb jelentős migrációs hullámokat indíthat el. A kitoloncolás gyakorlati nehézségei kapcsán rámutatott, hogy sok érkező személyazonosító okmányok nélkül érkezik, illetve könnyen tovább költözik egyik tagállamból a másikba, ami megnehezíti a visszaküldési eljárásokat.
„A migrációs paktum ugyan több ponton szigorítja a szabályokat – például kötelezővé teszi a menedékkérők biometrikus adatainak rögzítését –, ugyanakkor a gyakorlatban a nyugat-európai államok egyre inkább a külső határokat védő országokra hárítják a terheket” – vetette fel a szakértő.
Szöveg: Harangozó Éva