Az iráni háború Európára gyakorolt következménye kerültek terítékre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatói Irodája által szervezett War in Iran – Strategic Shockwaves: Implications for Europe című konferencián június 9-én, az NKE-n. Az eseményen diplomaták és kutatók elemezték a konfliktus geopolitikai, gazdasági és biztonságpolitikai hatásait, különös tekintettel az Európai Unió és a transzatlanti kapcsolatok jövőjére.
A rendezvényt Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatója nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy bár az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti konfliktus földrajzilag távolinak tűnhet Magyarországtól, következményei közvetlenül érintik Európát. A Hormuzi-szoros biztonsága a globális gazdaság egyik kulcseleme, bármilyen fennakadás az energiaszállításban azonnal hatással van a piacokra, az ellátási láncokra és így az európai polgárok mindennapjaira is. Magyarország nyitott, exportorientált gazdaságként különösen érzékeny a globális biztonsági és gazdasági változásokra.
A konferencia első előadója, N. Rózsa Erzsébet, az NKE professzora az Európai Unió (EU) és Irán kapcsolatának alakulását elemezte. A 2015-ben létrejött iráni atomalku az európai diplomácia egyik legnagyobb sikerének számított, amelyben az EU meghatározó közvetítő szerepet játszott. Azonban az Unió az elmúlt évtizedben fokozatosan elveszítette hitelességét Teherán szemében, amelynek oka, hogy az EU nem tudta teljes mértékben teljesíteni az atomalkuban vállalt kötelezettségeit, különösen a gazdasági együttműködés és a szankciók enyhítése terén.
A jelenlegi háború egyik legfontosabb következménye a nemzetközi bizalom megrendülése. Ha egy ország tárgyalásokat folytat miközben katonai támadás éri, az hosszú távon aláássa a diplomáciai folyamatokba vetett hitet. N. Rózsa Erzsébet szerint az Európai Unió nem tudott egységes álláspontot kialakítani a konfliktussal kapcsolatban. Míg egyes tagállamok határozottan Izrael mellé álltak, mások a tárgyalásos rendezést sürgették.
Bár az EU olajimportjának csupán mintegy 12 százaléka érkezik a Perzsa-öböl térségéből, a cseppfolyósított földgáz esetében a régió szerepe jóval jelentősebb, és egyéb stratégiai jelentőségű nyersanyagok szállítása is érintett lehet. A konfliktus tehát Európa gazdasági kapcsolataira, a turizmusra, a légi közlekedésre és a régióban működő európai vállalatokra is hatással van.
Marek Magierowski, Lengyelország korábbi washingtoni és tel-avivi nagykövete, jelenleg az NKE kutatója úgy vélte, a háború kirobbanásában döntő szerepet játszott az Egyesült Államok és Izrael rendkívül szoros stratégiai együttműködése. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt hónapokban repedések jelentek meg a korábban megbonthatatlannak tartott amerikai–izraeli kapcsolatrendszerben.
A háború egyik legnagyobb problémája, hogy a katonai műveleteket nem kísérte világos politikai stratégia. Bár a konfliktus kezdetén jelentős katonai sikereket értek el, mára egyre inkább egy elhúzódó, nehezen kezelhető helyzet képe rajzolódik ki. Marek Magierowski szerint az amerikai külpolitika egyik visszatérő hibája, hogy a katonai beavatkozás után gyakran hiányzik a „mi következik” kérdésre adott egyértelmű válasz.
A panelbeszélgetés során a résztvevők a háború jelenlegi állását és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit vitatták meg. Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerint az Egyesült Államok és Izrael eredeti célja egy új regionális rend kialakítása volt, amelyben Irán befolyása jelentősen csökken. A Közel-Kelet továbbra is a bizonytalanság és a versengő regionális hatalmak térsége, ahol a konfliktusok bármikor újra fellángolhatnak.
Nagy Dávid, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a háború kezdetén még a rezsimváltás lehetősége is felmerült, mára azonban inkább az látható, hogy az iráni Forradalmi Gárda szerepe erősödik. Ez hosszabb távon még kiszámíthatatlanabbá teheti a térséget.
Paul du Quenoy, a Palm Beach Freedom Institute alapítója ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a konfliktus eredeti céljai világosak voltak: az iráni atomprogram megsemmisítése és az iráni rezsim stratégiai mozgásterének szűkítése. Szerinte a háború korántsem tekinthető lezártnak, és Washington továbbra is jelentős katonai nyomásgyakorlásra készül.
A szakértők egyetértettek abban, hogy a konfliktus egyik legfontosabb globális dimenziója a Hormuzi-szoros. A világ tengeri olajkereskedelmének jelentős része ezen az útvonalon halad keresztül, így minden bizonytalanság közvetlen hatással van az energiaárakra és a nemzetközi kereskedelemre. A térség instabilitása nemcsak Európa, hanem a világgazdaság egészének sérülékenységére is rámutat. Az iráni háború tehát jóval túlmutat a Közel-Keleten. A résztvevők szerint ezért kérdés, hogy sikerül-e megakadályozni a konfliktus további eszkalációját.
Szöveg: Jancsó Orsolya
Fotó: Szilágyi Dénes