A MELLearN - Felsőoktatási Hálózat az Életen Át Tartó Tanulásért Egyesület a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE) szervezete meg a 22. Nemzeti és Nemzetközi Lifelong Learning Konferenciát június 5-én, az NKE Ludovika Campusán.
A felsőoktatási lifelong learning szerepe a minőségi és hatékony tanulás megvalósításában az MI térhódítása idején című egész napos tanácskozás arra reflektált, hogy a digitális és technológiai átalakulás, valamint a fenntarthatósági kihívások figyelembevételével milyen trendek határozzák meg a felsőoktatási környezetben a hatékony és eredményes tanulási folyamatokat. A rendezvényen a MELLearN-tagintézmények, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, valamint hazai és nemzetközi kutatók, szakértők és szakmai partnerek mutatták be innovatív kutatási eredményeiket és gyakorlat-orientált példáikat.
Az esemény házigazdája, Németh Balázs, a MELLearN ügyvezetője köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva a szervezet és a partnerintézmények együttműködésének fontosságát.
Szegedi László, az NKE oktatási rektorhelyettese és a MELLearN újonnan megválasztott elnöke megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a felsőoktatás hagyományos szerepe – a tudás deponálása, rendszerezése és átadása – gyökeresen megváltozott: ma már arra kell képessé tenni a hallgatókat, hogy diplomájuk megszerzése után 30-50 évvel is meg tudjanak újulni. Szegedi hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia (AI) berobbanása alapjaiban írja át a tanulási szokásokat, ezért módszertani és szabályozási szinten is proaktívan kell reagálni a technológiai robbanásra, ötvözve a minőséget a hatékonysággal.
Szegedi László kiemelte, hogy az NKE-n módszertanilag és szabályozási szinten is proaktívan reagálnak erre a változásra, törekedve az innovatív tanulási formák és a hagyományos értékek ötvözésére. Beszéde végén külön köszönetet mondott a Ludovika Oktatásfejlesztési Irodának, valamint az Oktatási és Tanulmányi Irodának a konferencia megvalósításában nyújtott aktív közreműködésükért.
Döbör András, a MELLearN leköszönő elnöke, a Szegedi Tudományegyetem docense felidézte, hogy tavaly az ő egyetemük látta vendégül a közösséget, és megtiszteltetésnek nevezte elnöki évét. Kifejtette, hogy a szövetség legfontosabb hivatása a magyarországi felsőoktatási intézmények tömörítése és a felnőttképzés területén való hálózatosodás elősegítése.
A nemzetközi perspektívát Carme Royo, az EUCEN ügyvezető igazgatója képviselte videóüzenetében. Rámutatott, hogy a digitalizáció, a gazdasági kihívások és a mesterséges intelligencia miatt a tanulás már nem csupán kiegészítő tevékenység, hanem az egyetemek alapvető missziója. Az AI térhódítása miatt szoros együttműködésre és a tanulási utak rugalmassá tételére van szükség – emelte ki.
A plenáris előadások előtt rangos elismeréseket adtak át. A Lifelong Learning Innovációs Díjat idén négy szakember vehette át: Klein Sándor, akinek elismerését fia, Balázs vette át, Bajusz Klára, a Pécsi Tudományegyetem Szenior Akadémiájának vezetője, Borbély-Pecze Tibor, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense, az életpálya-tanácsadás területén végzett munkájáért, Kovács Gergely docens, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóműhelyének vezetője, a felsőoktatási menedzsment és minőségfejlesztés innovációjáért. Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke Ádám György érdemérmet adott át Krajszné Szokoli Mária részére a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, Trencsényi László adta át az Ádám György érdemérmet, méltatva az „életen át tartó tanítás” és a közéleti tevékenység terén elért érdemeit.
Az első plenáris előadások során Bíró Éva, egyetemünk Ludovika Oktatásfejlesztési Irodájának (LOI) vezetője a tanulás fogalmának újraértelmezésével kezdte prezentációját, amelyet egy összetett kapcsolatrendszerként határozott meg. Ebben a rendszerben az oktató és a hallgató, az intézmény és a társadalom, valamint a tudás és a gyakorlat közötti szálak mellett egyre hangsúlyosabbá válik az ember és a technológia közötti viszony is. Az előadás központi metaforája, az „1000 szál”, éppen ezt a sokrétű kapcsolódást szimbolizálja, amelyben a pedagógiai figyelemnek a szakmai ítélőképességre és a felelős szakemberré válásra kell irányulnia.
Az oktatásfejlesztés terén az egyik legfontosabb változás, hogy a módszertani támogatás már nem egyéni próbálkozásokon alapul, hanem szervezett intézményi háttérré vált a LOI munkája révén. Ez a támogatói modell az oktató szakmai fejlődését és a hallgató sikerességét szoros egységben kezeli, integrálva a korábbi Kreatív Tanulás Program eredményeit a műhelyekbe és mentorálási folyamatokba. A cél az, hogy ne elszigetelt megoldások, hanem közösen épített intézményi tudás jöjjön létre, ahol az oktató már nemcsak tudást közvetít, hanem tanulási környezetet is tervez.
Az AI kapcsán Bíró Éva kiemelte, hogy a technológia önmagában nem vezet mélyebb tudáshoz; ahhoz pedagógiai irányítás és megfontoltság szükséges. Az AI-t a tanulási környezet részeként kell kezelni, amely segítheti az elemzést és a gyakorlást, de nem pótolhatja a szakmai gondolkodáshoz szükséges fogalmi kapaszkodókat és a belsővé tett tudást. A közszolgálati képzésben ez különösen fontos, hiszen a hallgatóknak a munkaerőpiacon felelős döntéseket kell hozniuk, amihez elengedhetetlen az etikai érzék és a kritikai mérlegelés képessége.
A gyakorlatias tudás megszerzésének kiemelt eszköze a Közös Közszolgálati Gyakorlat (KKGY), amely egy nagyszabású interdiszciplináris szimuláció. A Menedék 2025 elnevezésű humanitárius katasztrófa KKGY például lehetővé tette a hallgatók számára, hogy valós döntési helyzetekben, különböző hivatásrendekkel együttműködve próbálják ki magukat. A visszajelzések alapján az ilyen típusú kihívásalapú oktatás hatékonyan fejleszti a csapatmunkát és a vezetői képességeket, ugyanakkor folyamatos, reflektív fejlesztési ciklust igényel az intézmény részéről.
Az egyetem szerepe túlmutat a belső oktatáson: a nyitottság és a tudás társadalmi jelenléte a Ludovika Szabadegyetem és a közérthető tudománykommunikáció révén valósul meg. Emellett az élethosszig tartó tanulás az NKE-n a közszolgálati pálya egészéhez kapcsolódik, ahol a továbbképzések a szakmai alkalmazkodóképesség alapfeltételét jelentik a gyorsan változó környezetben. Végezetül a társadalmi felelősségvállalás, például a Lorántffy Zsuzsanna mentorprogram révén, a szakmai tudást személyes figyelemmel és társadalmi érzékenységgel kapcsolja össze, amikor az oktatók és hallgatók hátrányos helyzetű gyermekeket támogatnak.
Bíró Éva hangsúlyozta, hogy a jövő felsőoktatásában több pedagógiai tudatosságra van szükség a technológia használatában, és több személyes figyelemre a tanulási utak szervezése során. Az egyetem akkor tölti be valódi szerepét, ha a technológiából tanulási értéket, a tudásból pedig közösségi felelősséget kovácsol.
Benedek András, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora a felsőoktatás és a felnőttkori tanulás aktuális kérdéseiről, kihívásairól és a lehetséges válaszokról tartott előadást. Kifejtette, hogy bár a hazai felsőoktatásban évtizedek óta zajlanak változások, a felnőttképzés integrálása továbbra is sürgető kérdés. Benedek András hangsúlyozta a nemzetközi trendek és a hazai gyakorlatba való átültetés, megvalósítás közötti összefüggéseket, különös tekintettel az elmúlt negyedszázad folyamataira. Felvázolta az andragógia és a pedagógia sajátos kapcsolatát, amely a demográfia, az iskolázottság és a foglalkoztatás háromszögében értelmezhető. Kiemelte, hogy Európában és Magyarországon is komoly viták övezik e területeket, bár a foglalkoztatási adatok javulása pozitívumként értékelhető.
A professzor rámutatott egy sajátos kettősségre a hazai intézményrendszerben: míg bizonyos egyetemek, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, progresszív szemléletet képviselnek, addig a Műegyetem (BME) konzervatívabb, zártabb struktúrákkal rendelkezik, ahol a felnőttképzés kevésbé integrált. Példaként Barcelonát említette, ahol az egyetemi épületek éjjel is élettel telik meg a tanuló felnőttek miatt, szemben a hazai gyakorlattal, ahol a hétvégi egyetemi élet gyakran elcsendesedik.
Az előadás kitért a felnőttképzés intézményesülésének mérföldköveire is, mint például az 1997-es hamburgi UNESCO világkonferencia hatására született 2001-es felnőttképzési törvény. Benedek András elemezte a kormányprogramok változó szerepét is, megjegyezve, hogy az elmúlt másfél évtizedben a szakmai dokumentumok súlya csökkent, ugyanakkor a jelenlegi célkitűzések – például a népesség felsőfokú végzettségének növelése – óriási potenciált és kihívást jelentenek a felnőttképzés számára.
A professzor szerint a COVID-19 globális krízise kényszerítette ki a virtuális terek és az online oktatás valódi elfogadását. A jelenkor egyik legnagyobb kihívásaként a mesterséges intelligenciát azonosította, amely „áldás és átok” is lehet egyszerre. Az AI alapjaiban alakítja át a publikációs gyakorlatot és a tudományos munkát, ugyanakkor Benedek András a „konstruktív reflexió” és a humán dimenzió erősítését szorgalmazza az automatizált megoldásokkal szemben.
Benedek András egyfajta „arany háromszög” együttműködését javasolta a megoldás érdekében, amely a politikai hatalom, a professzionális tudomány és a civil társadalom szorosabb együttműködésén alapulna. Hangsúlyozta, hogy a felsőoktatási intézményeknek hiteles szerepet kell vállalniuk a felnőttkori tanulás támogatásában, nemcsak tanítási, hanem tanulási lehetőségként is tekintve erre a folyamatra.
A plenáris előadásokat követően kerekasztal-beszélgetés zajlott a digitális tanulási technológiák kutatóival a mesterséges intelligencia alkalmazása és szabályozása a felsőoktatásban című témában. A beszélgetés résztvevői Horváth László, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet egyetemi docense, Molnár György, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának egyetemi tanára, Vörös Zoltán, a PTE Digitális Oktatás- és Tanulástámogató Központ egyetemi docense, valamint Szőke-Milinte Enikő, az EKKE Neveléstudományi Intézet egyetemi docense voltak.
A második plenáris blokkban George A. Koulaouzides, a Hellenic Open University előadója Kinek van hangja a felnőtt- és életen át tartó tanulásban? Az oktatási találkozás a mesterséges intelligencia korában címmel tartott előadást, Pieter Sprangers, az Antwerpeni Egyetem előadója pedig Óda a lenyűgöző tanuláshoz mindenki számára! címmel szólalt fel. A konferencia további részében tizenkét tematikus szekció működött párhuzamosan, amelyek a tanulói elkötelezettségtől az MI integrációján keresztül a szervezeti tanuláson át, az innovatív tanulási terekig, a munkahelyi tanulás fejlesztéséig és a felnőttoktatók szakmájának átalakulásáig számos aktuális témát dolgoztak fel.
A szervezők a konferenciát követően a tervek szerint e-book formátumban jelentetik meg a résztvevők által benyújtott tanulmányokat és elemzéseket.
A rendezvény a Magyar Rektori Konferencia, a Tempus Közalapítvány, az EPALE Magyarország, valamint több európai és nemzetközi szervezet (EUCEN, ASEM LLL HUB, Európai LLL Platform) együttműködésével valósult meg.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes