A generatív mesterséges intelligencia új médiakörnyezetet teremt – állította Alina Kirillina, az UNESCO Future of Learning Innovation Team oktatási specialistája az NKE Digital Skills and Critical Platform Use in the genAI Era című előadásán. Az eseményt az NKE ITKI Digitális Platformok a Tudástársadalom Szolgálatában UNESCO Tanszékként szervezte május 14-én, az egyetemen.
Kirillina szerint a mesterséges intelligencia oktatási használatáról szóló vitákban nem szabad megfeledkezni a technológia társadalmi, környezeti és mentális egészségügyi árairól. Miközben világszerte ruháznak be adatközpontokba és az MI-infrastruktúrába, az ember oldalon számos probléma van, több százmillió gyermek nem jut iskolába, és helyen jelentős a tanárhiány. Az UNESCO álláspontja szerint az új technológiák bár hasznosak, nem válthatják ki az emberi oldalt fejlesztő közoktatási, a pedagógusi és egyéb infrastrukturális beruházásokat.
Kirillina szerint ezért a döntéshozóknak, fejlesztőknek, szülőknek és tanároknak közösen kell megtanítaniuk a fiatalokat a technológia felelős használatára.
Az UNESCO hét alapelvet fogalmaz meg az emberközpontú MI-oktatás érdekében: a tanulók és a tanulás elsődlegességét, a tanárok megerősítését, a jogok és a magánszféra védelmét, az egyenlőséget, az oktatás közjóként való megerősítését, a pedagógia újragondolását és az értékelési rendszerek átalakítását. Kirillina szerint ma olyan feladatokra is szükség van, amelyekben a diákok a mesterséges intelligencia által generált tartalmakat elemeznek, emellett szóban vitáznak és csoportban dolgoznak.
Rab Árpád, az NKE EJKK Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI) vezető kutatója moderálta a Török Bernát, az NKE EJKK főigazgatója, az EJKK ITKI vezetőjének köszöntője, illetve az Alina Kirillina előadása után következő panelbeszélgetést, ahol Pelle Veronika, az NMHH az médiatudatosság szakértője beszélt a médiaértés fogalmának bővüléséről. A hagyományos médiában a felhasználó főként befogadó volt, ezért a kritikus értelmezés állt a középpontban. A közösségi médiával azonban mindenki tartalomelőállítóvá is vált, így megjelent a felelősség és az etikai dimenzió. A generatív MI újabb fordulatot hozott, a deepfake-ek és szintetikus tartalmak világában már nem bízhatunk a szemünkben vagy a fülünkben sem. A médiaértés ezért önismeretet és társas készségeket is igényel.
Koren Balázs, az EdTech Coalition szakmai vezetője szerint az oktatásban nem kell mindenáron mesterséges intelligenciát használni, inkább az a kérdés, milyen tanulási problémára keresünk megoldást. Szerinte a tanárok gyakran azért fordulnak a mesterséges intelligenciához, mert nem szeretnének lemaradni, azonban előbb tisztázni kellene, hogy pontosan mit szeretnének jobban tanítani vagy fejleszteni. A mesterséges intelligencia önmagában nem érték. A pedagógus feladata a tudás, a kritikai gondolkodás és felelősségvállalás megmutatása.
Lábody Péter, az NKE kutatója és az Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökhelyettese a szerzői jog és a kreatív iparágak felől közelített. Az MI-rendszerek emberi alkotásokon tanulnak, miközben olyan tartalmakat hoznak létre, amelyek versenyezhetnek az emberi művekkel. A jogi kérdés ezért, hogy kié az így létrehozott tartalom, illetve, hogyan lehet átláthatóvá tenni a tanítási adatok és a létrehozott művek kapcsolatát. Kutatásuk szerint a fiatalok többsége már használ MI-eszközöket, de a szerzői jogi következményekről csak korlátozottan tudnak.
Visszatérő dilemma, hogy az MI-t tantárgyként vagy eszközként kell-e tanítani. A panelisták szerint mindkettőre szükség van: a diákoknak érteniük kell, mi az MI, kik fejlesztik, milyen gazdasági, politikai és társadalmi hatásai vannak, de meg kell tanulniuk felelősen használni is a technológiát. A kutatás és a felsőoktatás etikai kapcsán a hozzászólók egyetértettek, hogy az átláthatóság önmagában nem elég. A felhasználóknak vállalniuk kell a felelősséget azért, amit a mesterséges intelligencia segítségével hoznak létre. Ugyanis a modellek hiába gyorsítanak és támogatnak, nem helyettesítik az emberi ítélőképességet, nem adnak új gondolatokat.
A Balogh Zsolt György, az ITKI tudományos főmunkatársa moderálta második panelbeszélgetés egyik központi kérdése volt, hogyan alakulnak át a digitális platformok a generatív mesterséges intelligencia hatására. Alina Kirillina szerint a változás lényege, hogy a platformok az információfogyasztáson túl tudást előállító infrastruktúrák. Korábban a diákok könyvtárakban vagy keresőmotorokon keresztül kutattak, ma egyetlen prompttal másodpercek alatt összefoglalót kaphatnak, miközben sokszor nem tudják megítélni az információ hitelességét. Ez azért is probléma, mivel az MI-válaszok egyre inkább a döntéshozatal részévé válnak.
A jelenlegi modellek nyelvi és kulturális szempontból egyenlőtlenül reprezentálják a világot. A több mint hétezer ismert nyelvből alig néhány tucat jelenik meg a legnépszerűbb platformokon. Ez hosszú távon kulturális veszteség, az őslakos közösségek szóbeli hagyományai eltűnhetnek a digitális térből.
Ivana Stepanovic, A kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének kutatója a generatív MI szimulációs természetét emelte ki, a mesterséges intelligencia kulturális emlékezetet és társadalmi narratívákat is imitál. Kutatásai során olyan MI-generált videókat vizsgál, amelyek történelmi eseményeket vagy a volt Jugoszlávia múltját értelmezik újra. Ezek a sokszor nem a múlt hiteles reprezentációi, hanem esztétizált, ideológiai célokat szolgáló konstrukciók. Stepanonic szerint a társadalom nem folytatott valódi vitát, hanem az MI megjelent és elkezdte átalakítani a valóságérzékelést.
Falyuna Nóra, az NKE Tudomány és Társadalom Kutatóműhelyének vezetője ezért hangsúlyozta a platformok társadalmi felelősségét. Szerinte a nagy technológiai cégek algoritmusai eldöntik, mit látunk és mit tekintünk hitelesnek. Az MI-rendszerek összefoglalnak, értelmeznek, narratívákat építenek, viszont működésük piaci logikát követ.
Székely Iván, a Blinken OSA Archivum kutatóprofesszora a memória és az archiválás problémáját emelte ki. A generatív MI korszakában egyre nehezebb megkülönböztetni a valódi és a szintetikus dokumentumokat. Az archívumoknak ugyanakkor ezeket a mesterségesen előállított tartalmakat is meg kell őrizniük, mivel a társadalmi valóságnak részét képezik. A jövő egyik legfontosabb kérdése ezért, hogyan maradhatnak a levéltárak hiteles források, amikor a tartalmak folyamatosan manipulálhatók.
Az MI szabályozása kapcsán a résztvevők egyetértettek, hogy az átláthatóság és az emberközpontú megközelítés alapvető fontosságú. Ugyanakkor többen hangsúlyozták, hogy a jelenlegi szabályozás lassan reagál a technológiai változásokra. Az UNESCO MI-etikai ajánlásának kidolgozása például négy évig tartott.
Mindez azért is okoz gondot, mivel korábban a gépek próbálták utánozni az emberi kommunikációt, ma viszont egyre inkább az emberek kezdenek gépszerűen viselkedni. Alina Kirillina példaként említette, hogy a fiatalok kommunikációjában már gyakran felismerhetők a chatbotok tipikus szerkezetei. Ivana Stepanovic ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy a közösségi média algoritmusai már évekkel ezelőtt elkezdték átprogramozni az emberi viselkedést. Az influencerek például a platformok logikájához igazítják beszédtempójukat és a tartalmak szerkezetét. Falyuna Nóra szerint a promptírás mellett a felhasználóknak érteniük kell az MI társadalmi, gazdasági és politikai működését. Tudniuk kell, honnan származnak az adatok, hogyan működik az ajánlás, és miként manipulálhatják a közbeszédet a mesterségesen generált tartalmak.
Az MI környezeti hatása is került szóba. A résztvevők szerint a fejlesztés és működtetés óriási energia- és vízigénnyel jár, miközben ritkaföldfémeket és hatalmas adatközpontokat igényel. Stepanonic szerint az MI etikájáról szóló vitákból gyakran hiányzik ez a dimenzió, pedig a fenntarthatóság alapvető társadalmi kérdés.
Szöveg: Jancsó Orsolya
Fotó: Mészáros Márk Benjámin