A digitális kormányzás kínai tapasztalataitól az MI katonai alkalmazásának katolikus etikai megítélésén át a vízgazdálkodás globális kihívásáig és a megváltozó világrend kérdéséig – rendkívül gazdag programmal telt a Ludovika Fesztivál második napja május 8-án.
Kína már negyven évvel ezelőtt megkezdte a digitális kormányzás fejlesztését és szervezését – emelte ki Xufeng Zhu, a kínai Csinghua Egyetem Közpolitikai és Menedzsment Iskolájának dékánja és professzora, a Fenntartható Fejlődési Célok Intézetének ügyvezető igazgatója a Ludovika Szabadegyetem Digitális technológiák és agilis kormányzás: a digitális kormányzat kihívásai és alkalmazkodása az intelligencia korszakában című nyitóelőadásán. Az előadó hangsúlyozta: a technológiai fejlődésből fakadó kormányzási kérdések minden ország számára relevánsak. A klímaváltozás kezelése, a pandémiás helyzetekre adott gyors válaszok, valamint annak biztosítása, hogy a tudományos és technológiai áttörések előnyei valóban eljussanak a polgárokhoz, világszerte közös dilemmák. A kormányzás egyik alapvető feladata ezért a tudomány fejlődésének ösztönzése és a technológiák felelős menedzselése. Xufeng Zhu áttekintette a kínai digitális kormányzás főbb fejlődési szakaszait. A kilencvenes évek „Arany Projektjei” a negyven évvel ezelőtt megkezdett információtechnológiai előrelépés után a belső kormányzati hatékonyságot erősítették, majd az ezredfordulót követően kiépült az e kormányzás rendszere. Napjainkban a mesterséges intelligenciára, big datára és blokklánc-technológiára épülő intelligens kormányzati megoldások kerültek előtérbe. Ezek átalakították az online ügyintézést, a digitális fizetést és az okosváros-fejlesztéseket is. Az előadás kitért a kockázatokra is. Az adatvédelem, az MI alapú döntések elfogultsága, a digitális szakadék vagy a nemzeti adatszuverenitás kérdései új szabályozási válaszokat igényelnek. Bár Kína több jogszabályt is elfogadott e téren, az előadó szerint a technológia gyakran megelőzi a jogot. Ezért van szükség az agilis szemléletű kormányzásra, amely képes egyszerre támogatni az innovációt és megőrizni az alapvető társadalmi értékeket.
Még ma is számít a Szentszék véleménye, hiszen továbbra is jelentős szereplője a nemzetközi közösségnek – hangsúlyozta Ujházi Lóránd, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézetének intézetvezetője A mesterséges intelligencia katonai alkalmazásának katolikus etikai értékelése című előadásában. Ujházi Lóránd mondanivalójának középpontjában a technológiai fejlődés keltette morális dilemmák álltak, különös tekintettel az autonóm fegyverrendszerekre. Az intézetvezető bemutatta a pápai megnyilatkozások főbb irányait, amelyek következetesen elutasítják, hogy gépi döntések határozzanak emberi életről. A mesterséges intelligencia (MI) nem csupán új eszköz, hanem az egész hadviselést átható technológia, amely az adatfeldolgozástól a döntéshozatalon át egészen a csapásmérésig alapvető kérdéseket vet fel az emberi méltóság, az elszámoltathatóság és az igazságos háború elvei kapcsán. Az egyház álláspontja szerint a technológiai fejlődés csak akkor elfogadható, ha végig megmarad az ember erkölcsi felelőssége, valamint a szabad akarat, az értelem és az elszámoltathatóság szerepe.
Szakos Enikő, az NKE NITK Stratégiai Fejlesztési Osztályának vezetője válaszolt Hajnal Nikol, a kar hallgatójának kérdésre a Kiberiskola? Milyen iskolát szánunk gyermekeinknek 2030-ra? című témában. Szakos Enikő szerint 2030-ra a köznevelés alapja nem változik meg jelentősen, az oktatás és a nevelés lényege továbbra is az emberek közötti interakció marad, az MI ezt legfeljebb hatékonyan kiegészíti, de nem váltja fel. Az osztályvezető véleménye szerint az MI-t eszközként kell kezelni, az ugyanis segítheti a pedagógusokat feladatok generálásában, személyre szabott magyarázatokban, differenciálásban, óratervezésben és az adminisztratív terhek csökkentésében. A diákok számára rövid távon nagy segítség a házi feladatok és beadandók elkészítésében, hosszú távon azonban hátrányt jelenthet az, hogyha nem sajátítják el az adott tudást, az nem épül be igazán a gondolkodásukba, és ezáltal nem tudják a való életben alkalmazni. 2030-ra sok fiatal, frissen végzett pedagógus lép majd a pályára, akik bátrabbak, kísérletezőbbek lesznek – a NITK képzései éppen ezt erősítik –, és tudatosabban használják majd az MI-t, ami jelentősen javíthatja az iskolarendszert.
Az éltető vízre irányult a figyelem, azon a panelbeszélgetésen, amelyen részt vett Tamás Zsolt, a PET Kupa versenyigazgatója, Bárány Balázs politológus, az MCC Klímapolitikai Intézetének kutatója és Török Péter limnológiai tudománytörténet szakértő. A diskurzust Dufek Zsófia, a Highlights of Hungary kommunikációs kampány vezetője moderálta. A beszélgetés a vízhez és a Balatonhoz fűződő személyes és kulturális kötődés mellett a víz stratégiai jelentőségét és a klímaváltozás okozta kihívásokra fókuszált. A megszólalók szerint ma már nemcsak a tavak és folyók természeti értékeinek megőrzése fontos, hanem a víz megtartása, a fenntartható vízgazdálkodás és a folyókat érő szennyezések – például a hulladék és a mikroműanyagok – elleni közös fellépés is.
A civil önkéntesség és a rendőrségi iránti bizalom visszaállítása a legfontosabb ma az amerikai rendőrök számára – mondta el Christián László r. dandártábornok, az NKE és a Metropolitan State University Denver (MSU) egyetemi tanára a Merre tart az USA rendészete? Helyzetjelentés Denverből című előadásában. A Fulbright-ösztöndíj keretében szerzett tapasztalatait ismertetve rámutatott: az amerikai rendészet rendkívül tagolt rendszerben működik, ahol a helyi közösségek elvárásai, a politikai környezet és a közösségi média nyomása egyaránt formálja a rendőri munkát. Kiemelte a komplementer rendészet és a civil önkéntesek szerepének erősödését, amelyhez az Egyesült Államokban képzések is társulnak. Az MSU Denver hallgatóközpontú működése, az aktív és részvételre építő oktatási forma és a kiterjedt hallgatói szolgáltatások jó példát adnak arra, miként lehet motivált, kritikus gondolkodásra képes szakembereket képezni. Christián László hangsúlyozta: ennek sok eleme apró lépésekkel a magyar rendészeti és felsőoktatási gyakorlatban is hasznosítható.
Oda kell menni, a sztereotípiákat feledve kell megnézni és megtapasztalni a türk országokat – hangzott el a Kelet és Nyugat metszéspontján – Magyarország szerepe a Türk Államok Szervezetében című előadáson, melyen Biró Dávid, az NKE Türk Tanulmányok Kutatóműhely koordinátora moderálásával Hendrich Balázs nagykövet, a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Irodájának ügyvezető igazgatója és Vasa László, az NKE Türk Tanulmányok Kutatóműhely vezetője beszélgetett. A diskurzus rávilágított: Magyarország megfigyelői státusza a Türk Államok Szervezetében gazdasági, oktatási és külpolitikai értelemben is új lehetőségeket nyitott. Szó esett a többpólusú világrendről, az export- és befektetési kapcsolatok diverzifikálásának szükségességéről, valamint a közös kulturális alapokra épülő együttműködés előnyeiről. A felsőoktatásban a hallgatói és oktatói mobilitás, a közös kutatások és az intézményi hálózatok erősítése kapott hangsúlyt. A budapesti székhelyű aszálykutató intézet projektjei és a Türk Befektetési Alap már kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy az együttműködés túlmutat a diplomáciai gesztusokon.
A Ki írja a történeteket? A könyvek jövője az MI korában című panelbeszélgetésen Gorácz Anikó, a Hitel Könyvkiadó ügyvezetője Szakos Enikő moderálásával arról beszélt, hogy a technológiai változások ellenére a történetmesélés alapvetően emberi szükséglet. Ezért véleménye szerint remélhetőleg továbbra is „az ember ír majd az embernek”. Az emberek mindig is el akarták mondani egymásnak, kik ők, mit éltek át, és mivé válhatnak, nemcsak a könyvnyomtatással óta. És fontos, hogy ezt az igényt ne szervezzük ki teljesen az algoritmusoknak. Ugyanakkor igaz, hogy ma már sokféle módon lehet történeteket fogyasztani, a nyomtatott könyvön túl e-könyvként, hangoskönyvként, filmként vagy sorozatként. A figyelemgazdaság világában minden platform az emberek idejéért küzd, ezért a könyvkiadóknak is alkalmazkodniuk kell az új szokásokhoz.
Egyetemünk korábbi Hallgatói Önkormányzat-elnökei – Kosztrihán Dávid, Dibusz Bendegúz, Fodor Márk Joszipovics, Rybár Petra Réka, jelenlegi elnök moderálásában – felidézték, hogyan fejlődött a hallgatói érdekképviselet a 15 éves Nemzeti Közszolgálati Egyetem történetében. A résztvevők elmondták, hogy a 2010-es évek közepén még „ős káosz” jellemezte az egyetemet: a karok különböző épületekben működtek, miközben zajlott az infrastruktúra és a közösségi élet kiépítése. Kiemelték, hogy az integráció – a közös közszolgálati modulok, az új karok és a szolnoki képzés bekapcsolása – kulcsszerepet játszott abban, hogy az eltérő identitású karok valódi egyetemi közösséggé váljanak. A hallgatói önkormányzati munka szerintük egyszerre jelentett érdekképviseletet és gyakorlati vezetői tapasztalatot, hiszen tárgyalásokkal, érveléssel és együttműködéssel kellett képviselniük a hallgatók érdekeit. A beszélgetésben a COVID-időszak is hangsúlyosan megjelent: a járvány után a hallgatói közösségi életet és rendezvénykultúrát szinte teljesen újra kellett építeniük, miközben több ügyben – például a kollégiumi díjak emelése ellen – sikeresen tudtak kiállni a hallgatók mellett.
Matt Makley, a Metropolitan State University of Denver rektorhelyettes az őslakos vízszemlélet, a gyarmati átalakulások és a nagyméretű vízügyi infrastruktúrák kapcsolatát mutatta be előadásában. Fő kérdésként arról beszélt, hogy mit tanulhat a modern társadalom azoktól a közösségektől, amelyek jóval a gyarmatosítás és az ipari vízgazdálkodás előtt éltek együtt a tájjal és a vízzel. Makley szerint az euro-amerikai vízszemlélet sokáig elsősorban erőforrásként tekintett a vízre, amelyet szabályozni, elosztani, tárolni és hasznosítani kell. Ezzel szemben számos észak-amerikai őslakos közösség a vizet élő, tudattal rendelkező létezőként értelmezi. Ezen közösségekben a víz rokon, közösségszervező és spirituális jelentőségű elem. Egy washoe idős asszony például elmondta neki, hogy amikor a gyerekek ősi nyelvükön beszélve játszanak a vízben, a Tahoe-tó „boldog lesz”. A vízhiányról szintén fontos történelmi tapasztalatokkal rendelkeznek az ősi közösségek. A pueblok egykori települései például mutatják, hogy a víz eltűnése civilizációkat képes átalakítani vagy szétszórni. Ezek a közösségek már évszázadokkal ezelőtt szembesültek azzal, amit ma klímaváltozásként és vízbiztonsági válságként írunk le.
Baranyi Tamás, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója és Magyarics Tamás, az ELTE professor emeritusa Csizmazia Gábor, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársának moderálásában arról beszéltek, hogy a második Trump-adminisztráció erős belpolitikai felhatalmazással kezdhette meg működését, hiszen Donald Trump abszolút többséggel nyerte meg a választást, és programjának középpontjában az amerikai gazdaság megerősítése, valamint a külföldi konfliktusoktól való távolmaradás állt. A szakértők szerint Trump külpolitikája szakítást jelentett a korábbi liberális irányvonallal, és inkább a nemzeti érdekeket előtérbe helyező megközelítéshez tért vissza, amelyet Theodore Roosevelt vagy Richard Nixon politikájához hasonlítottak. A beszélgetés során kiemelték, hogy a republikánus tábor korántsem egységes: a Trump mögött álló MAGA-mozgalom mellett továbbra is jelen vannak a tradicionális republikánus, centrista és elitista irányzatok, miközben korábbi támogatói közül többen – például Steve Bannon vagy Tucker Carlson – is kritikussá váltak vele szemben. A résztvevők úgy vélték, hogy Trump politikai erejét elsősorban a sikeresség képzete és az amerikai középosztály megszólítása tartotta fenn, ugyanakkor a vámháborúk és az iráni konfliktus már komoly kihívást jelenthetnek számára. A „Trump-doktrína” lényege szerintük az Egyesült Államok mozgásterének növelése, és a nyugati, illetve a csendes-óceáni térség stratégiai felértékelése.
Kuripla János és Kiss Fanni, korábbi szakkollégiumi tagok, Kovács Tamás, az Ostrakon Szakkollégium korábbi vezetőjének moderálásában arról beszéltek, hogy a szakkollégium egyszerre jelent szakmai fejlődést, közösségi élményt és biztos alapot a hallgatók számára. A résztvevők kiemelték, hogy a szakkollégiumi lét hungarikumnak tekinthető, hiszen az együtt lakó, önszerveződő közösségek különleges kapcsolatrendszert, vezetői és csapatmunkára épülő készségeket alakítanak ki. Szó esett az országos szakkollégiumi együttműködésekről és az Interkoll (Szakkollégiumok Egyeztető Fóruma) szerepéről is, amely új szakmai kapcsolatokat, közös programokat és szélesebb perspektívát nyit a hallgatók számára. A beszélgetés során hangsúlyozták, hogy a vitaversenyek, konferenciaszervezések mind olyan tapasztalatokat adnak, amelyeket a munkaerőpiacon is nagyra értékelnek. A résztvevők azt tanácsolták a hallgatóknak, hogy érdemes minden egyetemi lehetőséget kihasználni és aktívan közösséget építeni.
A nemzetközi kapcsolatok elsősorban azokat a kihívásokat hozzák felszínre, amelyek mindenkit érintenek a világon – a többi között ez is elhangzott a Kontinenseket összekötve: magyar és amerikai felsőoktatási párbeszéd című előadáson, ahol Christián László r. dandártábornok, az NKE és a MSU Denver egyetemi tanára moderálásával beszélgetett Akbarali Thobhani, az MSU Denver Nemzetközi Tanulmányok Irodájának igazgatója, Robert Preuhs, az MSU Denver Politológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és Matthew Mackley történészprofesszor, az egyetem oktatásért felelős vezetője. A tengerentúli vendégek az amerikai felsőoktatás sajátosságait, kihívásait és lehetőségeit mutatták be, külön kitérve az inkluzív szemléletre és a gyakorlatorientált képzésre. Egyetértettek abban, hogy a hallgatói mobilitás és a személyes tapasztalatszerzés kulcsfontosságú a globális problémák megértésében, legyen szó vízgazdálkodásról, technológiai fejlődésről vagy geopolitikáról. Kiemelték: a nemzetközi partnerségek nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is formálják a résztvevőket, így az utazás a XXI. század osztálytermévé válik. Mint az amerikai vendégek elmondták, a Ludovikán szerzett élmények – a közösségi eseményektől a történelmi környezetig – maradandó benyomást tettek rájuk.
Bogárdi János, a VTK kutatóprofesszora és Szöllősi-Nagy András egyetemi tanár, az UNESCO Vízügyi Konfliktuskezelési Tanszék vezetője közös előadásukban a megosztott vízkészletek kezeléséről beszéltek Pálvölgyi Tamás, a VTK nemzetközi és stratégiai dékánhelyettesének moderálása mellet. A beszélgetés központi témája az volt, hogy a közös folyókat és vízgyűjtőket használó országok között nélkülözhetetlen a bizalom az együttműködéshez. Bogárdi János rámutatott, hogy a bizalom erősen függ az érintett országok kulturális hátterétől. Szöllősi-Nagy András szerint a bizalomhiány ma is jól megfigyelhető számos osztott vízgyűjtőnél, különösen Afrikában és Közép-Ázsiában, míg az Európai Unióban sokkal kedvezőbb a helyzet. Hangsúlyozták, hogy a vizet lehetőségként kell kezelni a kooperációra – ezt nevezik vízdiplomáciának. Szöllősi-Nagy András kiemelte, hogy a klímaváltozás hatásainak mintegy 80 százaléka valamilyen módon a vízen keresztül jelentkezik. A szakértők egyetértettek abban, hogy a jó vízgazdálkodás etikai parancs, amely társadalmi és politikai kérdéssé is válik. Pálvölgyi Tamás felhívta a figyelmet, hogy mindenki saját életmódjával és fogyasztási szokásaival hozzájárulhat hozzá ökológiai lábnyoma csökkentéséhez.
A Középpont nélküli világ című panelbeszélgetésen Amine Laghidi, az International Mining and Energy Congress elnöke és a Ludovika Public Diplomacy Hub kutatója, valamint Orkhan Yolchuyev, a bakui CASPIA igazgatója vizsgálták a nemzetközi rend átalakulását és a középhatalmak szerepét vizsgálta. A panel kiindulópontja szerint a világ korábbi, viszonylag egyértelmű hatalmi rendje megbomlani látszik. A nagyhatalmi versengés egyre nyíltabb konfliktusokhoz vezet, miközben a globális rendszerben nincs egyetlen, mindenki által elfogadott középpont. Ebben a bizonytalan környezetben különösen fontossá válik, hogyan tudnak eligazodni az olyan középhatalmak, mint Azerbajdzsán, Marokkó vagy Magyarország.
Mészáros Gábor, a Védelmi Innovációs Kutatóintézet (VIKI) kutatási igazgatója, Kaiser Ferenc, az NKE HHK egyetemi docense, a VIKI tudományos főmunkatársa a jövő konfliktusainak várható jellegét elemezték, különös tekintettel a technológiai forradalom hatásaira. A moderátor Szabó Anett, az NKE sajtófőnöke volt. Kaiser Ferenc a hagyományos és nem hagyományos hadviselési formák egyre szorosabb összefonódását vizsgálva rámutatott, hogy a jövőbeli konfliktusok várhatóan többrétegűek lesznek, és egyszerre zajlanak majd a fizikai harcmezőkön, a kibertérben, az információs térben és a gazdasági szférában. Véleménye szerint problémát jelent, hogy a világ meghatározó hatalmait olyan vezetők irányítják, akik életkoruknál fogva nem igazán ismerik és értik a mai infokommunikációs világ működését. Mészáros Gábor a nagyhatalmi versengés új formáira, a hibrid hadviselés erősödésére és a mesterséges intelligencia, az autonóm rendszerek, valamint a kvantumtechnológiák katonai alkalmazására hívta fel a figyelmet. A védelmi innováció és a magyar hadiipar szerepének hangsúlyozásával kiemelte, hogy a hazai kis- és középvállalkozások (KKV-k) aktívan részt vesznek a hadiipari fejlesztésekben. Elmondta, hogy egyre több olyan technológia jelenik meg, amelynek rövid vagy közepes a fejlesztési ciklusa és viszonylag korlátozott a költsége – például a drónok. Ezek hatékony fejlesztéséhez elengedhetetlen a civil fejlesztői szemlélet, ami jelentős plusz lehetőséget kínál a magyar KKV-k számára. A szakértők a következő évek biztonsági környezetéről szólva elmondták, hogy a klasszikus háborúk mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a „szürke zónás” műveletek, a kognitív hadviselés és az új technológiai dominancia.
A vízhiány egyre több globális konfliktust okoz, ezek diplomáciai megoldásokra várnak, többek között erről beszélgetett Rock Missamou Afrika-szakértő és Kovács Ágnes, az NKE Víztudományi Kar Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének tudományos munkatársa. A vízre legtöbben természetes erőforrásként tekintünk, azonban ettől sokkal többet jelent: hatalmat, kockázatot és lehetőségeket – derült ki a beszélgetésen. Afrika legnagyobb kihívása elsősorban nem az erőforrások hiánya, hanem azok fenntartható és igazságos hasznosítása. A kontinens egyszerre rendelkezik jelentős víz- és energiaforrásokkal, miközben emberek milliói továbbra sem jutnak biztonságos ivóvízhez vagy megbízható energiaellátáshoz. A hosszú távú fejlődés kulcsa a stabil intézményrendszer, a helyi erőforrásokra építő szemlélet és a fenntartható fejlődési modellek megerősítése lehet.
Az EU vezetés kudarca a béketeremtés folyamatában című panelbeszélgetés az Európai Unió ukrajnai háborúhoz kapcsolódó szerepét, döntéseit és béketeremtési lehetőségeit vizsgálta kritikus szemszögből. A beszélgetés résztvevői Kusai Sándor címzetes egyetemi docens, korábbi nagykövet, valamint Varga György korábbi nagykövet voltak, akik szerint az ukrajnai háborút nem lehet egyszerűen orosz–ukrán háborúként értelmezni, mert abban a Nyugat, benne az Európai Unió is aktív szereplőként jelenik meg fegyverszállításokkal, hírszerzési információkkal és pénzügyi támogatással. Ezért a konfliktust inkább proxyháborúnak nevezték. Az Európai Unió első reakciója kapcsán elhangzott, hogy az uniós vezetők gyorsan és egységes kommunikációval ítélték el Oroszországot, agressziónak nevezve a támadást, majd szankciós politikát indítottak. Kusai Sándor szerint az egységes nyelvezet mögött erős politikai koordináció állt, amely a háborús álláspont megszilárdítása irányába hatott. A beszélgetés szerint az Európai Uniónak több alkalma is lett volna a politika korrekciójára. Ilyenek voltak a háború eleji orosz-ukrán tárgyalások, az isztambuli folyamatot, valamint az amerikai elnökválasztás utáni helyzet. Az EU ezekben a pillanatokban nem békekezdeményezőként lépett fel, hanem egyre mélyebben kapcsolódott be a konfliktus támogatási és finanszírozási rendszerébe.
Szöveg: Bárdos Mónika, Jancsó Orsolya, Sallai Zsófia, Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes