Kezdetét vette a Ludovika Fesztivál a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen május 7-én. A május 9-ig tartó ingyenes rendezvény egyedülálló módon ötvözi a magas színvonalú szakmai tartalmat a fesztiválhangulattal: a Ludovika Szabadegyetemen neves hazai és nemzetközi szakértők beszélnek biztonságpolitikai, geopolitikai és technológiai kihívásokról, emellett a látogatókat koncertek, kertmozi, családi programok, honvédségi bemutatók és interaktív élmények várják.
Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora a Ludovika Fesztivált megnyitó beszédében a tudomány, a honvédelem és a nemzeti büszkeség közös ünnepeként jellemzett. A rektor Ovidius Átváltozások című művéből idézett, amely szerint az ember az egyetlen élőlény a Földön, amely nem csupán maga elé, a földre néz, hanem képes tekintetét az ég felé emelni. Ez kifejezi Fesztivál szellemiségét is.
Beszédében két, a világűrhöz kapcsolódó történetet is megosztott. Elmondta, hogy a latin nyelvekben a Hold C alakja a növekedésre utaló crescit szóhoz kapcsolódik, holott ilyenkor a Hold valójában fogy, míg a D alak csökkenést jelentene, miközben a Hold éppen növekszik. A magyar szavak keződbetűi azonban pontosan követik a Hold fázisait. A magyar Nobel-díjas tudósokat bemutató Marslakók című kiállítás kapcsán megjegyezte, hogy a régi tréfás megjegyzés, miszerint a kiemelkedő magyar tudósok olyan rendkívüli képességekkel rendelkeznek, mintha nem is a Földről, hanem a Marsról érkeztek volna.
Deli Gergely hangsúlyozta, hogy a Ludovika Fesztivál az „égre nézés” fesztiválja, vagyis annak az emberi képességnek az ünnepe, hogy a mindennapokon túlmutató célokat keressünk.
Kapu Tibor és Cserényi Gyula nyitó előadásukban a magyar űrhajósprogram kulisszái mögé engedtek betekintést személyes élménybeszámolón és tudományos ismeretterjesztésen keresztül. A felkészülésről kifejezetten a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóinak érdekes pontokat emelve ki meséltek.
A HUNOR-program jelöltjeinek az elméleti tudás mellett számos fizikai és pszichológiai próbatételen is át kellett esniük. A repülési képzés kiemelt szerepet kapott, előbb Gripen vadászgépekkel tapasztalták meg a G-erőket, majd kisgépes pilótaképzésen és műrepülő tréningeken vettek részt, amelyek célja az összetett, kockázatos helyzetek gyors és fegyelmezett kezelésének elsajátítása volt.
A túlélőképzést is a Magyar Honvédség segítségével csinálták végig, itt szárazföldi és vízi túlélési feladatokat gyakoroltak, építettek menedéket, gyújtottak tüzet gyufa nélkül, megtanulták a víztisztítást, és a helikopteres mentési helyzeteket is. Cserényi Gyula elmondása szerint az ugrás annyira félelmetesnek tűnt, hogy senki nem akart elsőként odaállni a helikopter ajtajához. Három jelölttársa is hasonlóan érzett, ezért megszavazták az ABC-sorrendet, Cserényi Gyula pedig ott állt az ugrás kapujában és lenézve a Tisza holtágára azon töprengett: mit keres ő itt?
Kapu Tibor az AX-4-es küldetésről is beszélt, bemutatva a legénységét, a Dragon űrhajót, a SpaceX Falcon rakétát, illetve a mindennapi űrbéli életet és a fent végzett kísérletek egy részét. A küldetés fő célja 25 magyar tudományos kísérlet volt, köztük fizikai, biológiai és növénytermesztési kísérletek is. Az egyik látványos bemutatóban víz viselkedését vizsgálták mikrogravitációban, amely akár bolygólégkörök modellezéséhez is hozzájárulhat.
Kapu Tibor különösen emlékezetesnek nevezte a Föld látványát, a kupolából nézve egyszerre láthatta a nappalt és az éjszakát, majd megmutatta a hallgatóknak hogyan néz ki Magyarország és a Ludovika az űrből.
Cs. Király Tamás, az Ultrahang podcastere által moderált kerekasztal-beszélgetésen Resperger István ezredes, egyetemi tanár, a MATE Biztonsági Kutatóközpontjának vezetője és Hidegkuti Konstantin nemzetközi kapcsolatok szakértő elemezte az orosz–ukrán háború aktuális helyzetét.
Resperger István ezredes bevezető előadásában rámutatott a jelentősen megváltozott geopolitikai helyzetre. Szólt a Hormuzi-szorosban kialakult feszültségekről, a venezuelai eseményekről, valamint arról, hogy egyre több forrás kerül fegyverkezésre. Mint fogalmazott, Oroszország hibrid háborút vív, a frontvonalakon továbbra is az orosz erők lassú, de folyamatos, „stratégiai előrenyomulása jellemző”, elsősorban a Pokrovszk, Toreck és Csasziv Jar térségében. Resperger István kiemelte a technikai és létszámfölény jelentőségét, valamint a modern drónhadviselés dominanciáját, ahol már „minden második embert drón öl meg”. Hangsúlyozta az ukrán hadsereg súlyos ember- és lőszerhiányát, valamint a védelmi vonalak fokozatos erózióját. Ami nagy hatással van a háborúra, az az Iráni háború – fogalmazott az ezredes.
Hidegkuti Konstantin a geopolitikai összefüggésekre helyezte a hangsúlyt. Szerinte az USA hegemóniája továbbra is fennmarad, azonban Európán belül léteznek és a jövőben is számítani lehet úgynevezett „fékországokra”.
Hidegkuti Konstantin külön kitért a drónok proliferációjára, hangsúlyozva, hogy ezek ellen mindig megjelenik valamilyen ellenszer. Ezért nem várható egyetlen univerzális módszer a drónok kiiktatására. Mindketten beszéltek a háború elhúzódásának hatalmas költségeiről, a lehetséges „befagyott konfliktus” vagy kompromisszumos megállapodás kilátásairól – beleértve a semlegességet, a területi kérdéseket és a NATO-témák elhalasztását. „A háború mindaddig folytatódni fog, amíg az egyik fél teljesen ki nem fullad” – állapították meg a szakértők.
Demkó Attila, az NKE John Lukács Intézet Stratégiai Jövők Kutatási Programjának vezetője és Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója azt elemezték, hogyan jelenik meg a béke iránti törekvés a gyorsan átalakuló világrendben. A nagyhatalmi versengés, a multipoláris világ kialakulása és a regionális konfliktusok jelentősen megnehezítik a hagyományos diplomáciai megoldásokat. A beszélgetést Marsai Viktor, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának egyetemi docense, a Migrációkutató Intézet igazgatója moderálta.
A panelisták szerint a béke kilátásai az elkövetkező években nem túl derűsek. A globális világrend turbulens átalakulása közepette egyre több lokális konfliktus várható. Bár az Egyesült Államok hegemóniája még mindig meghatározó, egyre mélyebb repedések látszanak az amerikai dominancián. Kína, India és Oroszország egyre határozottabban kérdőjelezi meg az USA elsőbbségét, és kísérletek zajlanak Washington meggyengítésére. Demkó Attila szerint az unipoláris világrendről már mintegy 15 éve nem lehet beszélni. A kérdés nem az, hogy lesznek-e további háborúk, mert azok lesznek, hanem az, hogy el lehet-e kerülni a nagyhatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és riválisai közötti közvetlen konfliktust.
Bendarzsevszkij Anton a gazdasági szempontokra és a posztszovjet térség dinamikáira helyezte a hangsúlyt. Szerinte Oroszország csak akkor lesz hajlandó kompromisszumra Ukrajnában, ha gazdaságilag és politikailag megrendül a rendszer. Az iráni konfliktus lezárását is az Egyesült Államok akarja most már, mert – mint fogalmazott – Trump időközben rájött, hogy nincsenek meg azok a feltételek, amelyekben reménykedett, és úgy szeretné lezárni az ügyet, hogy ne tűnjön vesztesnek. Mindketten rámutattak, hogy a 21. században a béke fogalma jelentősen kibővült: nem csupán a fegyveres konfliktusok hiányát jelenti, hanem a gazdasági stabilitást, a technológiai versenyt és a különböző civilizációs körök közötti egyensúlyt is.
Az államvezetés művészete a 21. században című panelbeszélgetés egyik fő kérdése az volt, mi számít ma jó államvezetésnek egy egyre kiszámíthatatlanabb világban. Mohammed Ibrahim Al Dhaheri, az Anwar Gargash Diplomatic Academy általános igazgatóhelyettese szerint a modern államoknak egyszerre van szükségük rövid, közép- és hosszú távú stratégiára, valamint rugalmasságra. Egy ország nem láthat előre minden válságot, ezért a stratégiához alkalmazkodóképesség is kell. Példaként az Egyesült Arab Emírségeket említette, amely hosszú távú víziókkal dolgozik, ugyanakkor képes gyorsan reagálni a térség konfliktusaira és a változó geopolitikai környezetre.
Habsburg-Lotharingiai Eduárd nagykövet ehhez kapcsolódóan a Vatikánban szerzett tapasztalataiból kiindulva három fontos államvezetési erényt emelt ki: a kompetenciát, a higgadtságot és az erkölcsi tartást. A vatikáni diplomáciában nagy hangsúlyt kap a mély tudás, a pontos informáltság és a kiegyensúlyozott döntéshozatal. Meggyőződése szerint a kiváló politikai vezető ismérve az intelligencia és a belső harmónia, mivel a kiegyensúlyozott életmód megfontoltabb döntésekhez vezethet.
A diplomácia jövője kapcsán a résztvevők egyetértettek abban, hogy a diplomatákra a közösségi média és az online csatornák korában is szükség van. A diplomata ugyanis híd országok, intézmények és emberek között. Helyben van, ismeri a teljes kontextust, képes árnyalni a médiában leegyszerűsített üzeneteket, és bizalmi kapcsolatokat épít. A viselkedése, stílusa és kommunikációja alapján ítélik meg az általa képviselt országot.
Rémai Dániel József r. őrnagy, az NKE RTK Terrorelhárítási Tanszékének vezetője tartott előadásában rávilágított arra, hogy a modern biztonság már nem csupán a fegyveres konfliktusok hiányát jelenti, hanem egy olyan összetett állapotot, amelyet a hibrid fenyegetések folyamatosan kihívás elé állítanak. A hibrid hadviselés lényege a határok tudatos elmosása a béke és a háború állapota között. Ebben a „szürke zónában” az agresszor nem nyílt katonai offenzívával indít, hanem a diplomáciai nyomás, a gazdasági befolyásolás, a kiberműveletek és a dezinformáció összehangolt alkalmazásával kényszeríti akaratát a célpontra. Rémai Dániel hangsúlyozta, hogy a hibrid támadások egyik legfőbb jellemzője a homályosság: sokszor lehetetlen eldönteni, hogy egy kritikus infrastruktúrát ért zavar mögött amatőr hackerek vagy egy idegen állam titkosszolgálata áll-e.
Rémai Dániel rámutatott, hogy nemcsak az energetikai hálózatok vagy a kormányzati rendszerek sérülékenyek, hanem bármely olyan rendszerelem, amelynek kiesése társadalmi zavargáshoz vezethet. Rémai Dániel kifejtette, hogy a hibrid fenyegetésekre adott válasz nem lehet kizárólag katonai vagy rendőri természetű. Olyan átfogó szemléletmódra van szükség, amely több területen, egymással párhuzamosan és összehangoltan fejti ki hatását: az egyéni tudatosságtól kezdve a nemzeti katasztrófavédelmen át egészen a nemzetközi szövetségi rendszerek – például a NATO és az Európai Unió – szoros együttműködéséig. A reziliencia, vagyis a társadalmi ellenállóképesség kiépítése elengedhetetlen, hiszen a hibrid műveletek éppen a belső egység megbontására törekszenek.
Energia és geopolitika témában Sławomir Śmiech, a Krakkói Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos rektorhelyettese és Gagan Deep Sharma, a Guru Gobind Singh Indraprastha Egyetem Menedzsmenttudományi Intézetének egyetemi tanára, valamint a Ludovika Public Diplomacy Hub kutatója Benkő-Kovács Blanka, az NKE munkatársának moderálásában vitatták meg az energiapiac jelenlegi kihívásait. Kiemelték, hogy a szektort az utóbbi években háborúk, szankciók és ellátási zavarok rázták meg, miközben egyszerre zajlik a zöld átmenet és a geopolitikai átrendeződés. A résztvevők szerint az olaj és a földgáz nem tűnnek el, hanem stratégiai szerepük átalakul: Európa ugyan igyekszik csökkenteni a fosszilis energiahordozóktól való függést, de még mindig nagymértékben rájuk támaszkodik. Elhangzott, hogy a megújuló energiaforrások és az elektromos átállás új függőségeket hoz létre, például ritkaföldfémek és akkumulátor-alapanyagok iránt, amelyek ellátása geopolitikailag érzékeny országoktól függ. A szakértők kiemelték, hogy Európa számára az energiafüggetlenség és az ipari versenyképesség egyszerre jelent kihívást, mert a magas energiaárak gyengítik az európai ipart. Hozzátették, hogy a nukleáris energia kulcsszerepet játszhat a hosszú távú, stabil és alacsony kibocsátású energiatermelésben, ezért Európának jelentős beruházásokra lesz szüksége ezen a területen is.
A Kiberszakértők a frontvonalon: hogyan készítik fel a csapatokat komplex kibertámadásokra? című panelbeszélgetés a kibervédelmi felkészítés kérdéseit járta körül. A beszélgetésben Tóth András alezredes, Bánáti Anna és Kucsera Erika ezredes vettek részt. A panel egyik alapgondolata szerint ma nehéz éles határt húzni a civil és a katonai kibertér között. A katonai rendszerek működése számos civil szolgáltatástól függ, mint például az elektromos hálózat, a beszállítói lánc, egy külső informatikai szolgáltató vagy valamely kritikus infrastruktúra. Egy kibertámadás ezért szervezeti, társadalmi és katonai műveleti válság is lehet.
A résztvevők szerint a jó kibergyakorlat célja, hogy kiderüljenek a hiányosságok. A technikai tudás alapfeltétel, de önmagában nem elegendő. Egy valódi támadási helyzetben legalább ilyen fontos a döntéshozatal, az információmegosztás, az eszkaláció, a kommunikáció és a szervezeti tanulás. A stressz a valósághűségnek megfelelően fontos elem, a résztvevőknek meg kell tapasztalniuk, milyen nyomás alatt dönteni, amikor rendszerek állnak le, adatok vesznek el vagy egyszerre több irányból érkezik támadás.
Hornyák Réka, Seres Johanna, Kovács Mátyás egykori hallgatók Nagy Anna, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) HÖK képviselőjének moderálásában személyes élményeiken keresztül idézték fel az ÁNTK-s éveket, különösen a gólyatábor, a gólyahét és a különböző kari rendezvények közösségépítő szerepét. Meghatározó élményként említették a gólyabált, kari napokat, szakkollégiumi programokat és kollégiumi közösségi életet, amelyek hosszú távú barátságokat és szakmai kapcsolatokat eredményeztek. A résztvevők szerint a legnagyobb kihívást a záróvizsgák, a szakdolgozatok és egyes nehéz tárgyak jelentették, de kiemelték, hogy kitartással és közösségi támogatással minden akadály leküzdhető volt. Hangsúlyozták az egyetem sokszínű képzési rendszerét, a nemzetközi intézményeknél elérhető gyakorlati lehetőségeket, valamint azt, hogy az egyetemi évek alatt rengeteget fejlődtek kommunikációban, időmenedzsmentben, önállóságban és alkalmazkodóképességben.
Kozák Péter, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója és az NKE Víztudományi Karának docense, valamint Mezősi Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének egyetemi tanára a Kárpát-medencei vízgazdálkodás legégetőbb kérdéseit vitatta meg. A beszélgetést pedig Pálvölgyi Tamás, az NKE Víztudományi Karának nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese moderálta. Az elhangzott adatok rávilágítottak a helyzet súlyosságára: az Alsó-Tisza vidéken a középhőmérséklet-emelkedés már elérte a kritikus 2 fokot, miközben 2024-ben Csongrádnál mindössze 240 mm csapadékot mértek, ami drasztikus vízhiányt jelez.
A szakértők hangsúlyozták, hogy a hagyományos vízgazdálkodás helyett a „Vizet a tájba” szemléletre kell áttérni, amely a víz gyors elvezetése helyett annak helyben tartására és a tájhasználat átalakítására fókuszál. A problémát tovább mélyítik a mezőgazdaság és az ipar részéről jelentkező, egymással versengő vízigények, amelyek a klímaváltozás hatásaival együtt komoly aszályveszélyt jelentenek a legsérülékenyebb régiókban. A beszélgetés konklúziója szerint a technológiai korszerűsítés mellett elkerülhetetlen a társadalmi szemléletváltás is, mivel a pazarló vízhasználat a Kárpát-medence folyamatos szárazodása mellett hosszú távon fenntarthatatlan.
Bán János író, újságíró, a Hunyadi sorozat írója és Sal Endre író, újságíró, az Újságmúzeum alapítója, Csehi Marianna, a Highlights of Hungary ügyvezetőjének moderálásában azt vitatták meg, hogy a példaképek hogyan válnak legendává, és miért fontos emberközelből megismerni a történelmi vagy mai hősöket. A résztvevők szerint a legendák mögött mindig valós emberek állnak, akiknek gyarlóságai, konfliktusai és személyes küzdelmei teszik igazán hitelessé és inspirálóvá őket. Jókai Mór, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc vagy Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó példáján keresztül azt hangsúlyozták, hogy a kiemelkedő teljesítmény mögött kitartás, hit, áldozat és sokszor magány húzódik meg. Kiemelték a történetmesélés szerepét is: szerintük a száraz tankönyvi tudás helyett az emberi történetek hozzák közel a fiatalokhoz a múlt nagy alakjait. Kiemelték: a példaképek azért fontosak, mert történeteiken keresztül ma is erőt, motivációt és értékrendet adhatnak a közösségnek.
A Minden körülmények között: Biztonságos víziközmű-szolgáltatás című kerekasztal-beszélgetés középpontjában az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés állt, egy olyan természetesnek vett, ugyanakkor létfontosságú szolgáltatás, amely nélkül a modern társadalom működésképtelenné válna. A beszélgetés résztvevői Haranghy Csaba Ferenc, a Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója, valamint Kurdi Viktor, a MAVÍZ elnöke voltak. A moderátori szerepet Cimer Zsolt, az NKE VTK dékánja töltötte be. Magyarországon a legtöbb ember számára magától értetődő, hogy a csapból biztonságos ivóvíz folyik, és a szennyvízszolgáltatás folyamatosan működik. Ez azonban világviszonylatban egyáltalán nem természetes. Milliárdok nem jutnak biztonságos ivóvízhez vagy megfelelő szennyvízkezeléshez, miközben Magyarországon a víziközmű-szolgáltatás mindennapi biztonságot jelent. A beszélgetés egyik legfontosabb témája az alulfinanszírozottság volt. A lakossági vízdíjak hosszú ideje alacsonyak, a víz ára nem tükrözi annak valódi értékét. Míg egy liter palackozott vízért a boltban jelentős összeget fizetünk, a csapvíz literenkénti ára továbbra egy forint alatti. A szakemberek szerint Magyarországon több évtizedes rekonstrukciós elmaradások halmozódtak fel.
Egyetlen gyermek sem hibás abban, hogy a felnőttek háborút robbantottak ki – hangzott el a szabadegyetem Iskola a háborúban című előadásán, ahol Mezei Bence, az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar földrajz–történelem szakos elsőéves hallgatója moderálásával beszélgetett Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke. Az előadáson szó esett a távoktatás hátrányáról és a jelenléti tanítás nehézségeiről, a megfelelő óvóhelyek és az infrastruktúra – különösen az áramellátás – fontosságáról, valamint a gyerekeket és családokat érő pszichés terhelésről. Elhangzott: külön nehézséget jelentenek a gyakori légi- és bombariadók, valamint a sorkatonai szolgálattól való félelem, amelyek befolyásolják a családok döntéseit, így az iskolai mindennapokat is. A résztvevők hangsúlyozták: az iskola az oktatás helyszínén túl megtartó közösségi tér is, ahol a tanárok a háború idején is a normalitás érzését közvetítik. Mindketten kiemelték az anyanyelvi oktatás fennmaradásáért végzett kitartó közösségi munkát, valamint a magyar közösség és az anyaország támogatásának szerepét a kárpátaljai intézmények működtetésében és a jövő nemzedék esélyeinek megőrzésében.
A megfelelő szabályozó környezet megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia ne nőjön túl rajtunk – mondta el Szabó Tibor János ny. ezredes, a 4IG Kiber és Védelmi digitalizációs területek szakértője a Mesterséges intelligencia a kemény és a puha hadműveletekben című előadáson, ahol a témáról Saly Veronikával, a Nemzetbiztonsági Szakkollégium Kiberbiztonsági és Technológiai Kihívások Kutatósejt vezetőjével beszélgetett. A szakértő hangsúlyozta, hogy az MI-nek csupán a döntéshozatalt szabad támogatnia, a végső felelősség minden esetben az emberi döntéshozót terheli. Az előadáson szó esett a nagy nyelvi modellek gyors fejlődéséről, az autonóm fegyverrendszerek és a drónok fejlődéséről, valamint a hibrid hadviselésről, amelyben a fegyveres műveletek, a dezinformáció és a kibertér egyaránt szerepet kap. A beszélgetés során kiemelték a katonai és a társadalmi felkészítés jelentőségét is, mivel az MI használatának elterjedése egyaránt igényel képzést, tudatos eszközhasználatot és társadalmi kontrollt. Elhangzott: az alkalmazkodás elkerülhetetlen, ám az MI soha nem válthatja ki az emberi gondolkodást, csupán gyorsíthatja a folyamatokat, miközben olyan globális kihívások kezelésében is szerepe lehet, mint a klímaváltozás.
Boros Gergely, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főmunkatársa és Ács Éva, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának kutatóprofesszora a Balaton vízminőségi és vízmennyiségi kihívásairól tartottak szakmai tanácskozást, amelyen a tó ökológiai állapotát és a jövőbeli kockázatokat elemezték. A beszélgetést Grigorszky István, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Biológiai és Ökológiai Intézet Hidrobiológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára moderálta.
Boros Gergely rámutatott, hogy a külső tápanyagterhelés csökkentése ellenére a belső terhelés – az üledékben felhalmozódott foszfor felszabadulása – továbbra is kockázatot jelent. Megállapítást nyert, hogy a tartósan magas vízhőmérséklet és a szélcsendes időszakok kedveznek a belső tápanyagforgalom beindulásának. Emellett szó esett az inváziós fajok, különösen a kvagga kagyló jelenlétéről, amely az anyagforgalom módosításával átalakítja a tó ökoszisztémáját.
Ács Éva a monitorozás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve a bevonatlakó algafajok indikátor szerepét. Ismertette, hogy ezek a közösségek érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra, így alkalmasak a lokális vízminőségi problémák és a klímaváltozás hatásainak korai jelzésére. A kutatóprofesszor kitért a kékalgák jelenlétére is, amelyek elszaporodása a vízhasználati lehetőségeket is befolyásolhatja.
Grigorszky István moderátorként a vízmennyiség-szabályozás és az ökológiai folyamatok összefüggéseire irányította a figyelmet. A beszélgetés során felmerült, hogy a mesterségesen magasan tartott vízszint és a természetes dinamika hiánya hatást gyakorol a part menti zónák és a nádasok állapotára. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a Balaton fenntartható kezeléséhez a vízszint szabályozása mellett a biológiai és kémiai folyamatok állandó, tudományos alapú nyomon követése, valamint a rugalmasabb vízkészlet-gazdálkodás mérlegelése szükséges.
Szöveg: Bárdos Mónika, Harangozó Éva, Jancsó Orsolya, Sallai Zsófia, Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes