A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi és Európai Szakkollégiumának (NESZK) és a Baptista Szeretetszolgálat közös szervezésében rendezték meg a Nincs „B” Bolygó című fenntarthatósági konferenciát május 5-én, az NKE Széchenyi Dísztermében. A szervezők célja az volt, hogy párbeszédet teremtsenek a fenntarthatóság aktuális kérdéseiről, és hidat építsenek a tudomány és a társadalom között.
Szabó Márk, a Baptista Szeretetszolgálat marketing igazgatója köszöntő beszédében a szervezet szerepét hangsúlyozta, kiemelve, hogy bár alapvetően humanitárius tevékenységet végeznek, a klímavédelem területén is egyre aktívabbak. „Nem mi vagyunk a szakértők ezen a területen, de mi vagyunk az a szereplő, akinek lehetőségében áll összekötni a társadalom különböző rétegeit” – hangsúlyozta Szabó Márk. Beszédében részletesen ismertette az Európai Unió által támogatott No Planet B programot, amelynek egyik fő küldetése, hogy egyfajta hidat képezzen a tudomány és a társadalom között.
A négyéves, 2027-ig tartó projekt nyolc ország részvételével zajlik, és összesen több mint kétszáz civil szervezetet támogat. Mint fogalmazott, a célcsoport nem a klímatagadók és nem is az aktivisták, hanem azok, akik még keresik a saját szerepüket ebben a kérdésben. A megnyitót követően Barba Réka, a NESZK elnöke köszöntötte a résztvevőket, aki az együttműködés jelentőségét hangsúlyozta. Beszédében rámutatott, hogy a fenntarthatóság kérdései egyszerre globálisak és személyesek, és szerinte olyan összetett kihívásokról van szó, amelyek mindannyiunk életét meghatározzák.
„A talaj hihetetlen csoda, de erről nagyon keveset tudunk” – fogalmazott Dobos Endre, a Miskolci Egyetem professzora, a Magyar Talajtani Társaság elnöke, a konferencia plenáris szekciójának első felszólalója. Hangsúlyozta, hogy a talaj nem pusztán fizikai közeg, hanem egy komplex rendszer, amely a teljes földi bioszféra működésének alapja. A professzor szerint a mai kritikus állapot egy hosszú folyamat következménye, amelynek során a talajok folyamatos degradáción mennek keresztül. Kiemelte a legfontosabb problémákat: a szervesanyag-tartalom csökkenését, az eróziót és a szennyezést.
A plenáris blokk második előadója Balatoni Monika, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Társadalmi Kommunikáció Tanszékének mesteroktatója, a Környezeti Fenntarthatósági Intézet munkatársa volt, aki az intézet kutatási eredményeire hivatkozva a fenntarthatóság társadalmi és kommunikációs dimenzióit helyezte középpontba. Kiemelte, hogy a környezeti kérdések csak rendszerszinten értelmezhetők és ökoszisztémában kell gondolkodnunk. Rámutatott, hogy a gazdasági érdekek gyakran felülírják a fenntarthatósági szempontokat, e mellett a fiatal generáció helyzetét is elemezte, kiemelve a bizonytalanság és szorongás jelenlétét.
A plenáris szekció következő előadójaként Pataki Zsolt, a HungaroMet Zrt. szakértője szólalt fel, aki a klímaváltozás aktuális folyamatairól és az egyéni alkalmazkodás lehetőségeiről beszélt. Bevezetőjében nemzetközi adatokra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a globális felmelegedés már elérte a kritikus szinteket, sőt Magyarországon is egyértelműen érzékelhetők a változások: a korábban megszokott időjárási minták felborultak, a szélsőségek – például a hőhullámok – egyre gyakoribbá válnak. A „Mit tehet az egyes ember?” kérdésre válaszolva Pataki Zsolt az adaptáció fontosságát emelte ki, és külön kitért a lakóépületek helyzetére, ahol szerinte az egyik legnagyobb kihívás a hőterhelés növekedése.
Az előadások után a fenntarthatóság kommunikációját és oktatását célzó programok sikereiről számoltak be egyesületek és szervezetek képviselői. Csajkás Anikó, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének képviseletében a Nagy Diák Tesztek program fenntarthatósági modulját ismertette, amely egy 150 kérdésből álló kérdésbankra épült. A siker kulcsát abban látta, hogy rövid, 2–3 perc alatt kitölthető, mobilon is elérhető, flash-szerű tartalmakkal dolgoztak. A programot intenzív médiakampány támogatta – közösségi média, saját sajtófelületek és hírlevelek bevonásával –, valamint külön figyelmet fordítottak a pedagógusokra és a szakképzésben tanulókra is.
A bemutatót követően Czinderné Gabriella, az Adetur Iskoláért Alapítvány képviseletében egy inkluzív oktatási projektet ismertetett, amelynek középpontjában egy 18 meséből álló mesekönyv áll, kilenc fenntarthatósági témakörben. Mint elmondta, a cél az volt, hogy olyan fenntarthatósági meséskönyvet alkossanak, amely a nehezebben bevonható gyerekeket is megszólítja, és megalapozhatja az élethez való hozzáállásukat.
Molnár Antal, a Zöld Kör képviseletében kiemelte, hogy projektjeik két célcsoportra épültek. Hangsúlyozta az oktatási intézmények szerepét, valamint a helyi beágyazottság fontosságát: a Hajdúböszörményből induló egyesület munkájába a többi között építészek, helyi vállalkozók is bekapcsolódtak. A gyakorlati elemek – például iskolatáskákhoz kapcsolódó programok – mellett a partnerségek, önkormányzati és intézményi együttműködések is meghatározóak voltak.
Kaszás Tamás, a Humusz Szövetség képviselője beszédében arra emlékeztetett, hogy szervezetük idén már 31 éves, ami a hazai civil szférában különösen jelentős. Programjaik kapcsán kiemelte a tematikus megközelítést, például a műanyagmentes július keretében egészségügyi kockázatokról is kommunikáltak. A szeptemberi fesztiváljuk mottója – Földközelben lenni jó – jól tükrözi szemléletüket, amely széles együttműködésekre épül. Kiemelte az önkéntesek szerepét is.
Gömöri András, a Magyar Talajtani Társaság munkatársa bemutatta szervezetük tevékenységét, amely országos lefedettséggel működő tudományos-civil közösség. Projektjeik három pillérre épülnek: szakmai tartalom, közösségépítés és digitális tudásmegosztás. Hangsúlyozta az „Év talaja” kezdeményezést, amely közösségi jelölésen alapul, valamint azt, hogy a programok az ország több pontjára is eljutnak.
Kiss József, a Holocén Természetvédelmi Egyesület ügyvezető igazgatója előadásában kiemelte, hogy a klímaváltozással kapcsolatos edukáció nem korlátozódhat kizárólag a hagyományos oktatási intézményekre. Tapasztalataik szerint az egyéni felelősség hangsúlyozása kulcsfontosságú, ugyanakkor a megszólítás módja eltérő korosztályonként. A projektjük részeként több helyszínen – iskolákban és közösségi terekben – dolgoztak, és külön figyelmet fordítottak a gyakorlati alkalmazkodásra is. Ennek példája a „hőségriadó terv”, amelyet kifejezetten intézmények számára dolgoztak ki, reagálva a szélsőséges időjárási helyzetekre.
A fenntarthatóság egy kevésbé ismert, de egyre fontosabb területére hívta fel a figyelmet Soós Gabriella, a Vega Csillagászati Egyesület képviselője, aki a fényszennyezés problémáját mutatta be. Rámutatott arra, hogy a nem megfelelő világítás nemcsak gazdasági, hanem ökológiai problémákat is okoz. Sőt, az élővilág zavarása mellett az emberi egészségre gyakorolt hatásokat is kiemelte.
Mecsnóber Melinda, a Magyar Biológiai Társaság ügyvezető igazgatója felszólalásában kiemelte, hogy projektjük tudatosan kerülte a klímaszorongás erősítését. A konferencia résztvevői az előadás végén avart foghattak a kezükbe, ami egyszerre szolgált illusztrációként és élményként, közelebb hozva a természetet a hallgatósághoz.
A Rural Voices elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen a talaj állapota és a fenntartható mezőgazdaság került fókuszba: Nagy Réka (Ökoanyu) író, klímakommunikációs szakértő moderálásával Juhász Anna, Goldmann Dávid a Remény Farm képviseletében, valamint Kovács Károly és Félegyházi Fruzsina, a Magyar Talajtani Társaságtól osztották meg tapasztalataikat. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a talaj úgynevezett „láthatatlan” rendszere miatt különösen nehéz kommunikálni annak pusztulását, miközben valójában folyamatosan változó közeg: ami az emberi nézőpontból pusztulás vagy halál, az a természet körforgásában regenerációt jelent.
A beszélgetés rávilágított, hogy a jelenlegi ökológiai válság egyik oka a tudás és képzés hiánya, valamint a rendszerváltás után meggyengült intézményi háttér. A szakértők szerint alapvető lenne az ökológiai folyamatok mélyebb megértése, valamint a szabályozási és támogatási rendszerek átalakítása, mert egyéni jó gyakorlatok önmagukban nem elegendők rendszerszintű változáshoz. Hangsúlyozták, hogy a talaj szerepe a víz megtartásában és körforgásában megkerülhetetlen. A megoldások között kiemelték a regeneratív mezőgazdaság, a talajkímélő gazdálkodási formák, valamint a közösségi és generációk közötti tudásátadás erősítését, utóbbinál a fiatalok bevonását kulcsfontosságúnak nevezték.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes