A Ludovika Scholars Program idén tavasszal is folytatódik. Egyetemünk április 20. és 24. között hat neves vendégprofesszort fogad hat országból: Albániából, Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Montenegróból, Romániából és Szerbiából.
Danijela Vuković-Ćalasan, a Montenegrói Egyetem Politikatudományi Karának egyetemi docense Montenegró etnokulturális sokszínűségébe és társadalmi sajátosságaiba nyújtott betekintést április 22-én, az egyetem Oktatási Központjában.
Zachar Péter Krisztián, az ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese köszöntő beszédében örömmel nyugtázta az előadást övező nagy érdeklődést. Elmondta, hogy a Ludovika Scholars Program az egyetem azon kiemelt nemzetközi kezdeményezései közé tartozik, amelyek sajátos szakterületeket érintenek. Az előadó bemutatása során kiemelte: Danijela Vuković-Ćalasan olyan rangos szervezetek szakértőjeként, mint az ENSZ vagy az Európa Tanács, jelentős szaktudásra tett szert a társadalmi kohézió és a kisebbségi jogok terén.
Danijela Vuković-Ćalasan bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a kortárs társadalmakat a globalizáció hatására egyre növekvő diverzitás jellemzi, ami elkerülhetetlenül a pluralizáció további erősödéséhez vezet. Az interaktív előadás rávilágított arra, hogy az etnokulturális pluralizmus formái és mértéke országonként eltérő, és kezelésük szorosan összefügg a társadalmi kohézió fenntartásával, valamint a kultúra 1960-as évek óta megfigyelhető átpolitizálódásával.
Az eseményen Pier Paolo Pigozzi is bekapcsolódott a diskurzusba, összekötve a témát saját emberi jogi kurzusával. Az NKE nemzetközi rektorhelyettese felvetette, hogy az emberi jogok nemzetközi védelme során egyfajta „egészséges feszültség” van az egyetemesség elve – amit mindenhol és mindenkor védeni kell – és a kulturális pluralizmus sajátosságai között. Kifejtette továbbá a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának 1. cikkét, amely kimondja a népek önrendelkezési jogát, amelynek révén szabadon határozzák meg politikai státuszukat és kulturális fejlődésüket, és feltette a kérdést, hogy hol válik ez a feszültség egészségtelenné vagy veszélyessé.
Danijela Vuković-Ćalasan válaszában hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok Montenegróban alapvetően egyéni jogokként jelennek meg, de alkalmazásuk elválaszthatatlan a specifikus politikai kultúrától és a történelmi háttértől. Montenegró demográfiai helyzete európai szempontból is egyedülálló, hiszen nincs olyan kulturális közösség, amely abszolút többséget alkotna: a montenegróiak aránya csupán 41 százalék körül mozog, ami komoly kihívást jelent a közös politikai identitás megteremtésében. A szakember rámutatott, hogy a globalizáció új rétegeket hozott létre a társadalomban, például az orosz bevándorlók és a turizmusban dolgozó külföldiek megjelenésével, ami tovább bonyolítja a „kis államként” definiált – alig félmillió lakosú – ország helyzetét.
Az előadás során a magyarországi kisebbségi modell is szóba került, amikor Gyurcsík Iván, korábbi rektori tanácsadó a magyar vonatkozásokat és tapasztalatokat osztotta meg a hallgatósággal. Gyurcsík Iván kiemelte, hogy Magyarországon az 1993-as kisebbségi törvény óta az identitás szabad megválasztása az alapvető elv, és mindenki jogosult saját identitásának megőrzésére. Ismertette a magyarországi nemzetiségi önkormányzati rendszert, amely egy elismert nemzetiségeket tartalmazó „zárt listán” alapul, szemben a montenegrói gyakorlattal, ahol a népszámlálási adatok nyitottak, és az identitásválasztás gyakran politikai tiltakozás tárgya. Danijela Vuković-Ćalasan erre adott válaszában kifejtette, hogy Montenegróban a népszámlálások olyannyira átpolitizáltak, hogy egyesek „földönkívülinek” vallották magukat a kategóriák elleni tiltakozásul, miközben a politikai pártok eszközként használják fel az etnikai hovatartozást a szavazatszerzés érdekében.
A professzor véleménye szerint a jelenlegi multikulturális modell nem biztosít valódi esélyegyenlőséget olyan csoportoknak, mint a romák vagy az egyiptomiak. Kérdésre adott válaszként elmondta, hogy míg a horvát kisebbségnek biztosított a kedvezményes parlamentbe jutási küszöb, addig a roma közösség nem részesülnek hasonló esélyegyenlőségi vagy pozitív intézkedésekben. A történelemoktatás és a megbékélés kérdése is hangsúlyos szerepet kapott, ahol a Danijela Vuković-Ćalasan saját, traumákkal teli családi hátterét – egy 600 áldozatot követelő második világháborús mészárlást a falujában – hozta példaként arra, hogy a valódi megbékéléshez a „másik fájdalmának” megértése és az olyan oktatási anyagok használata szükséges, amelyek több nézőpontból világítják meg a közös történelmet, segítve ezzel a társadalmi kohéziót.
A diskurzus végén Pier Paolo Pigozzi feltette a kérdést, vajon a pluralizmus fenntartása egyfajta állandó cél kell-e, hogy legyen, vagy inkább egy küzdelem elismerése, amely a nemzeti egység felé vezet? Danijela Vuković-Ćalasan zárógondolataiban hangsúlyozta, hogy Montenegró számára az Európai Unióhoz való csatlakozás – amely 70 százalék feletti társadalmi támogatottságot élvez – nem csupán politikai cél, hanem a társadalmi stabilitás és a külső etnonacionalista nyomások ellensúlyozásának legfőbb záloga.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes