A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Társalgójában rendezték meg a Ludovika Turkic Dialogues programsorozat legújabb eseményét, The South Caucasus Beyond Blocs: Azerbaijan’s Multi-Vector Foreign Policy címmel, április 20-án. A rendezvény középpontjában Azerbajdzsán külpolitikai mozgástere, a dél-kaukázusi erőviszonyok átalakulása, valamint a magyar-azerbajdzsáni kapcsolatok fejlődése állt.
A programot Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatója nyitotta meg. Véleménye szerint Azerbajdzsán földrajzi és történelmi helyzete miatt ma is régiók, kultúrák és kereskedelmi útvonalak találkozási pontján helyezkedik el. A többirányú külpolitika célja, hogy az ország a változó nemzetközi környezetben se veszítse el mozgásterét. A magyar-azeri együttműködés pedig az elmúlt években az intézményi partnerségek és a rendszeres párbeszéd révén folyamatosan bővült.
Vasif Huseynov, a bakui Center for Analysis of International Relations nyugati tanulmányok osztályának vezetője hozzátette, hogy Azerbajdzsán egyszerre kötődik a türk világhoz, a muszlim közösséghez és a posztszovjet térséghez, miközben szekuláris államként működik. E sajátosságok alapvetően határozzák meg Azerbajdzsán nemzetközi viselkedését is.
Emlékeztetett arra, hogy Azerbajdzsán 1918-ban jött létre a muszlim világ első köztársaságaként, és ugyancsak az elsők között adott választójogot a nőknek. Azerbajdzsán külpolitikáját évtizedeken át a területi integritás helyreállításának célja határozta meg, a 2020-as háború pedig új korszakot nyitott. A békeszerződés szövegét Azerbajdzsán és Örményország már egyeztette, de a megállapodás aláírásához még nincs meg minden feltétel.
Azerbajdzsán egyszerre szomszédos Oroszországgal és Iránnal, mindkét irányból fegyveres konfliktusok hatásai érik, Bakunak mégis sikerült megőriznie semlegességét. Az olaj- és gázexport továbbra is meghatározó, ugyanakkor a jövő szempontjából egyre fontosabb a diverzifikáció, a megújuló energia és a szállítási folyosók fejlesztése.
A következő panelbeszélgetésen Vasif Huseynov mellett Vasa László, a Ludovika Türk Tanulmányok Kutatóműhelyének vezetője és Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója vett részt. Az egyik központi kérdés Azerbajdzsán külpolitikai irányvonalának alakulása volt a függetlenség elnyerése óta. Huseynov szerint a korai posztszovjet időszakban Baku különböző modellekkel kísérletezett, előbb oroszbarát, majd nyugat- és Törökország-orientált megközelítéssel. Végül Heydar Aliyev alatt szilárdult meg az az egyensúlyozó stratégia, amely egyszerre igyekszik működő kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal, a Nyugattal, Törökországgal és újabban Kínával is. A többvektorú külpolitika célja, hogy Azerbajdzsánt egyik nagyhatalom se tekintse fenyegetésnek.
Seremet Sándor a dél-kaukázusi geopolitikai dinamika átrendeződéséről beszélt. A térség korábban is törékeny egyensúlyban működött, az utóbbi évek háborúi azonban jelentősen átformálták az erőviszonyokat. Azerbajdzsán súlya megnőtt, Oroszország befolyása gyengült, Irán mozgástere szűkült, míg Törökország ma a legerősebb külső szereplő a térségben. Oroszországot ugyanakkor továbbra sem lehet leírni, mert a Dél-Kaukázus stratégiai jelentősége Moszkva számára rendkívül nagy. Ezt a helyzetet a régió országai csak kiegyensúlyozó politikával tudják kezelni.
Vasa László a magyar-azerbajdzsáni kapcsolatok fejlődését helyezte a középpontba. Az energetikai együttműködés továbbra is meghatározó, de a kétoldalú viszony túlmutat ezen. A földgázszállítás mellett egyre fontosabbá válik a zöldenergia-összeköttetés, különösen a fekete-tengeri kábelprojekt, amely Azerbajdzsán, Georgia, Románia és Magyarország együttműködésében valósulhat meg. A magyar vállalatok is egyre növekvő számban jelennek meg az azeri piacon, emellett fontos a közvetlen légijáratok, a turizmus, a testvérvárosi kapcsolatok, valamint a Stipendium Hungaricum program szerepe is.
Az Európai Unió és Azerbajdzsán viszonyában szintén Azerbajdzsán sokrétűsége került szóba, mivel az ország egyszerre energiapartner, tranzitország és regionális összekötő Európa és Ázsia között.
Szerző: Jancsó Orsolya
Fotó: Szilágyi Dénes