A Religion, Culture and Identity Formation in the Habsburg Monarchy című nemzetközi konferenciának adott otthont a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a hittudományi intézmény együttműködésében. A kétnapos tudományos esemény interdiszciplináris megközelítésben vizsgálta a vallás, a kultúra és az identitásformálás összetett kapcsolatát a Habsburg Monarchia keretein belül a 17. és a 20. század között.
A Habsburg Monarchia nem csupán politikai szövetségként működött, hanem olyan sokszínű térként, ahol különböző felekezetek, nyelvek és kulturális hagyományok hathattak egymásra. Ez a sokféleség gazdag kutatási keretet biztosít Közép- és Kelet-Európában fellelhető identitások kialakulásának és formálódásának megérzéséhez. A rendezvény történeti, egyház-, jog- és oktatástörténeti nézőpontokból vizsgálta a kérdést.
A konferenciát nyitó zenei program után Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hangsúlyozta, hogy a Habsburg Monarchia felekezetei, a nyelvek, a jogi hagyományok, az oktatási rendszerek és lojalitások éltek egymás mellett, együtt alakítva ezzel Közép- és Kelet-Európa identitásait. Az NKE számára a konferencia három alapvető területhez kapcsolódik, így a vallás és a közhatalom viszonyához is, amelyben látni, hogy a vallási intézmények „nem egyszerűen a birodalmi kormányzás tárgyai voltak”, és nem is pusztán a politikai tekintély közvetítőiként működtek, hanem aktív közvetítő szerepet játszottak állam és társadalom, helyi közösségek és tágabb birodalmi struktúrák között.
Az oktatás kapcsán rektor rámutatott, hogy az identitásformálás egyik legfontosabb terepe mindig is az iskola és a nevelés volt. Véleménye szerint a történelem arra emlékeztet, hogy az oktatás sohasem semleges, ugyanakkor lehet az integráció és a különbségek megértésének terepe is. Harmadik elemként az interdiszciplináris és nemzetközi együttműködés jelentőségét emelte ki. A Habsburg Monarchia nem érthető meg a későbbi nemzetállami nézőpontokból önmagában, ezért a különféle területekkel foglalkozó kutatók párbeszéde szükséges.
Bagyinszki Ágoston, a Sapientia rektora teológiai perspektívából közelítette meg a konferencia témáját. A vallás a Monarchiában n megélt valóságként működött, amely a közösségek mindennapjaiban, liturgiájában és oktatási gyakorlatában is jelen volt. Hangsúlyozta, hogy a keresztény identitás mindig a hit és a történeti környezet metszéspontjában formálódik, és a többnemzetiségű, többfelekezetű közeg különösen intenzív reflexióra késztette az egyházakat.
A tudományos program nyitóelőadását Koltai András, a piarista rend magyarországi archívumának munkatársa tartotta, aki átfogó történeti keretbe helyezte a vallás és állam kapcsolatának alakulását a kora újkorban. Előadásában a konfesszionalizáció folyamatát emelte ki, amely során az egyházak és az államok szoros együttműködésben törekedtek a társadalom felekezeti és kulturális homogenizálására. A Habsburg Monarchia laboratóriumként működött, ahol a vallási sokszínűség és a politikai integráció egyszerre volt jelen és harcolt egymással.
Az első panelben a Budapesti Történeti Múzeum képviseletében Csorba László Széchenyi István vallási gondolkodását vizsgálta előadásában a fiatal Széchenyi útkeresésén, illetve a hit és a racionalitás közötti feszültségeken keresztül, továbbá bemutatta a folyamatot, amely során a gróf sajátos vallási szintézisre jutott. Ennek kapcsán mutatta be, hogy a 19. századi modernizáció és a vallási identitás gyakran egymást kiegészítő tényezők voltak.
Eva Kowalska, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa a szlovák nemzeti identitás kialakulását vizsgálta a felekezeti viszonyok tükrében. Előadásában hangsúlyozta, hogy a nyelv, az oktatás és a vallási hovatartozás szorosan összefonódott, és meghatározó szerepet játszott a nemzeti ideológia kialakulásában. A katolikus és protestáns közösségek eltérő kulturális és nyelvi stratégiákat követtek, ugyanakkor bizonyos történeti hagyományok, például Cirill és Metód öröksége, közös identitáselemekké váltak.
Zakar Péter a Szegedi Tudományegyetemről az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején vizsgálta a vallás és a nemzeti identitás kapcsolatát. A klérus jelentős szerepet játszott a politikai mobilizációban, a prédikációk pedig gyakran ötvözték a vallási és politikai üzeneteket. Kiemelte, hogy a korszakban a szabadság eszméje és a keresztény hit gyakran összekapcsolódott, a nemzeti küzdelmet vallási keretben értelmezték.
A további előadásokon a vallási könyvek identitásformálása, a gyónás etnográfiai összefüggései, illetve az ortodox identitás került szóba. A konferencia résztvevői egyetértettek, hogy a történeti tapasztalatok a jelen társadalmi és kulturális kihívásainak értelmezésében is fontos támpontot nyújtanak.
Szöveg: Jancsó Orsolya
Fotó: Szilágyi Dénes