A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) a Felsőfokú Tanulmányok Intézetével (Institute of Advanced Studies Kőszeg – iASK) közös könyvbemutatót és kerekasztal-beszélgetést szervezett április 15-én, az egyetem John Lukacs Társalgójában. A rendezvény középpontjában a Rozita Dimova által szerkesztett kötet, a The Future University in Central and Eastern Europe – Building and Dismantling the Ivory Pyramid állt, amely a felsőoktatás jövőjét vizsgálja közép- és kelet-európai nézőpontból. A résztvevők arra keresték a választ, hogyan alakul át az egyetem szerepe a technológiai változások, az online oktatás térnyerése, valamint a társadalmi és politikai kihívások hatására. A kötet külön figyelmet fordít arra, miként formálják ezek a folyamatok a tudástermelést, az egyetemi struktúrákat és az oktatás társadalmi küldetését.
Deli Gergely, az NKE rektora köszöntő beszédében a bemutatott kötetet az NKE és az iASK közös munkája eredményének nevezte, amely fontos mérföldkövet jelent a partnerségben. Hangsúlyozta, hogy a könyv friss perspektívát kínál a felsőoktatás jövőjéről szóló vitákban, miközben kihívást teremt a megszokott prioritások és diszciplináris határok szempontjából, valamint vizsgálja a tudás átalakulását és annak intézményi következményeit. „Az Ivory Pyramid régóta a társadalomtól elszakadt tudomány szimbóluma” – vélekedett a rektor, ugyanakkor szerinte a kötet arra ösztönöz, hogy újragondoljuk az egyetemek társadalmi szerepét, valamint saját működésük és együttműködésük módját is. Beszédében Deli Gergely három kulcsterületet emelt ki. Az első a tudás szerkezete, amely kapcsán hangsúlyozta: „A különböző problémák – társadalmi, technológiai, fenntarthatósági és biztonsági kérdések – szorosan összekapcsolódnak, ezért az egyetemeknek az interdiszciplináris gondolkodást valódi szervezőelvként kell alkalmazniuk”. Másodikként az egyetemek társadalmi szerepét tárgyalta, rámutatva, hogy a mai felsőoktatási környezetet egyszerre alakítja a technológiai fejlődés, az online tanulás és a munkaerőpiac. Harmadik témaként a jövőről való gondolkodás nyelvét emelte ki. A kötet további érdemeként említette, hogy közép- és kelet-európai perspektívából vizsgálja a kérdéseket, ami által a könyv nemcsak általános érvényű, hanem regionálisan is releváns elemzést nyújt.
Miszlivetz Ferenc, a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének főigazgatója szerint a jövő egyetemének lényege a diszciplínák, szereplők és tudásformák közötti falak lebontásáról szól. A bemutatott kötetről úgy fogalmazott, hogy nemcsak egy szintézis, hanem vitára ösztönző mű. Hozzátette: „A közös alkotás a jövő egyetemének legfontosabb eleme”.
Ivana Stepanovic, a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének képviseletében arról beszélt, hogy mi az egyetem valójában, és minek kell lennie a jövőben. Rámutatott, hogy a kötet nem kész válaszokat ad, hanem kérdéseket vet fel, különösen az interdiszciplinaritás, a társadalmi felelősség és a tudás szerepe kapcsán. A digitalizációval összefüggésben a szakértő hangsúlyozta annak kettős természetét. Mint fogalmazott: „A technológia egyszerre lehet felszabadító és zavaró erő”. Végül kiemelte a jövőtudatosság fontosságát.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Jody Jensen a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének képviseletében, Kovács Gábor István, az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) tudományos dékánhelyettese, Hörcher Ferenc, az NKE Eötvös József Kutatóintézet Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének intézetvetője, valamint online csatlakozott Sanja Tepavcevic a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének képviseletében, a moderátor pedig Belényesi Emese, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Közszervezési és Infotechnológiai Tanszékének egyetemi docense volt. A résztvevők az egyetemek legnagyobb kihívásai közt említették egyebek mellett a demográfiai hatásokat és az interdependenciát (kölcsönös függőséget). A beszélgetésben hangsúlyozták, hogy az egyetemeknek válsághelyzetekben nemcsak reagálniuk kell, hanem aktív szereplőkké kell válniuk. Emellett kiemelték a közösségek fenntartásának szükségességét is. Az interdiszciplinaritás kapcsán elhangzott, hogy bár sok egyetem támogatja, gyakran nem tudják megvalósítani, ezért a jövőben érdemes közös projektekben, közösségi tanulásban gondolkodni. Az egyetemek szerepéről szólva megjegyezték, hogy meg kell őrizniük szellemi autonómiájukat és közösségi jellegüket, ugyanakkor rámutattak, hogy a valóság sokszor ezt korlátozza, például a háborúk és a migráció miatt. A digitalizáció kapcsán kettős kép rajzolódott ki: egyrészt elkerülhetetlen, másrészt komoly kockázatokat hordoz, különösen a mesterséges intelligencia okán. Többen hangsúlyozták a humán tudományok szerepének megőrzését. A hallgatóság kérdéseire válaszolva kiemelték, hogy az oktatás nem csak tudásátadás, hanem kapcsolatépítés is a hallgatókkal. Végül elhangzott, hogy a tudás bár hatalom, de felelősséggel is jár.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes