Nagy érdeklődés mellett mutatták be Tömösváry Zsigmond ny. dandártábornok Globális vagy regionális hatalom Oroszország? című kötetét április 14-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
A beszélgetés középpontjában az a kérdés állt, amelyet már a könyv címe is felvet: vajon Oroszország globális vagy inkább regionális hatalomként értelmezhető-e a 21. században. A bemutatón Tömösváry Zsigmond mellett Horváth István Béla és Molnári Sándor korábbi nagykövetek osztották meg gondolataikat.
A program elején Kecskeméthy Klára ny. ezredes, az NKE egyetemi tanára idézte fel a szerző életútját és tudományos pályáját. Kiemelte, hogy Tömösváry Zsigmond a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán végzett, később Moszkvában szerzett diplomát, orosz nyelvtudása pedig tolmácsszintű. 1993 és 1998 között katonai és légügyi attaséként szolgált a Magyar Köztársaság moszkvai nagykövetségén, kutatási területe pedig hosszú ideje az Oroszországi Föderáció biztonságpolitikája, valamint Oroszország NATO- és EU-kapcsolatai. Kecskeméti Klára hangsúlyozta, hogy a bemutatott kötet a felelősségteljes szakmai életpálya összegzése, amely több korábban megjelent tanulmány egységes újragondolásával jött létre.
Tömösváry Zsigmond munkássága történeti és hadelméleti szempontból is jelentős, továbbá segít eligazodni egy nehezen értelmezhető, sokszor ellentmondásos geopolitikai térségben. A kötet az orosz birodalmi gondolkodás történeti gyökereit, az állam és az ortodox egyház kapcsolatát, a katonadiplomácia sajátosságait, valamint az orosz biztonságpolitikai dokumentumok fejlődését is elemzi.
A kerekasztal-beszélgetés során Horváth István Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy Oroszország földrajzi, területi és katonai adottságai alapján továbbra is megfelel számos nagyhatalmi kritériumnak. Az ország nemcsak Európa és Ázsia között helyezkedik el, hanem egyszerre érintkezik az európai, az iszlám és a keleti kultúrkörrel is, ami önmagában is különleges geopolitikai helyzetet teremt.
Tömösváry Zsigmond kiemelte, hogy az orosz stratégiai gondolkodásban a közel-külföld fogalma máig meghatározó. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország fokozatosan jutott el odáig, hogy a határain kívül élő oroszajkú közösségeket ne pusztán kulturális örökségként, hanem kül- és biztonságpolitikai tényezőként kezelje. Ennek doktrinális lenyomata, hogy a külföldön élő orosz ajkú közösségek védelme az elmúlt évtizedekben több alkalommal is hivatkozási alapként szolgált az orosz fellépéshez.
A résztvevők külön kitértek az ortodox egyház szerepére is. A szerző szerint az orosz állam és az egyház viszonya történetileg a hatalom szimfóniájaként írható le: az egyház legitimációt ad az államnak, az állam pedig védelmet és támogatást biztosít az egyháznak. Bár a szovjet korszakban ez a kapcsolat megszakadt, a rendszerváltozás után újraépült és ismét a hatalom egyik fontos pillérének számít.
Tömösváry Zsigmond szerint az orosz stratégiai gondolkodásban a változások többnyire nagy történelmi fordulópontokhoz kapcsolódtak. A Szovjetunió felbomlása, a jelcini korszak válságai, majd a putyini korszak konszolidációja mind új doktrínák és koncepciók megjelenését hozták. A résztvevők szerint az utóbbi évtizedekben fokozatosan változott a stratégiai önértelmezés, így a NATO bővítése, az európai rakétavédelmi rendszerek és az információs hadviselés mind olyan tényezők lettek, amelyekre Oroszország saját dokumentumaiban is hangsúlyosan reagált.
A beszélgetésben a vendégek saját moszkvai diplomáciai tapasztalataikat is megosztották. Horváth István Béla és Molnári Sándor személyes példákon keresztül érzékeltették, miként jelentek meg a birodalmi reflexek a mindennapi diplomáciai érintkezésben.
A szakértők egyetértettek, hogy Oroszország nem érthető meg egyszerű kategóriák mentén. Globális ambíciói mellett látni kell regionális befolyásának korlátait is. Tömösváry Zsigmond kötete ezért nem kész válaszokat, hanem megalapozott szempontokat kínál az értelmezéshez. A könyv különösen hasznos lehet a leendő katonai diplomaták, biztonságpolitikai elemzők és a térség iránt érdeklődő kutatók számára, mert apolitikusan, történeti és stratégiai összefüggésekben közelíti meg Oroszország szerepét.
Szöveg: Jancsó Orsolya
Fotó: Szilágyi Dénes