Petrás Mária az archaikus világ mai érvényességéről beszélt
A hagyomány, a hit, a rend és a népművészet mai érvényessége mellett érvelt Petrás Mária Kossuth-díjas népdalénekes, keramikusművész a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Szabadegyetemének Modern-e az archaizmus? A régiség haszna a mában című rendezvényén.
A művésszel Blankó Miklós, a Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) dékáni kabinetvezetője beszélgetett, elsőként gyermekkoráról és a nyelvi közeg sajátosságairól kérdezve őt. Petrás Mária arról a szinte középkori gondolkodású világról szeret beszélni, amelyben Moldvában felnőtt. Gyermekkorában a hit, az ünnepek rendje és a hagyományok jelentették a mindennapi élet természetes szervezőerejét, s ezek a tapasztalatok ma is alapvetően meghatározzák gondolkodását.
A csángó világ archaikus jellegének okai között említette, hogy a vidéken hosszú időn át nem működtek iskolák, így a közösség a nyelvújítás előtti magyar nyelv különféle változatait őrizte meg. A beszélgetés során szó esett arról is, hogy a különböző nyelvi és etnikai csoportok együttélése az iskolában olykor konfliktusokat okozott, miközben a felnőttek világát inkább az azonos sors és a közös hagyomány tartotta össze.
Életének fordulópontjaként beszélt arról az időszakról, amikor a zárt moldvai világból előbb Erdélybe, majd később Magyarországra került. Fiatalon szinte semmilyen közvetlen tapasztalata nem volt a nagyvilágról, ezért már az is meghatározó élményt jelentett, amikor szakiskolába kerülve elhagyta szűkebb közösségét.
A rendszerváltozás utáni első magyarországi útját különösen erős, identitást formáló élményként idézte fel. Később művészi pályája révén a világ számos országába eljutott, kiállításokkal és fellépésekkel. Külföldön különösen erősen érzékelte a magyar kultúra súlyát, és ezek az alkalmak megerősítették benne, milyen jelentős örökséget képvisel a magyarság.
Petrás Mária kerámiaművészként is bemutatott alkotásokat, köztük egy Mária-ábrázolást, amelyben a csángó asszonyok világát jelenítette meg. Hozzátette, hogy a népművészetnek és az archaikus tudásnak ma is helye van, de ehhez vissza kell hozni azt a hétköznapokba. Nem elég felmutatni vagy múzeumi tárgyként tisztelni a népi kultúrát, hanem újra funkcióba kell helyezni. Példaként a népzenét és a néptáncot említette, amelyek szerinte tartást, bátorságot és belső erőt adnak a fiataloknak.
Az előadásról bővebben az egyetem tudományos portálján, a ludovika.hu cikkében is olvashat.
Az elóadásról készült videó ITT tekinthető meg.
Szerző: Jancsó Orsolya