A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Egyetemi Hallgatói Önkormányzata (EHÖK) a hagyományoknak megfelelően, idén is megrendezte a végzős hallgatók tiszteletére a gyűrűavató ceremóniát az egyetem Ludovika Arénájában, április 8-án. Az esemény – amely a végzős hallgatók egyik utolsó közös emléke a diplomaosztó előtt – erősíti a karok közötti integrációt. A gyűrűavatás célja az egyetemi pecsétgyűrűk ünnepélyes átadása.
Kovács László vezérőrnagy, az NKE tudományos rektorhelyettese köszöntő beszédében kiemelte, hogy a gyűrű nemcsak hagyomány, hanem egy mérföldkő is, valamint a tudás és a tudomány szimbóluma. „Az egyetemi évek a kitartás és az áldozatvállalás eredményei, ez az alkalom egyszerre jelent véget és új kezdetet” – fogalmazott Kovács László. Hangsúlyozta, hogy a megszerzett tudás óriási felelősséggel jár, hiszen a végzősök embereket fognak vezetni. Kiemelte, hogy nemcsak egy szakmát választottak, hanem hivatást, és útravalóként a becsület, tisztesség, szakmaiság és elhivatottság értékeit nevezte meg.
Zachar Péter Krisztián, az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) nemzetközi dékánhelyettese arról beszélt, az alkalom különlegessége abban rejlik, hogy a múlt és a jövő szinte kézzelfogható közelségbe kerül. „A gyűrű nem csupán egy tárgy, hanem sokkal több, hiszen a történelemben és az irodalomban is a hatalom, hűség és összetartozás jelképe volt” – emlékeztetett a dékánhelyettes. Zachar Péter a közszolgálatot nem egyszerű karrierútnak, hanem vállalásnak nevezte, és kiemelte a közösség erejét, amely hosszú távon is megmarad.
Lippai Péter dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) dékánja beszédében hangsúlyozta, hogy a gyűrűavató egy rendkívül fontos hagyomány, amely összeköti a közösséget. A gyűrűt a közszolgálatra tett életút jelképének nevezte, amely a szolgálat, felelősség, tudás és hazához való hűség értékeit hordozza. Rámutatott arra is, hogy a 21. század biztonsági kihívásai rendkívül összetettek, ezért különösen fontos a kockázatok időbeni felismerése. Hangsúlyozta, hogy a vezetők nemcsak parancsokat hajtanak végre, hanem embereket vezetnek, majd kiemelte, hogy a különböző hivatások együtt egységet képeznek.
Veszelszki Ágnes, a Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) dékánja arról beszélt, hogy a gyűrűavató egy átmeneti állapotot jelöl, amely még nem igazi búcsú, de már annak előszobája. „Olyan, mint egy utolsó simítás, amely még jelentős munkát igényel” – vélekedett a dékán. Kiemelte, hogy a kommunikációban a figyelem legalább olyan fontos, mint a beszéd, és hangsúlyozta a közösség szerepét, hozzátéve, hogy a gyűrű ennek a közösségnek a jelképe.
Bezerédi Imre r. alezredes, a Rendészettudományi Kar (RTK) képviseletében történelmi példákon keresztül mutatta be a gyűrű jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az mindig több volt egyszerű ékszernél. „A pecsétgyűrű a hitelesség és az akarat kinyilvánításának eszköze volt” – emlékeztetett Bezerédi Imre, aki az Aranybullára utalva kiemelte, hogy minden pecsét mögött ott áll egy ember személyes felelőssége. Hozzátette, hogy a mostani gyűrű is egyfajta láthatatlan pecsét, amely a viselőjének felelősségét jelképezi. Kiemelte, hogy a végzősök nem akármilyen hivatást választottak, hiszen a társadalom biztonságának és rendjének garantálása is rájuk hárul. Beszédében hangsúlyozta, hogy a diploma nemcsak papír, hanem annak bizonyítéka, hogy készen állnak a szolgálatra, valamint kiemelte a becsület, hűség és felelősség értékeit.
Cimer Zsolt, a Víztudományi Kar (VTK) dékánja beszédében a siker fogalmát állította középpontba, amelyet úgy határozott meg, mint egy kitűzött cél elérését. Kiemelte, hogy a hallgatók sikeresek, mert eljutottak a diploma küszöbéig, és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyit fejlődtek az évek során. A víztudomány területének kihívásaira utalva kiemelte, hogy a globális problémák egyre súlyosabbak, de bízik benne, hogy a végzősök képesek lesznek ezeket kezelni.
Rybár Petra Réka, az EHÖK elnöke ünnepi pohárköszöntőjében úgy fogalmazott: a végzősök a megszerzett tudás kapujában állnak, és bár a nehézségek idővel megszépülnek, mindenkinek megvan a saját története. Kiemelte, hogy közös bennük az a tudás, amelyre karriert építhetnek. Hangsúlyozta az egyetemhez való kötődést, és arra biztatta a hallgatókat, hogy vigyék tovább az intézmény jó hírét.
A ceremónia végén közös koccintásra került sor, amely jelképes módon az egyetemi évektől való búcsút fejezi ki.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes