A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK), valamint az NKE-n működő Római Állam- és Tartományigazgatás Kutatóműhely március 26–28. között rendezte meg a European Network for the Study and Teaching of Ancient Roman History (ENSTARH) második nemzetközi konferenciáját az egyetem Szent László Kápolnájában. Az esemény a római történelem, jog, nyelvészet és régészet kutatásának, valamint oktatásának kortárs kihívásait és lehetőségeit vizsgálta, kiemelve az antik örökség modern kulturális és intézményi hatásait. A tudományos konferencia célja az együttműködés erősítése és a tapasztalatcsere elősegítése, valamint olyan innovatív módszerek és stratégiák bemutatása volt, amelyek hatékonyabban segítik a római múlt közvetítését az oktatásban és a szélesebb nyilvánosság számára is, rámutatva a római örökség kortárs kulturális, társadalmi és gazdasági jelentőségére.
Az eseményt Gabriele La Posta, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója Róma Rómán túl című köszöntő beszéde, valamint Kovács Gábor, az NKE NITK tudományos dékánhelyettese nyitotta meg. Gabriele La Posta szerint Róma jelentése messze túlmutat önmagán: nemcsak egy város, hanem egy egyetemes jelenség. „Cél az volt, hogy megmutassuk, mi volt Róma a múltban és hogy mi maradt ma is belőle” – emelte ki az igazgató. Kovács Gábor megnyitóbeszédében hangsúlyozta az antikvitás szellemi jelentőségét és az európai identitás zsidó–keresztény, valamint görög–római gyökereinek összetartozását, kiemelve, hogy a klasszikus örökség a modern európai gondolkodás alapját képezi. Mint mondta, Európa erkölcsi rendszere erősen a zsidó–keresztény hagyományra épül, amely kiemeli a megbocsátás és az önfeláldozás fontosságát „A megbocsátás a kereszténység egyik legfontosabb erkölcsi eszméje” – hangsúlyozta a dékánhelyettes. Hozzátette: a modern civilizáció szinte teljes egészében antik alapokra épül.
Deli Gergely, az NKE rektora nyitó előadásában a Római Birodalom II. és III. századi társadalmi átalakulásait elemezve arra mutatott rá, hogy három nagy strukturális változás történt, amelyek nem tudatosan a kereszténységet segítették, de annak terjedésével jól összhangba kerültek: az univerzális társadalmi normarendszer igénye, a jövőorientált erkölcsi gondolkodás, valamint a „világi messianizmus” megjelenése, vagyis az uralkodóban megtestesülő messianisztikus elvárás iránti igény olyan erős volt, hogy reformokat kényszerített ki a jogban és az államszervezetben, és közvetetten segítette a kereszténység elfogadását. „Új igény jelentkezett az uralkodói közigazgatásban egy univerzális társadalmi normarendszer iránt” – emelte ki a rektor. Hozzátette, hogy a birodalom válságaira adott válaszok strukturálisan új rendszert hoztak létre.
Livio Zerbini, a Ferrarai Egyetem képviseletében plenáris előadásában arról értekezett, hogy az ókori Róma nem a múlt, hanem a jelenünk láthatatlan szerkezete. Mint kifejtette, a római civilizáció tanulmányozásának értékelése és népszerűsítése az európai identitás gyökereihez vezet, valamint ahhoz, hogy globális társadalomként merre tartunk. Úgy látja, Róma fő örökségei között szerepel a nyitott állampolgárság fogalma, a technológiai innováció, az összetettség kezelése és a reziliencia képessége. Az ókori város egy globális civilizáció prototípusát hagyta hátra, amely pragmatizmussal, integrációval és infrastrukturális innovációval képes volt kezelni az összetettség kihívásait.
A konferencia négy fő szekcióban – római jog, római történelem, nyelvészet és régészet – vizsgálta a római világ örökségét, valamint annak modern hatásait. A római jogi szekcióban Cicero államelméletét elemezték, különösen a De re publica alapján, amelyben az ideális állam alapját a polgárok közös egyetértése és a közjó (utilitas communis) képezi. A római jog oktatásának mai helyzetét is áttekintették Magyarországon, ahol a tantárgy hosszú hagyományra tekint vissza, de a közjogi vonatkozások háttérbe szorulnak, noha fontos szerepet játszanának a modern jogászképzésben. A római városi törvények, például a lex Irnitana és a lex Ursonensis, alapján a helyi pénzügyi és közigazgatási rendszereket vizsgálták, míg a késő római közigazgatás kapcsán rámutattak arra, hogy a bürokrácia egyre inkább professzionalizálódott és részben katonai jellegűvé vált. A történelem szekció a római világ örökségének és modern értelmezésének kérdéseivel foglalkozott: Európa fogalmának kialakulását a görög-római antikvitásban a mítoszból fokozatosan politikai és földrajzi kategóriává váló folyamatként értelmezték. A késő római korban az oktatás hanyatlása kulturális válságérzetet okozott, mivel a klasszikus tudás átadása nehézzé vált, ezért új módszerek jelentek meg, hogy a tudományos ismeretterjesztést közelebb hozza a szélesebb közönséghez.
A második napon a római városi modell tovább élését vizsgálták, egyebek mellett a Dacia területén kialakult modern városok példáján keresztül, valamint a római múlt modern bemutatásának torzulásaira hívták fel a figyelmet. A római vallás digitális térbe való áthelyeződése is fontos téma volt, amely új lehetőségeket teremt a kutatásban és ismeretterjesztésben. Emellett régészeti esettanulmányok vizsgálták az ókori tárgyi emlékeket, például oltárokat, katonai építményeket, amelyek a római identitás és hadsereg működésének megértéséhez járulnak hozzá. A nyelvészeti szekció a latin nyelv múltját, jelenét és jövőjét tárgyalta: a latin ma sem halt ki, ugyanis jelen van az orvosi terminológiában, a múzeumi ismeretterjesztésben, valamint a digitális térben, például a botanikai tudás közösségi médiában való terjesztésében is.
A harmadik nap régészeti szekciója a római örökség modern kutatási és megőrzési módszereit mutatta be: a régészeti parkok tudományos kutatóhelyek és közösségi terek is egyben, amelyek a római örökséget a helyi kulturális környezetbe integrálják. A budapesti római emlékek megőrzése a városfejlesztéssel gyakran konfliktusban áll, ugyanakkor egyre inkább értékként tekintenek rájuk. Példaként felhozták, hogy Julius Caesar galliai hadjáratai és a dák háborúk csatatereinek rekonstrukciója új régészeti és történeti értelmezéseket tesz lehetővé, modern technológiák segítségével, a mesterséges intelligencia alkalmazása pedig új korszakot nyit a régészetben, mivel gyorsítja az adatelemzést és új kutatási lehetőségeket teremt.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes