A háború és a béke fogalmának filozófiai, jogi, történeti és kulturális összefüggéseit vizsgálta a Háború és béke konferencia a Szükség van-e filozófiára? című beszélgetéssorozat második eseménye, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzeti Filozófiai Központja szervezett március 25-én a Lónyay-Hatvany villában. A rendezvény előadói egyebek mellett arra keresték a választ, hogy a jog alkalmas lehet-e a háborúk lezárására, miként változott a béke fogalma a történelem során, és milyen szerepe lehet a filozófiának a jelenkori konfliktusok értelmezésében.
A konferenciát megnyitva Orbán Jolán irodalomtörténész, Nemzeti Filozófia Központ kutatója arra emlékeztetett, a központ azért jött létre, hogy a magyar kultúrában erőteljesebben jelenjen meg a filozófiai gondolkodás.
Az első előadást Deli Gergely, az NKE rektora tartotta arról, hogy mennyire alkalmas eszköz a jog a béke megteremtésére. A kérdés, hogy a jog természetét tekintve valóban alkalmas-e békét teremteni háborús helyzetekben, nemcsak a magánfelek között, tekintve, hogy a jog alapvetően magánszemélyek közötti konfliktusokat kezeli. A közharc esetén sem logikailag, sem társadalmi értelemben nem következik, hogy a jog a magánharchoz hasonlóan működne a közösségek, államok közötti viszonyokban is.
Deli Gergely szerint a háborúk lezárása kezdetben nem jogi, hanem vallási természetű ügy volt, és csak később, a középkori skolasztika, majd a korai újkor gondolkodásában jelent meg az a felfogás, amely a jogot a háborús konfliktusok lezárásának egyik lehetséges eszközeként kezdte értelmezni. Ennek megfelelően az államok közötti fegyveres konfliktusok esetében a történelem jelentős részében nem létezett olyan, a felek fölött álló, harmadik fórum, amely kötelező erejű döntést hozhatott volna. Továbbá a békeszerződések mögött sokáig nem állt olyan külső kényszer, amely kikényszeríthette volna azok betartását.
Amiért mégis alkalmas a jog a magánharcok lezárására, az egyrészt a mögöttes kényszerítő erő, másrészt az, hogy az ítélet, illetve a jogi döntés mögött egy olyan szakértői közösség áll, amely biztosítja annak elfogadhatóságát. A magánjogi konfliktusok esetében a felek éppen azért fordulnak a joghoz, mert nem erőszakkal kívánják rendezni vitájukat. Ezzel szemben a háborúban részt vevő felek esetében maga az agresszió ténylegesen fennáll, tehát a helyzet lényegileg eltér.
A konferencia második előadását Boda Mihály történész-filozófus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtörténelem Tanszékének vezetője tartotta. Abból indult ki, hogy a filozófia egyik sajátos feladata a fogalmak tisztázása, márpedig a béke fogalma korántsem egyszerű, nem egyetlen békefogalom létezik. A hétköznapi tapasztalat alapján hajlamosak vagyunk a békét valamilyen nyugodt, konfliktusmentes állapotként elképzelni, de ez az intuitív felfogás nem elegendő. Van negatív és pozitív is, ugyanakkor jelezte, hogy a valóság ennél bonyolultabb. A békefogalmakat a hatalomhoz és a harmóniához kapcsolva két nagy csoportba osztotta.
A hatalomhoz kötődő békék közé sorolta azt a helyzetet, amikor a békekötés maga jelenti a békét, mert a legyőzött fél elismeri vereségét és aláveti magát a győztes akaratának. A harmóniára épülő békefogalmak ismertetésekor a keresztény gondolkodás, Aquinói Szent Tamás, a természetjogi hagyomány és Kant békeelképzelései is előkerültek
A harmadik előadásban Mezei Balázs, a Nemzeti Filozófia Központ kutatóprofesszora, a Corvinus Egyetem professzora Kertész István diplomata örökségéről beszélt. Előadása szerint Kertész István a 20. század közepétől a magyar és nemzetközi diplomácia jelentős alakja volt, akinek gondolkodásában a béke mint egyetemes érték központi helyet foglalt el. Kertész pályája a két világháború közötti időszaktól a bukaresti magyar követségen végzett munkáján, majd az emigrációs éveken át az amerikai tudományos és diplomáciaelméleti tevékenységéig jelentős. Kertész István a nukleáris korszakot vízválasztónak tekintette, mert az atomfegyverek megjelenésével a diplomácia már nem csupán lehetőség, hanem a civilizáció túlélésének feltétele lett. Mezei Balázs szerint Kertész meggyőződésesen kereste minden konfliktusban a diplomáciai megoldást, és hitte, hogy a béke minden helyzetben lehetséges, ha a felek képesek kölcsönösen figyelembe venni egymás érdekeit.
A negyedik előadáson Boros János filozófus, professor emeritus, a Nemzeti Filozófia Központ vezetője a háború filozófiai megközelítésének lehetőségeit vizsgálta. A nagy filozófiai lexikonokban a háború sokszor nem önálló címszóként jelenik meg, ami szerinte arra utal, hogy a háború nem tartozik a filozófia klasszikus, pozitív témái közé. Álláspontja szerint a filozófia alapvetően a háború ellen van, és olyan jelenségnek tekinti, ami az etika felől vizsgálható. Hivatkozott Kant kategorikus imperatívuszára, és amellett érvelt, hogy a háborút nem lehet általános törvénnyé emelni, mert az ölés gyakorlata az emberiség pusztulásához vezetne. A háborút ezért erkölcstelennek nevezte.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen bejelentette, hogy a konferenciasorozat előadásaiból a Ludovika Egyetemi Kiadónál könyvsorozat indul, amelyben a korábbi és a mostani tanácskozás írásos változatai is megjelennek.
A beszélgetésben részt vevő András Ferenc filozófus arról beszélt, hogy a háború fogalmának etimológiai vizsgálata több nyelvben is a rendetlenség, összeütközés fogalmához vezet. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a háború nem egyszerűen természeti jelenség, mert morális és politikai döntésekhez kapcsolódik, ezért az emberi felelősség fogalma megkerülhetetlen. Azt is kiemelte, hogy míg egyéni konfliktusokban a felek emberi mivolta magától értetődő, addig államok közötti háborúban gyakran maga a másik fél politikai és szuverén léte is vitatottá válik.
Vajna Szabina, a Pannon Egyetem tanársegédje Thomas Hobbes elmélete felől közelített a kérdéshez. Felidézte az ember embernek farkasa tételt, és rámutatott, hogy Hobbes szerint a béke nem természetes állapot, hanem mesterséges rend, amelyhez szabályokra és a szabályokat kikényszerítő hatalomra van szükség. A politikai közösségnek tehát szüksége van olyan tekintélyre, amely a rendet fenntartja. Kérdés, a gondolat kiterjeszthető-e a nemzetközi viszonyokra is.
Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke mindenekelőtt arra utalt, hogy a tudomány, a művészet és a hit más-más módon közelít ugyanahhoz a valósághoz. A háborúval kapcsolatban kiemelte, hogy a technikai fejlődés és az emberi morál fejlődése nem tart lépést egymással. Az emberiség kezében ma rendkívül fejlett technikai eszközök vannak, miközben erkölcsi értelemben korántsem biztos, hogy hasonló mértékű előrelépés történt.
A konferencia végén Orbán Jolán Babits Mihály Húsvét előtt című verséből idézett: „Ó, béke! béke! legyen béke már!” – ezzel hangsúlyozva a tanácskozás alapvető üzenetét.
Szöveg: Jancsó Orsolya