A magyar gazdaság versenyképességének állapotáról, az IMD nemzetközi rangsor tanulságairól, valamint az innováció és a hazai vállalati szerkezet összefüggéseiről tartottak szakmai beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karán, az egyetem Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének, valamint az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet közös rendezvényén.
A vita kiindulópontját az IMD World Competitiveness Yearbook adta, amely szerint Magyarország 2025-ben hat helyet javítva a 48. helyre lépett előre a korábbi 54. helyről. A rangsor a gazdasági teljesítményt, a kormányzati hatékonyságot, az üzleti szektor hatékonyságát és az infrastruktúrát egyaránt vizsgálja.
Az Elég versenyképes-e a magyar gazdaság az IMD rangsor alapján című eseményen Pásztor Szabolcs és Csath Magdolna közgazdász, a versenyképességi kérdések kutatója ismertette álláspontját, a beszélgetést Kutasi Gábor vezette.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet szakértője előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a versenyképességi mutatók értelmezésénél nem elegendő pusztán a számokat nézni. Példaként a mezőgazdaságot említette, ahol a magasabb hozam önmagában nem feltétlenül jelent jobb minőséget. Előfordulhat, hogy egy hektárról több termény jön le, de annak beltartalmi értéke kisebb, ezért a mennyiségi mutatók önmagukban nem adnak teljes képet. Magyarország erősségei közé tartozik a stabil technológiai és kutatási infrastruktúra, az exportorientált gazdasági szerkezet, a kedvező földrajzi elhelyezkedés, valamint a képzett munkaerő. Hozzátette, hogy az ország logisztikai szerepe az utóbbi években tovább erősödött, a budapesti repülőtér cargoforgalma például jelentősen bővült.
Több szerkezeti probléma is nehezíti ugyanakkor az előrelépést. Pásztor Szabolcs ezek közé sorolta a Csehországhoz képest alacsonyabb munkatermelékenységet, az erős külfölditőke- és exportfüggőséget, az energiafüggőséget, a duális gazdasági szerkezetet, valamint a gyengébben teljesítő hazai kis- és középvállalati szektort. Bár a magyar kkv-k egyre inkább bekapcsolódnak a nagy gyártók beszállítói láncaiba, jellemzően volumenalapú termelésben érdekeltek, miközben kutatás-fejlesztési tevékenységük korlátozott.
Pásztor Szabolcs szerint a magyar vállalkozói körben erős a kockázatkerülés, ami gátja lehet az innovációnak. A hazai kkv-k sok esetben nem a beruházási és fejlesztési lehetőségeket keresik, hanem a bizonytalan külső környezethez próbálnak alkalmazkodni. Ugyanakkor azt is jelezte, hogy vannak sikeres, innovatív magyar példák, elsősorban fiatal vállalkozók körében.
Csath Magdolna arra hívta fel a figyelmet, hogy a versenyképesség fogalma önmagában nehezen értelmezhető, mert másképp alkalmazható vállalatokra, régiókra vagy országokra. Az IMD-rangsor ugyan fontos támpont, de módszertani korlátai miatt óvatosan kell kezelni. A kompozit mutató 341 különböző indikátorból áll össze, ezek között pedig statisztikai adatok és felmérésen alapuló, percepciós elemek egyaránt szerepelnek, ráadásul megfelelő súlyozás nélkül.
A közgazdász szerint nem célszerű csupán egyetlen év változásaiból messzemenő következtetéseket levonni. Magyarország 2021-ben még a 42. helyen állt az IMD-rangsorban, így a 2024-ről 2025-re mutatkozó javulás mellett hosszabb távon romló tendencia is kirajzolódik. Az egyes részmutatók vizsgálata alapján különösen a gazdasági teljesítmény területén látszanak problémák.
Csath Magdolna hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság egyik fő kihívása az alacsony helyben keletkező hozzáadott érték. Nem önmagában az számít, hogy egy fejlett termék Magyarországról kerül ki exportra, hanem az, hogy annak tudás- és innovációtartalma hol jön létre. A magas technológiai színvonalú gyártás sem jelent automatikusan magas hazai hozzáadott értéket, ha a kutatás-fejlesztés és a stratégiai döntések külföldön maradnak.
A szakértő szerint akkumulátorgyártás és a személyautó-gyártás a magyar gazdaságban jelentős súlyt képvisel, miközben helyben viszonylag alacsony hozzáadott értéket termelnek. Ezzel szemben kedvező példaként a gyógyszeripart említette.
A vita középpontjába ezután az innováció került. Pásztor Szabolcs szerint a magyar gazdasági és társadalmi közegben a kockázatvállalás korlátozottabb, ami fékezi az újító kezdeményezéseket, ugyanakkor ennek oldásában fontos szerepe lehetne a pénzügyi és vállalkozói szemlélet fejlesztésének. Példaként a pénzügyi tudatosságot erősítő oktatási programokat említette.
Csath Magdolna ezzel összefüggésben arról beszélt, hogy a felzárkózáshoz nem elegendő a multinacionális cégektől várni a kutatás-fejlesztési kapacitások betelepítését. A hangsúlyt inkább a magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozások megerősítésére, a tudásberuházások növelésére, a kutatás-fejlesztési ráfordítások bővítésére és a digitalizációs felkészültség javítására kell helyezni. Magyarország az egy főre jutó kutatás-fejlesztési ráfordításban jelentősen elmarad Csehországtól és különösen Ausztriától.
A résztvevők kitértek arra is, hogy a gazdasági innovációhoz bizalomra, együttműködésre és kiszámítható környezetre van szükség. Csath Magdolna szerint az innováció ma már jellemzően hálózatokban, nyitott együttműködésekben valósul meg, ehhez azonban társadalmi és gazdasági bizalmi tőke kell. Magyarországon a bizalomhiány és a kiszámíthatatlanság egyaránt visszafoghatja az előrelépést.
A centralizált államszerkezet és az innováció kapcsolata kapcsán Pásztor Szabolcs úgy értékelt, hogy a túlzott központosítás általában nem kedvez a versenynek és a gazdasági dinamizmusnak, ugyanakkor történelmi és társadalmi okok miatt a magyar működésmódban tartósan jelen van az erős felülről vezéreltség. Csath Magdolna szerint a változáshoz egyszerre lenne szükség felülről érkező, bizalmat építő állami szemléletre és alulról jövő vállalkozói nyitottságra.
Szöveg: Jancsó Orsolya