Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Irodája hagyományteremtő jelleggel szervezi a Stipendium Hungaricum Interkulturális Workshopokat, amelyek lehetőséget nyújtanak a nemzetközi ösztöndíjas hallgatóknak, hogy saját kultúrájukat, történelmüket és hagyományaikat mutassák be a hazai közösségnek – fogalmazott Szkárosi Eszter Agapé, az NKE Ludovika Welcome Center Osztályának munkatársa a rendezvényen március 23-án, az egyetem John Lukacs Társalgójában.
Az eseménysorozat túlmutat a puszta kíváncsiságon; olyan tudatos tanulási folyamatot kíván elősegíteni, ahol a hallgatók aktív figyelemmel és nyitottsággal ismerhetik meg egymás szemüvegén keresztül a világot. Az itt elsajátított készségek, mint az empátia, az alkalmazkodóképesség és a kulturális érzékenység, nemcsak az egyetemi évek során, hanem a későbbi szakmai karrier során is elengedhetetlenek a globális együttműködéshez. A célja, hogy minden külföldi hallgató otthon érezze magát az egyetemi közösségben, és hidakat építsen a különböző kultúrák között, jelen esetben Algéria és Nigéria bemutatásán keresztül.
Az esemény első előadója Muhammad Khalil Buruba, a Közszolgálati Egyetem kiberbiztonsági mesterszakos hallgatója volt, aki Algéria gazdag örökségét tárta a közönség elé.Előadásában hangsúlyozta, hogy országa nem csupán tájakban, hanem történelmi emlékekben is bővelkedik, ahol a bizánci, római és oszmán civilizációk nyomai egyaránt megtalálhatóak. Az algériai embereket alapvetően a vendégszeretet, a kedvesség és a nehéz időkben tanúsított rugalmasság jellemzi; társadalmukban a család és a közösség központi szerepet tölt be, a személyes kapcsolatokat pedig a mély bizalom és a tisztelet határozza meg. Az ország lakossága demográfiailag rendkívül fiatal, többségük a 15 és 64 év közötti korosztályba tartozik, etnikailag pedig az őshonos berber és az arab gyökerek összefonódása jellemzi.
Megtudhattuk, hogy Algéria nemzetközi szerepvállalását a semlegesség politikája és a különböző nemzetekkel való kiegyensúlyozott kapcsolatépítés határozza meg, legyen szó az arab világról, Európáról vagy az Egyesült Államokról. Az ország aktívan részt vesz az ENSZ munkájában is, ahol többek között az emberi jogok védelmére és a kulturális cserekapcsolatok ápolására törekszik. Algéria történelmi gazdagságát jelzi, hogy az idők során tizenegy különböző fővárosa volt, köztük a római kori Serta (a mai Konstantin) vagy a jelenlegi központ, Algír. Az emberi jelenlét nyomai egészen 2,4 millió évvel ezelőttre nyúlnak vissza, ami a tudományos viták szerint a világ második legrégebbi ilyen jellegű lelőhelye, a Tassili n’Ajjer sziklarajzai pedig a UNESCO világörökség részét képezik.
Az ország történelme során számos hódítást élt át a föníciaiaktól kezdve a rómaiakon és bizánciakon át egészen az oszmán uralomig, amely alatt Algéria bizonyos fokú függetlenséget élvezett. A modern Algéria identitását nagyban meghatározta a 132 évig tartó francia gyarmatosítás elleni küzdelem, melynek során Amir Abdulad vált a nemzeti ellenállás ikonjává. Az ország végül 1962. július 5-én nyerte el függetlenségét.
Az ország a modern tudományok terén is számos kiválóságot adott a világnak. Belgacem Haba mérnök több száz szabadalommal rendelkezik és közreműködött a PlayStation fejlesztésében, míg Dr. Noureddine Melikechi fizikus a NASA Mars-kutatócsoportjának tagjaként tevékenykedik. Mellettük olyan kutatók öregbítik az ország hírnevét, mint a régész Professor Mohamed Sahnouni, a megújuló energiával foglalkozó Amina Hellal, vagy Fazia Amokrane Nait Mohamed, aki a Harvardon végez orvosi kutatásokat.
A sport kiemelt szerepet játszik az algériai kultúrában, különösen a labdarúgás, amely a lakosság „vérében van”. Az ország olyan világhírű futballistákat nevelt ki, mint a Premier League-győztes Riyad Mahrez, vagy Rabah Madjer, aki sarkazós góljával segítette győzelemhez csapatát a Bajnokok Ligájában. Az olimpiai sikerek sorát Mustapha Moussa nyitotta meg, aki 1984-ben Algéria első érmét szerezte ökölvívásban. Azóta számos aranyérem született: Hassiba Boulmerka 1500 méteres futásban szerezte az ország legelső olimpiai aranyát, majd őt követte ebben a számban Noureddine Morceli és Taoufik Makhloufi. Kaylia Nemour pedig a tornasportban szerzett történelmi jelentőségű aranyérmet, utóbbi Afrika első érmét nyerve ebben a sportágban – sorolta Muhammad Khalil Buruba. A hallgatók továbbá megismerkedhettek Algéria autentikus konyhájával és a hagyományos viseletek világával is.
A következőkben a nigériai születésű Emanuel Chinamala, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi vízpolitika és vízdiplomácia szakos hallgatója tartott részletes beszámolót hazájáról, amelyet gyakran az „Afrika óriásaként” emlegetnek. Prezentációjában hangsúlyozta, hogy a „Giant of Africa” elnevezést nem maguknak adták a nigériaiak, hanem a környező országok és a nemzetközi közösség aggatta rájuk az ország hatalmas mérete, lakossága és gazdasági potenciálja miatt.
Elhangzott, hogy a több mint 230 milliós lakosság az afrikai kontinens népességének egyötödét teszi ki. A szemléltetés kedvéért az előadó elmondta, hogy az ország területe tízszer akkora, mint Magyarországé, lakossága pedig huszonötszöröse hazánkénak. Bár a főváros ma már Abuja, korábban Lagos volt a központ, amely ma is az ország legjelentősebb gazdasági és kulturális csomópontja. Az ország története messzire nyúlik vissza: a gyarmatosítás előtt olyan fejlett birodalmak virágoztak itt, mint a Kanem-Bornu vagy a Benini Birodalom. Ez utóbbi építette a híres benini falat, amely egy 16 000 kilométeres védműrendszer, és a Guinness Rekordok Könyve szerint – a közhiedelemmel ellentétben – nagyobb földsánc, mint a kínai nagy fal.
A hidrológia és a vízpolitika szakértőjeként Emanuel Chinamala külön kitért a Niger és a Benue folyók jelentőségére. Érdekes kulturális aspektusként említette, hogy Nigériában a vízhez mély spiritualitás kapcsolódik: számos közösség istenségként tiszteli a vizeket, ami paradox módon nagyban segíti a környezetvédelmi és vízmegőrzési törekvéseket. A természeti kincsek közül kiemelte a 100 nairás bankjegyen is látható Zuma-sziklát, amelyhez számos legenda fűződik, többek között az, hogy a szikla „arca” figyel és beszélni is tud. Emellett említést tett a Yankari vadrezervátumról és a lagosi Lekki Természetvédelmi Központról is.
Nigéria gazdaságát elsősorban az olaj és a mezőgazdaság mozgatja, de Lagos mára jelentős technológiai központtá vált olyan sikeres startupokkal, mint a Paystack vagy a Flutterwave. Az ország erejét adja a rendkívül fiatal társadalom is: a lakosság 70 százaléka 30 év alatti. Itt él Aliko Dangote, a világ leggazdagabb színesbőrű embere, és innen származik Ngozi Okonjo-Iweala, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) főigazgatója is.
A kulturális élet és a társadalmi dinamika terén Nigéria páratlanul gazdag: több mint 250 etnikai csoport él együtt, és 500 különböző nyelvet beszélnek. A kommunikációt az angol mellett az úgynevezett „pidgin” nyelv segíti, amely az angol egy helyi, kevert változata. A három legmeghatározóbb népcsoport az igbo, a joruba és a hausza-fulani. Az előadó kiemelte a nigériaiak életszeretetét és a hatalmas fesztiválokat, mint például a Calabar-karnevál. Az ország globális kulturális hatását mutatják irodalmi nagyságai, mint a Nobel-díjas Wole Soyinka, Chinua Achebe vagy Chimamanda Ngozi Adichie, valamint világhírű zenészei, köztük Burna Boy és Davido.
A sport is nemzeti szenvedély Nigériában, különösen a labdarúgás, de az ország olyan világsztárokkal is büszkélkedhet, mint az NBA-ben játszó Giannis Antetokounmpo vagy a UFC-bajnok Israel Adesanya. Nigéria igazi szépsége abban rejlik, hangsúlyozta Emanuel Chinamala, hogy a hatalmas méret és a hihetetlen sokszínűsége ellenére az ország egységes és boldog tudott maradni.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes