A 10. Teaching for Learning (T4L) Konferenciát a denveri Metropolitan State University of Denver (MSU Denver) Auraria campusán rendezték meg február 26. és 28. között. A szakmai találkozó központi témája annak végiggondolása volt, hogyan tud a felsőoktatás átalakuló környezetében a tanítás és a tanulás fókuszában egyszerre megmaradni a valódi jelenlét, a tudatos pedagógiai folyamat és az emberi kapcsolódás.
Az egyetem részéről Biró Éva, a Ludovika Oktatásfejlesztő Iroda irodavezetője, valamint Botos Virág és Szabó Miklós István, az Oktatási és Tanulmányi Iroda munkatársa vettek részt az eseményen. A konferencián a hangsúly a helyszíni műhelyeken, kerekasztalokon, kutatási előadásokon és poszterszekción volt. A résztvevők 80-nál is több szekció közül választhattak, és a három nap során három kiemelt plenáris előadás is keretet adott a témáknak.
Justin Shaffer The Importance of Structure and Scaffolding in Course Design című nyitóelőadásában a kurzus átgondolt felépítését és azokat a „lépcsőfokokat” jelentő támogatásokat hangsúlyozta (például minták, útmutatók, részfeladatok és formatív visszajelzések), amelyek fokozatosan segítik a hallgatókat az egyre összetettebb feladatok megoldásában. A központi üzenet az volt, hogy a világos, következetes struktúra egyszerre teszi átláthatóbbá az oktató tervezési munkáját és javítja a tanulási eredményeket.
Ezt követően kerekasztal-beszélgetések és poszterszekció következett. A panelbeszélgetéseken szó esett a tanulási hozzáférhetőség gyakorlati megközelítéseitől kezdve a közösségépítésen és mentoringon át egészen a generatív MI etikus és emberközeli felhasználásáig az online tanulási élményekben. A továbbiakban kutatási és fejlesztési projektek mutatkoztak be – a többi között értékelési keretrendszerek, traumaérzékeny gyakorlatok, hallgatói jóllétet és bevonódást támogató kezdeményezések.
A program további részének gerincét a délelőtti és délutáni párhuzamos tematikus szekciók adták, amelyeket a nap közepén a második plenáris előadás kapcsolt össze. Michelle Miller Memory in the Age of Technology: What to Know, What to Remember, and Why It Still Matters for Teaching and Learning című kiemelt előadása azt járta körül, mit jelent a memória és a tudás szerepe a technológiailag telített tanulási környezetben. A téma különösen aktuális, hiszen a keresőmotorok, az MI-eszközök és a folyamatosan elérhető információ sokszor háttérbe szorítja a memorizálás értékét. Az előadó azonban amellett érvelt, hogy a belső tudásbázis továbbra is alapvető a gondolkodáshoz és a problémamegoldáshoz.
Az előadásban felvetett gondolatokra reagálva az NKE Ludovika Oktatásfejlesztő Irodája Michelle D. Miller Remembering and Forgetting in the Age of Technology: Teaching, Learning, and the Science of Memory in a Wired World című könyvét a Kreativity Blogon fejezetenként fogja feldolgozni.
A zárónapon újabb párhuzamos szekciók után Lauren Scharff tartotta a harmadik kiemelt előadást, amelyben a Scholarship of Teaching and Learning „nagy kihívásaihoz” való kapcsolódás lehetőségeit helyezte fókuszba: hogyan tudnak az oktatók a tanításról és tanulásról szóló kutatásaikkal értéket teremteni, kapcsolatokat építeni, és a szélesebb, nehezen körülhatárolható és véglegesen nem „megoldható”, csak folyamatosan kezelhető felsőoktatási kihívásokhoz hozzájárulni.
A plenáris előadások közös nyelvet és hivatkozási pontokat adtak, miközben a workshopok, kerekasztalok, interaktív foglalkozások és poszterek lehetővé tették, hogy a résztvevők a saját intézményi kontextusukhoz illeszkedő, azonnal kipróbálható gyakorlatokat is hazavigyenek. A helyszínek (például St. Cajetan’s, Plaza Building, Tivoli Turnhalle, illetve a JSSB épület) szintén azt szolgálták, hogy a formális előadások mellett legyen tere az informális szakmai beszélgetéseknek és kapcsolatépítésnek.
Az eseményen Christán László r. dandártábornok, egyetemi tanár, az MSU Denver vendégprofesszora két évre (2024–2025) épülő, egymásra rétegzett kutatási program fő megállapításait foglalta össze. Elmondása szerint 2024-ben egy átfogó, stratégiai feltáró vizsgálat szolgált helyzetdiagnózisként. Több szereplői nézőpont (vezetés, oktatók, hallgatók, alumni, egyes területeken külső szereplők) integrálásával azt térképezték fel, hol szorulnak korrekcióra a hagyományos oktatási keretek, és milyen kompetenciákra, digitális képességekre, attitűdökre lesz szüksége a jövő közszolgálati szakembereinek. Erre építve 2025-ben a fókusz a gyakorlati megvalósításon volt. A stratégiai irányokat konkrét kompetenciamérésekre és hatásvizsgálatokra ültették át, egyebek mellett adatműveltségi és vizualizációs beavatkozások eredményének mérésével, az oktatói AI-attitűdök és értékpreferenciák feltárásával, valamint egy kontrollcsoportos kísérlettel az AI teljesítményre gyakorolt hatásáról – mindezt azzal a következtetéssel, hogy az alkalmazkodás nem egyéni improvizáció kérdése, hanem intézményi kereteket, közös szabályozást és kompetenciaépítést igényel.
A 2026-os T4L Konferencia egyértelmű üzenete az volt, hogy a felsőoktatás változó feltételei között is érdemes tudatosan „újra középre helyezni” az emberi tényezőt: a hallgatói és oktatói jelenlétet, a jól megtervezett tanulási folyamatokat, valamint azokat a kapcsolati és közösségi kereteket, amelyekben a tanulás valóban megtörténik.
Szöveg: Dr. Szabó Miklós István