A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszéke idén hatodik alkalommal szervezte meg a Dél-Amerika nemzetközi konferenciát február 27-én és 28-án. A nyitóelőadást az egyetem John Lukacs Társalgójában tartották, majd első nap az előadások az Oktatási Központban zajlottak, a második nap online követhették a beszélgetéseket a résztvevők.
A rendezvényt Szente-Varga Mónika, a HHK oktatási dékánhelyettese nyitotta meg, aki beszédében felidézte a magyar–latin-amerikai kapcsolatok történetét. Emlékeztetett, hogy bár Magyarország külpolitikája a két világháború között elsősorban Európára koncentrált, mégis létrejöttek korai diplomáciai kapcsolatok: kiemelte az 1926-ban alapított Magyar–Latin-amerikai Egyesület jelentőségét, amelynek célja a kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítése volt. Majd a hidegháborús időszakban a kapcsolatok átalakultak, különösen az 1950-es évektől, amikor a szocialista blokk – részben a kubai forradalom hatására – fokozott érdeklődést mutatott Latin-Amerika iránt. „A hidegháborús együttműködés, a hidegháború utáni átalakulások, valamint Magyarország és Dél-Amerika közötti jelenlegi témáit tárgyalja a konferencia – emelte ki a dékánhelyettes. Hozzátette, hogy ez az esemény egy nagyobb folyamat része: 2027 nyarán az NKE ad otthont az AHILA (Latin-amerikai Történészek Szövetsége) kongresszusának, amely mérföldkőnek számít.
A vitaindító előadást Hárs András, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Nemzetközi Jogi Tanszékének adjunktusa tartotta, aki több témát kapcsolt össze: a nemzetközi jog, az emberi jogok, a mesterséges intelligencia, a katonai jog és a környezetvédelem kérdéseit, mindezt dél-amerikai kontextusban vizsgálva. Dél-Amerika politikai és társadalmi folyamatairól szólva, rámutatott, hogy számos strukturális probléma továbbra is fennáll, úgy mint államközi feszültségek (pl. Ecuador–Mexikó nagykövetségi ügy), tartós migrációs mintázatok (dél–észak, Karib-térség–Chile/Brazília), politikai instabilitás egyes országokban (pl. Peru). Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az államok egyre inkább jogi és diplomáciai eszközökhöz nyúlnak, például nemzetközi bíróságokhoz fordulnak vitáik rendezésére. Ezután kitért az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió szerepére is. Mint fogalmazott, az USA továbbra is jelen van, de egyre erősebb ellenállásba ütközik, Kína főként gazdasági befolyást épít, az EU pedig értékalapú együttműködésre törekszik. Az őslakos közösségek jogairól szólva, kiemelte az Inter-American Court of Human Rights (Amerikai-közi Emberi Jogi Bíróság) szerepét.
A bevezető előadás után különböző szekciókban tárgyalták tovább a Latin-Amerikával kapcsolatos témákat. Az első szekció az Emlékezet, biztonság, biztonságpercepciók címmel zajlott, Szente-Varga Mónika koordinálásával. Cordero Martinez Maylin és Németh János Levente közös előadásukban a latin-amerikai holokausztmúzeumokat, ezen belül is az emlékezet korszakait elemezték. Hangsúlyozták, hogy a judaizmus „emlékező vallás”, ahol az emlékezés parancs és identitás- és közösségfenntartó gyakorlat, amely a diaszpóra évszázados tapasztalatában gyökerezik. Kiemelték, hogy a hagyományos vallási emlékezési formák mellé a 20. században belépett egy új intézmény, a múzeum, ami az emlékezet intézményes formája. Az előadás egyik fontos megállapítása, hogy Latin-Amerikában meglepően korán jelentek meg holokauszt-emlékezeti intézmények. Az első ilyen múzeum Montevideo városában nyílt meg 1953-ban, majd később Mexikóváros is létrehozta saját emlékezeti intézményeit (Tolerancia Múzeum). Ezekre a múzeumokra jellemző volt a túlélők által összegyűjtött, gazdag tárgyi emlékanyag és a részletes dokumentációs és archívumközpontok kialakítása.
Kovács Alex Ilián, a MCC Migrációkutató Intézetének kutatója előadásában a venezuelai migráció perui hatásait, valamint a társadalmi és politikai reakciókat elemezte. A téma aktualitását az adta, hogy Peru az egyik legfontosabb befogadó ország a Venezuela felől érkező elvándorlásban. Mint fogalmazott: „Peruban majdnem másfél millió venezuelai élt 2022-ben.” De miért éppen Peru? Az előadó három fő okot emelt ki a venezuelai középosztály – diplomások, művészek – elvándorlására Peru kifejezetten nyitott volt. E mellett még gazdasági stabilitás jellemző az országra a politikai válság mellett. A kutató kiemelte ugyanakkor azt is, hogy a kezdetben nagyon befogadó volt a perui társadalom, mára viszont óvatosabbá és távolságtartóbbá vált. Kutatása három pilléren mutatkozott meg: a közvélemény-kutatások elemzése, demográfiai és kommunikációs szűrők (lakhely, kor, közösségi média – különösen Twitter), politikai pártok választási kampányainak elemzése.
Kaiser Ferenc, az NKE HHK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének egyetemi docensének előadása az úgynevezett Monroe-doktrína mögötti katonai erőviszonyokat, valamint az Egyesült Államok fegyveres erejének latin-amerikai dominanciáját elemezte. Kaiser Ferenc emlékeztetett, hogy miről szólt az említett, még Monroe-doktrínának nevezett felfogás, ami eredetileg az európai gyarmatosítás visszaszorítását célozta. Rámutatott, hogy az amerikai nemzetbiztonsági stratégiák a 90-es évek közepe óta nyilvánosak, és hosszú ideig Latin-Amerika csak másodlagos térség volt. Ez változott meg akkor, amikor Kína gazdaságilag, Oroszország pedig katonai eszközökkel és magánhadseregekkel (pl. Wagner) megjelent a térségben. Innentől Latin-Amerika ismét stratégiai kérdéssé vált. Kiemelte Kaiser Ferenc, hogy az amerikai fenyegetések mögött valós képességek állnak: az USA védelmi költségvetése kb. 970 milliárd dollár, míg egész Latin-Amerikáé töredéke ennek, e mellett az amerikai haderő nagyobb, mint az összes latin-amerikai fegyveres erő együttvéve. Latin-Amerika válasza a modern gerillaháború és BRICS, utóbbi súlyát így jellemezte a szakértő: „A világ népességének majdnem felét, a GDP több mint egyharmadát és az olajtermelés 30 százalékát adják.”
Takács Péter, az NKE doktorandusz hallgatója előadásában a háború új szintjét, azon belül is a percepciós műveletek filozófiai kihívásait vizsgálta a 21. századi latin-amerikai konfliktusok tükrében. Szerinte a klasszikus, fizikai hadszíntér elvesztette kizárólagos jelentőségét, szerinte a 21. század háborúja nem elsősorban területszerzésről szól, hanem a kollektív valóságérzékelés befolyásolásáról. „A háború egy olyan strukturális kollektív politikai folyamat, amely a kollektív valóságérzékelés feletti dominanciáról szól” – fogalmazott a szakértő. Szerinte a latin-amerikai konfliktusokat – különösen Brazília esetét – politikai polarizáció, dezinformációs kampányok és delegitimációs stratégiák jellemzik.
A kétnapos konferencián az előadók olyan témákat érintettek a fentieken kívül, mint a magyar hidegháborús kölcsönpolitika Peru példáján keresztül, az ibero-amerikai tudósok és a venezuelai politikai propaganda kapcsolata és Ecuador az erőszak árnyékában betöltött helyzete. Kerekasztal-beszélgetésen Venezueláról vitáztak, valamint szó volt Izrael kapcsolatairól Chilével, Kolumbiával és Venezuelával 1948 és 1990 között és a 21. századi latin-amerikai puccsokat elemezték a katonai tényező átalakulásának tükrében.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes