A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Molnár Tamás Kutatóintézete (MTKI) szakmai könyvbemutatót és kerekasztal-beszélgetést szervezett február 26-án az egyetem John Lukacs Társalgójában.
Az esemény fókuszában A vármegye mint politikai tér és politikai képzet című hiánypótló tanulmánykötet állt. A több mint 20 szerző legújabb kutatásait összefogó kiadvány Lajtai L. László, Nagy Ágoston, az MTKI tudományos munkatársai és H. Németh István történész-levéltáros szerkesztésében jelent meg a Ráció Kiadó és a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány gondozásában 2025-ben.
Pap Milán, az MTKI vezetője nyitóbeszédében kiemelte, hogy a kötet egy 2021-ben megrendezett azonos témájú konferencia tudományos eredményeinek összegzése. Felvetette: miért különösen értékes ez a kiadvány? A válasz: a vármegye a politikai gondolkodás egyik központi témája, szorosan összefonódva az önrendelkezés és a szuverenitás fogalmaival. A vármegyei intézményrendszer és annak sajátos szelleme évszázadokon átívelő, szerves része ennek. A vármegye a magyar történelem egyik legrégebbi és legállandóbb jogintézménye, amelynek hagyományát a tizennegyedik alkotmánymódosítás éppen ennek az újrafelfedezését és visszaállítását szolgálta.
Pap Milán a kötet egyik legnagyobb erényének a térbeli kiterjedést nevezte: a tanulmányok együttesen a Kárpát-medence túlnyomó részét lefedik. Még jelentősebb azonban a diakronikus mélység: a 17. század végétől (a rendi vármegye virágkorától) egészen 1950-ig (az államszocialista megyerendezésig) terjedő hosszú időszakot öleli fel. Hozzátette: a kötet tudományos közösséget is formál, hiszen összehozta azokat a kutatókat, akik a vármegyetörténet, a helytörténet és a politikai gondolkodás különböző aspektusaival foglalkoznak, ezzel gazdagítva és összefogva ezt a fontos szellemi műhelyt.
Miru György történész, a Debreceni Egyetem egyetemi docense részletes bemutatójában a kötet tudományos jelentőségét méltatta. Elmondta: a vármegye eredetileg világi, középszintű közigazgatási egységként jött létre, de évszázadokon átívelő átalakulások ellenére is megőrizte helyét a magyar jogtörténet egyik legősibb, az államalapítástól napjainkig folyamatosan létező intézményei között.
Legnagyobb fénykorát a kései rendi korban élte meg: a 19. század közepéig a nemesi önkormányzatiság legfontosabb szerveként kulcsszerepet játszott a rendi nemzet jogainak és érdekeinek hatékony, tartós érvényesítésében. Az 1867-es kiegyezés után politikai súlya és széles hatásköre jelentősen csökkent, helyette elsősorban adminisztratív funkciói maradtak fenn és öröklődtek tovább. Mindemellett a vármegye erős identitásformáló erővel bír mind a helyi közösségi emlékezetben, mind a hagyományos magyar történetírásban, ahol mindig kiemelt figyelmet kapott.
A könyvbemutatótól és az azt követő kerekasztal-beszélgetésről bővebben az egyetem tudományos portálján, a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes