Magyarország a hazám, Amerika az otthonom címmel rendezett konferenciát John Lukacs születésének 102. évfordulója alkalmából január 26-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány az egyetem Széchenyi Dísztermében.
Az esemény tematikus fókuszát az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 250. évfordulója adta, ennek kapcsán a szervezők kiemelt figyelmet kívánnak szentelni azoknak a történelmi személyiségeknek és szellemi impulzusoknak, amelyek jelentős mértékben formálták az Egyesült Államok történetét, politikai kultúráját, társadalmát, a művészeteket és a közélet különböző területeit. A szervezők szerint ebben az összefüggésben John Lukacs személye és munkássága kiemelt szerepet tölt be, hiszen sajátos hidat teremt a két kontinens között: magyar gyökerekkel rendelkező, ugyanakkor Amerikában kiteljesedő történészként életműve egyszerre testesíti meg az európai történeti gondolkodásban rejlő történetfilozófiai érzékenységet és az angolszász történetírásban mélyen gyökerező esszéisztikus hagyományt. Az ismertetés szerint Lukacs életművének talán legmarkánsabb sajátossága az idegenségnek az a fajta tapasztalata, amely egyszerre tette őt mindkét közösség részévé, ugyanakkor bizonyos értelemben kívülállóvá is. Ez a sajátos perspektíva lehetővé tette számára, hogy különleges érzékenységgel figyelje meg és értelmezze a történelmi folyamatokat. A konferencia ennek fényében azt vizsgálja, hogyan gazdagította a történész életműve az európai és amerikai történeti gondolkodást, és milyen tanulságokkal szolgálhat mindez a mai gondolkodók számára.
Deli Gergely, az NKE rektora köszöntőjében kiemelte, a jelen konferencia újabb lehetőséget teremtett arra, hogy közösen áttekintsék a világhírű történész szellemi örökségét, valamint magyar és amerikai identitásának jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy munkássága és gondolkodása különösen fontos az NKE számára, amely tudatosan ápolja John Lukacs szellemi örökségét: egyebek mellett 2021 decemberében nyílt meg az egyetem Szárnyépületében a John Lukacs Társalgó, ahol a történész személyes tárgyai, könyvei és kéziratainak egy része is megtekinthető. Ezt követően 2022-ben konferenciát rendeztek John Lukacs és az amerikai konzervativizmus címmel, majd 2024 januárjában a Szellem és jellem című tanácskozáson emlékeztek meg születésének századik évfordulójáról. Ezzel párhuzamosan az egyetemen megalakult a John Lukacs Intézet, amelynek egyik fő célja Lukacs szellemi hagyatékának gondozása és továbbadása. Deli Gergely emlékeztetett, hogy John Lukacs 1944-ben, fiatalon hagyta el Magyarországot családjával együtt, ám identitásában mindvégig megmaradt magyarnak. Ezt fejezi ki az a gondolat is, amely az idei rendezvény mottójává vált. Hangsúlyozta, hogy történetírói szemlélete új hangsúlyokat hozott a 20. századi historiográfiába: az egyén, a személyiség és a mentalitás szerepét állította a történelmi elemzés középpontjába, hidat képezve Európa és Amerika gondolkodása között, és történetírása ma is iránymutató.
Prőhle Gergely, a John Lukacs Intézet programigazgatója és a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója is köszöntötte a hallgatóságot. Felidézte, hogy 2013-ban több napot töltött Washingtonban John Lukacs és felesége társaságában és kiemelte a történész közvetlenségét. Szintén beszámolt arról a különleges pillanatról, amikor az egyetem pincéjében hosszú ideig lezárt ládák végre 2021-ben megnyíltak, és előkerültek John Lukacs személyes tárgyai: a borospohár, a szivardoboz, az apró emléktárgyak mind hozzájárultak ahhoz, hogy a látogatók közelebb kerüljenek a történész személyiségéhez. Ezek a tárgyak nemcsak emlékek, hanem feladatot is jelentenek: az örökség értelmezését és továbbadását. Az igazgató kiemelte, hogy a 250. évfordulóhoz kapcsolódó programsorozat első pilléreként John Lukacs életműve méltó módon nyitja meg azt a párbeszédet, amely a magyar származású gondolkodók amerikai hozzájárulását vizsgálja.
Rachel Bohlmann, a Notre Dame Egyetem Hesburgh Könyvtára Különleges Gyűjteményének megbízott vezetője előadásában John Lukacs levéltári hagyatékáról árult el részleteket és kifejtette, hogy annak milyen jelentősége van az amerikai történelemben. A gyűjtemény témáinak köre rendkívül széles: 20. századi európai és amerikai történelem, a második világháború, világpolitika, amerikai belpolitika, hidegháború, kommunizmus. A hagyaték újságcikkeket, magazinokat, fotókat, valamint levelezéseket tartalmaz és szerepelnek benne Magyarországról szóló esszéi is, például az 1957-es Hungary and Western Decline című írás, egy New Yorker-portré Kuti Gyuláról (1986), egy 1991-es New York Times-cikk a magyar katolikus egyházról és a zsidóságról, valamint 2006-os budapesti előadása George Kennanről és Kelet-Európáról.
Richard M. Gamble, a Hillsdale College professzora a Lukacs Európája című szekcióban a történész kevésbé ismert írásai alapján azt vizsgálta, hogyan és mikor alakult ki Lukács európai tudata. Mint fogalmazott, a kérdés elsőre paradoxnak tűnik, hiszen Lukacs Budapesten született 1924-ben, több európai nyelven beszélt, sokat utazott, és szoros kapcsolatban állt az európai szellemi világgal. Mindezek ellenére maga Lukacs állította: európai öntudata nem Európában, hanem a kontinenstől való eltávozása után formálódott ki. Lukacs Európáról „mint térképről” írt: egyszerre földrajzi, politikai, gazdasági, kulturális és vallási értelemben. A szakértő hozzátette, a Notre Dame Egyetemen őrzött hagyaték egyik kulcsmondata világosan megmutatja önértelmezését: „Először magyar voltam születésem, nyelvem és neveltetésem szerint. Csak akkor fedeztem fel, hogy európai vagyok, amikor már amerikai állampolgár lettem.”
Michael Severance, az Acton Intézet római nemzetközi irodája korábbi vezetőjének előadása John Lukacs szellemi öröksége kapcsán beszélt a Nyugat válságáról, amelynek lényege a szabadság elszakadása az erkölcsi rendtől, amely szerinte egyszerre vezet a közös igazság elvesztéséhez, a politikai és vallási széthulláshoz, valamint a kreativitás hanyatlásához. Tapasztalata szerint az Egyesült Államokban és Európában is meggyengült a rendezett szabadság eszménye, amely a 20. század végéig még viszonylag stabil volt. Ugyanakkor a valódi előre lépéshez erényre, karakterre és tudatos döntésekre van szükség. Lukacs kommunizmus-tapasztalata nyomán Severance hangsúlyozza: nem az állam formálja a lelket, hanem előbb a léleknek kell rendbe jönnie.
Az előadásokat követően kerekasztal-beszélgetést tartottak A történelem eleven valósága. Amerika demokratikus öröksége és jelene címmel, amelyen Botos Máté, a Pázmány Péter Tudományegyetem (PPKE) intézetvezetője, Hörcher Ferenc, az NKE Politika- és Államelmélet Kutatóintézet vezetője, valamint Szilvay Gergely, a Mandiner munkatársa vettek részt, Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány munkatársának moderálásában. A beszélgetés középpontjában John Lukacs demokráciafelfogása, az amerikai–európai kapcsolatok, valamint az amerikai konzervativizmus európai gyökerei álltak. A résztvevők olyan témákat érintettek, mint például Amerika világhatalommá válása, az amerikai alkotmány folytonossága és stabilitása (kiegészítések, nem újra írások). A szakértők szerint létezik közös kulturális szövet Európa és Amerika között, vagyis van közös hagyomány, de nem problémamentes. Hozzátették, hogy az amerikai konzervativizmus alapvetően liberális (locke-i) gyökerű, ami feszültséget okoz az európai, történetibb konzervativizmussal.
Az esemény utolsó kerekasztal-beszélgetése Budapest évszázadai címmel zajlott Muszatics Péterrel, a Budapest most című kötet szerzőjével, Pók Attilával, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének egykori igazgatóhelyettesével és M. Nagy Miklóssal, a Helikon Kiadó igazgatójával, Prőhle Gergely moderálásában. Miért érdekes ma John Lukács? – vetődött fel a kérdés. A résztvevők szerint Lukacs nemcsak történész, hanem kiváló szépíró volt: tudatosan, erkölcsi felelősséggel választotta meg a szavait. Írásai esztétikai és erkölcsi értelemben is időtállók. Szóba került Lukacs politikai besorolhatatlansága is: bár gyakran nevezik konzervatívnak vagy reakciósnak, nem volt egyértelműen kategorizálható. Gondolkodásában egyszerre volt jelen liberális és konzervatív érzékenység. Összevetették a Budapest 1900 című kötetét Muszatics Péter Budapest most című könyvével, érintve Budapest különállását a vidékkel szemben, valamint a magyar polgárság sajátos helyzetét.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes