Tabuk nélkül a Doni katasztrófáról - Hősök vagy áldozatok? címmel a magyar királyi 2. hadsereg 1943. januári doni katasztrófájának 83. évfordulójához kapcsolódóan pódiumbeszélgetést szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi Honvédtisztképző Kar (HHK) január 13-án, az egyetem Zrínyi Termében.
A bevezető előadást Számvéber Norbert alezredes, hadtörténész tartotta, aki hangsúlyozta, hogy a Don menti eseményeket máig számos tévhit övezi, ezek közül az egyik legmakacsabb az, hogy a szovjetek minden tekintetben óriási túlerőben lettek volna. Kifejtette, hogy a levéltári források alapján a magyar királyi 2. hadsereg létszáma megközelítette a 250 ezer főt, míg a támadó szovjet erők mintegy 117 ezer katonát vetettek be. Az alezredes hozzátette, a döntő tényező a szovjet hadvezetés módszereiben rejlett, azok harckocsi-minőségi és taktikai előnye, valamint az erők koncentrált alkalmazása billentette el a mérleget. A veszteségekről elmondta, hogy a magyar királyi 2. hadsereg összes vesztesége körülbelül 120–130 ezer fő volt, ami az állomány több mint felét jelentette. Számvéber Norbert hangsúlyozta, hogy a gyakran hangoztatott „teljes megsemmisülés” narratívája sem pontos: a szovjet áttörés sikeres volt, de nem járt a magyar 2. hadsereg teljes megsemmisítésével, ugyanis a magyar és német csapatok olyan ellenállást fejtettek ki, hogy a szovjetek nem tudtak klasszikus bekerítést végrehajtani. Ennek során a 227 szovjet harckocsi döntő többségét magyar és német egységek semmisítették meg.
Lippai Péter dandártábornok, a HHK dékánja szerint a katasztrófa katonai háttere csak a feltételek ismeretében érthető meg. Mint fogalmazott: „A magyar királyi 2. honvéd hadsereg noha a kiküldésekor rendelkezésre álló hadianyag legjavát kapta meg, azonban az még sem bizonyult elegendőnek a rá váró feladatokhoz. Így például a páncéltörő ágyúinak zöme akkor már elégtelen volt a legkorszerűbb szovjet harckocsik ellen a mintegy 200 kilométeres arcvonal védelme során.” A védelem teljes kiépítése idő, ember és műszaki erő hiányában nem volt lehetséges, valamint a hadsereg nem volt összekovácsolt, harcedzett alakulat, a harci tapasztalat hiánya súlyosan rontotta az esélyeket. Kiemelte azt is, hogy a logisztikai hiányosságok közvetlenül érintették a katonák pszichés állapotát is: a legsúlyosabb problémák között szerepelt egyebek mellett az elégtelen élelmezés, valamint a nem megfelelően lépcsőzött logisztikai készletek, így a mögöttes területen lévő raktárakban maradt felszerelés, a hónapokig ígért, de elmaradó váltás, valamint a hideg és az alultápláltság.
A beszélgetés zárásakor a résztvevők egyetértettek abban, hogy a Donnál harcoló magyar katonák hősök, mert kötelességüket teljesítették a legszélsőségesebb körülmények között is. Négyesi Lajos zárógondolata szerint: „Mindenki megérdemli a nemzet háláját, aki vállalja a katonai szolgálatot.”
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes