A párizsi Louvre-ban történt újabb műkincsrablás világszerte nagy sajtóvisszhangot kapott, hiszen sokak számára érthetetlen, hogyan történhet meg ekkora biztonsági hiba a világ egyik legismertebb múzeumában. A helyzet tanulságairól és a magyar kulturálisörökség-védelem gyakorlatáról Kovács Sándor rendőr ezredest, a Rendészettudományi Kar Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszék mesteroktatóját kérdeztük.
„A franciák utólagos jelentése szerint alábecsülték a lopás kockázatát” – hívta fel a figyelmet Kovács Sándor megkeresésünkre, aki leszögezte, ő maga sem érti, miként fordulhat elő egy ilyen rangos intézményben, hogy nem figyelnek kellően a biztonságra. Sajtóhírek szerint a betörők nyolc felbecsülhetetlen értékű ékszert – közöttük Bonaparte Napóleon és III. Napóleon feleségeinek (Mária Lujza és Eugénia) ékszereit – vitték el a koronaékszereket kiállító Apolló Galériából, a kár értéke 88 millió euró. A betörés kevesebb mint nyolc percig tartott. A rablással kapcsolatban az ezredes megjegyezte, hogy a múzeum elhelyezkedése – például a Szajna közelsége és a felújítási munkálatok – megkönnyítette az elkövetők dolgát, mivel a munkaterületen a szokásosnál lazább volt az ellenőrzés. Úgy véli, építkezések idején különösen fontos, hogy a biztonsági protokollokat ne engedjék háttérbe szorulni. Végül megjegyezte, hogy nem ez volt az első betörés a Louvre történetében: felidézte azt a híres esetet, amikor 1911-ben ellopták a Mona Lisát.
Hangsúlyozta, hogy Magyarországon biztosan nem becsülik alá a kulturális javak védelmével kapcsolatos kockázatokat. Emlékeztetett, hogy három éve azért indítottak nemzetközi konferenciasorozatot, hogy Magyarország a kulturálisörökség-védelem egyik regionális központjává váljon, és felhívják a figyelmet a föld alatti, víz alatti, műemléki és múzeumi örökség pótolhatatlan értékére. Megjegyezte, hogy több országban különleges, kiemelt védelemben részesítik ezeket a javakat. Emlékeztetett arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és a Magyar Rendészettudományi Társaság támogatásával idén november 17-én és 18-án rendezték meg harmadik alkalommal a Cultural Property Protection International Conference című, angol nyelvű nemzetközi tudományos tanácskozást, amely konferencia a kulturális javak védelmének aktuális kérdéseire, kihívásaira és az együttműködési lehetőségekre fókuszált. Szavai szerint a rendezvény színvonalát az NKE oktatóinak, kutatóinak és vezetőinek részvétele is jelentősen emelte.
Mint mondta, a konferencián tizenhárom ország, hat nemzetközi szervezet, katonai és rendvédelmi intézmények, valamint öt hazai és külföldi egyetem képviselői tartottak előadásokat vagy vettek részt panelbeszélgetéseken. Kovács Sándor hangsúlyozta, hogy a kétnapos esemény tovább erősítette a kulturálisörökség-védelem területén zajló nemzetközi párbeszédet, és kiváló lehetőséget teremtett szakmai kapcsolatok építésére, amelyben az NKE meghatározó szerepet vállalt. Hozzátette, hogy Deli Gergely, az NKE rektora vállalta a védnökséget, az egyetem pedig kollégiumi férőhelyekkel és reptéri logisztikai támogatással is segítette a külföldi résztvevők érkezését, és különösen büszkék arra, hogy több előadó is náluk végzett, ma pedig nagy múzeumi biztonsági szervezeteket vezet.
Saját szerepéről szólva az ezredes kifejtette, hogy rendészeti szakemberként a védelemre helyezi a hangsúlyt, és a képzésben is nagy figyelmet kap a kulturális örökség védelme: külön foglalkoznak a speciális objektumok és javak biztonságával, és ez a vizsgakérdések között is megjelenik. A biztonsági szabályok kapcsán elmondta, hogy elengedhetetlen a megfelelő fizikai elhatárolás, a járművek és gyalogosok ellenőrzött beléptetése, valamint a korszerű kamerarendszerek működtetése. Kiemelte az okoskamerák fontosságát, amelyek mozgás érzékelésekor automatikusan aktiválódnak, valamint a beléptetőrendszerekét, amelyek a bent tartózkodók számát is figyelik tűzbiztonsági okokból. Kovács Sándor arra is kitért, hogy Magyarországon szigorúbb látogatói szabályok érvényesek, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy valaki – akár radikális aktivistaként – ragasztóval vagy más anyaggal kárt tegyen egy műtárgyban. Náluk a fizikai elválasztást részesítik előnyben a mindenütt jelen lévő fegyveres őrök helyett.
„Egyébként Magyarországon is történt korábban egy, a Louvre-ban történt műkincsrabláshoz nagyon hasonló eset” – emelte ki Kovács Sándor. Személyes tapasztalatként idézte fel az 1983-as műkincslopást a Szépművészeti Múzeumból: ezt a párizsihoz hasonló módszerrel hajtották végre, és az akkori nyomozók számára – köztük több mai kollégájának – máig meghatározó élmény. Elmondta, hogy akkoriban csak formális kapcsolat volt az Interpollal, de a magyar rendőrség mégis képes volt nemzetközi nyomozócsoportot létrehozni, amely néhány hónap alatt visszaszerezte az ellopott műtárgyakat. Mint ismert, akkor egy magyar és olasz tagokból álló banda hét festményt lopott el a Szépművészeti Múzeumból, köztük Raffaello Esterházy Madonnáját és Jacopo Tintoretto Női képmás című festményét. A műkincseket 1983 decemberében Törökbálinton, majd 1984 januárjában a görögországi Aigion környékén találták meg. Az esetet a korabeli sajtó az „évszázad bűntényének” nevezte.
Kovács Sándor kérdésünkre hangsúlyozta, hogy a biztonsági szabályok következetes betartása Magyarország nemzetközi presztízsét is növeli, és a konferencia sikere, valamint a külföldi szakértők visszatérése azt mutatja, hogy ezt más országok is elismerik. Hozzátette, hogy minden ország más kihívásokkal küzd – tűzvészekkel, árvizekkel vagy háborús károkkal –, de a magyar mentőegységek például Törökországban is bizonyították felkészültségüket. A nemzetközi műkincscsempészetről szólva kifejtette, hogy Kelet-Európából és a háborús övezetekből jelentős mennyiségű műtárgy kerül illegálisan Nyugatra, és Magyarországról is gyakran csempésznek ki műalkotásokat, elsősorban Olaszország irányába. Hozzátette, hogy a Nemzeti Nyomozóirodában külön egység foglalkozik ezekkel az ügyekkel.
A hazai múzeumok védelmét illetően elmondta, hogy a kiemelt közgyűjteményeket Magyarországon fegyveres biztonsági őrség védi. Ezen egységeket a múzeumok finanszírozzák, ám a rendőrség szigorúan ellenőrzi és jóváhagyja védelmi terveiket. Mint mondta, az élőerős védelem mellett a tárgyvédelem kulcsfontosságú: minden műtárgy riasztórendszerhez kapcsolódik, és a múzeumok nagy része különlegesen biztosított, zárt raktárakban őrzi gyűjteményét. Hozzátette, hogy sok esetben a kiállításokon másolatokat mutatnak be, a valódi műtárgyakat pedig még nagyobb biztonságban tárolják.
A cikk a Bonum Publicum magazin 25/9. lapszámában jelent meg.
Szerző: Harangozó Éva
Fotó: Depositphotos