A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) meghívására előadást tartott Ilya Berkovich professzor, az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársa Magyar zsidó katonák a francia forradalmi és napóleoni háborúkban (1800-1815) címmel december 8-án, az egyetem John Lukacs Társalgójában.
Lázár Balázs hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Kutató Intézetének igazgatója bevezetőjében kiemelte, hogy az előadó Moszkvában született, de családja Izraelbe költözött, ahol későbbi ő maga a katonai szolgálatát az Izraeli Légierőnél töltötte. Tanulmányait a Jeruzsálemi Héber Egyetemen folytatta, majd Cambridge-ben képezte tovább magát.
Ilya Berkovich előadását a Forgotten Soldiers: Jewish Military Experience című kutatási projektjének keretében mutatta be, kiemelve azt, hogyan jelentek meg a zsidó katonák a Habsburg hadseregben a 18–19. század fordulóján, milyen társadalmi, vallási és katonai előítéletek kísérték őket. Emlékeztetett, hogy 1788-ban II. József rendelete értelmében a zsidókra is kiterjedt a sorkötelezettség, akiket a hadsereg szállító- és tüzérségi vontató alakulatához vezényelték. A források szerint az első dokumentált zsidó katonát Jakob Neumann-nak hívták.
A kutatási módszertanról szólva a professzor megemlítette, hogy a Habsburg-hadsereg precíz adminisztrációs gyakorlata miatt szinte minden adatot és eseményt rögzítettek, ami jelentősen megkönnyítette a munkáját; a kutató több száz doboznyi személyzeti jegyzéket, áthelyezési lapokat, havi jelentéseket nézett át és létrehozott egy digitális adatbázist. A professzor előadásában kiemelt egy konkrét katonát, aki a Habsburg Hadseregben a napóleoni háborúk idején szolgált: Gabriel Weiss szolgálati adatai szerint 1775-ben született, Óbudán. Kiderült, hogy 1807 és 1814 között körülbelül kétezer magyarországi zsidó katona szolgált a korszakban. Kiemelte azt is, hogy a 39. Magyar Vonalgyalogezred (Duka) 1817-es összesítése szerint 83 zsidó katona szolgált náluk, köztük altisztek és gránátosok is.
A kutató megjegyezte, hogy az említett adatok alapján a zsidók korai katonai részvétele nem tekinthető marginálisnak, és nem felelt meg annak a korabeli sztereotípiának, amely szerint a zsidók nem vesznek részt a harcokban.
Kérdésre válaszolva a kutató elmondta, hogy az általa feltárt anyagokban – bár a forrásoknak kevesebb, mint tíz százalékát dolgozta fel – három zsidó tisztet sikerült azonosítania, akikről már 1797-ben is tesznek említést a források.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes