ENSZ’80 – Peking’30: közösen építjük a jövőt címmel szervezett közös nemzetközi konferenciát a Magyar ENSZ Társaság a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE) és a Women4Diplomacy International szervezettel együttműködésben december 8-án, a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében.
E konferencia közös jövőnk formálásáért kezdeményez nemzetközi párbeszédet – hangsúlyozta köszöntőjében Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora. Kiemelte, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az elmúlt évtizedekben a béke, a fenntartható fejlődés, illetőleg a női és az emberi jogok egyik legfontosabb globális intézményévé vált. Mai, kihívásokkal teli világunkban az ENSZ céljainak elérése ugyanakkor új erőfeszítést és innovációkat igényel. Ehhez pedig fiatal szakemberekre lesz szükség, ezért fogott össze régiónk zászlóshajó közszolgálati felsőoktatási intézménye, az NKE és a Magyar ENSZ Társaság, hogy biztosítsa a jövő döntéshozóinak megfelelő képzését. Ezen együttműködés hosszú évek óta segíti a hallgatókat abban, hogy első kézből szerezhessenek ismereteket az ENSZ működéséről és a globális folyamatokról. Deli Gergely arra is emlékeztetett, hogy a Pekingi Nyilatkozat máig érvényes alapvetése szerint a nők és a férfiak közötti egyenlőség a békésebb, igazságosabb és fenntarthatóbb társadalmak egyik sarokköve.
Különleges évet dedikálhattunk az egyetemmel együttműködve az ENSZ idei 80 éves évfordulójának a Ludovika Collegium hallgatóival – mondta el bevezetőjében Bogyay Katalin, a Magyar ENSZ Társaság elnöke, a Women4Diplomacy International alapítója. Hozzátette, az ENSZ e fiataloké lesz hamarosan, ám az eddig elért eredményeknek sem fordíthatunk hátat. A remény, ami egykor létrehozta az ENSZT, ismét kihívások elé néz, így ma mindennél nagyobb szükség van a nemzetek közötti együttműködésre és a legjobb szakemberek párbeszédére.
Ünnepelni fontos, ám érdemes reflektálni is a Pekingi Nyilatkozat utáni harminc esztendőre – emelte ki Pacsay-Tomassich Orsolya, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Magyar Diplomáciai Akadémiájának elnöke A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform ünnepélyes áttekintése című szekcióban. Ma a nemzetek új kihívásokkal szembesülnek, így a nők egyenjogúságát célzó cselekvési platformra való megemlékezés egyben fenntartható fejlődésünk stratégiája is. Magyarországon a Pekingi Nyilatkozat normává, sőt stratégiai kiindulóponttá vált: a nők beléphettek a tudományba, a diplomáciai testületekbe. Ám bizonyos rendszerszintű akadályok még mindig velünk élnek. Ezért a Pekingi Nyilatkozat egyelőre még nem történelem, hanem egy be nem befejezett munkaprogram. Pacsay-Tomassich Orsolya ugyanakkor örömét fejezte ki, hogy egyre több nő dolgozik ma Magyarország érdekében itthon és külföldön diplomataként, szakértőként.
A Pekingi Nyilatkozat új fejezetet nyitott a nők társadalmi részvételében – mondta el a konferencián Gong Tao, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Kínai Népköztársaság például több, mint 6,5 millió nőt emelt ki azóta a mélyszegénységből. Ma a helyi startup vállalkozások több, mint felének nő a vezetője. A Kínai Népköztársaság a diplomácia területén is növelni szeretné a nők részvételét. Fel kell ugyanis ismerni a fiatalok, valamint a nők innovatív erejét a döntéshozásban – hangsúlyozta a nagykövet.
Számomra a Pekingi Nyilatkozat nem lap a történelemkönyvben, hanem egy személyes emlék – kezdte hozzászólását Ruchira Gupta, a New York-i Egyetem professzora, indiai-amerikai gyermekjogi és emberkereskedelem-ellenes aktivista, az Apne Aap International alapítója, a Last Girl Award alapítója. Hozzátette, még nem is ismerte a szexuális célú emberkereskedelem szakkifejezést, amikor már látta a nők szenvedését és az elkövetők féktelen mohóságát. Pekingben azonban már egy nyelvet beszéltek, amikor a nemzetek kinyilvánították, hogy a nőket megillető jogok az emberi jogok része. A Pekingi Nyilatkozat ugyanakkor őszinte is volt. Nem állította, hogy eljött az egyenlőség kora, de azt igen, hogy már a határon van, és lebontható a férfiközpontú világ. Ekkor mondták ki ugyanis, hogy a nők iskolába járhatnak, kaphatnak egészségügyi ellátást és részt vehetnek döntésekben ugyanúgy, mint a férfiak. A platform nem befejezett valamit, hanem elkezdett, s ma is harcolni kell érte, mert fennmaradása nem automatikus.
Szimbolikus és történelmi tettet hajtottak végre Pekingben harminc évvel ezelőtt – mondta el Varga Réka, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) dékánja, a NKE ÁNTK Nemzetközi Jogi Tanszékének tanszékvezetője, a Magyar ENSZ Társaság elnökségi tagja. Bár a Pekingi Nyilatkozat nem csak az áldozatokról szó, ám ma is az egyik legfájdalmasabb adat a szexuális erőszak áldozatainak száma a világ konfliktusaiban. Ez az erőszak nem válogat, fejlett és fejlődő országokban is előfordul, elkövethetik reguláris és irreguláris hadseregek is. Az ENSZ egyelőre emberi jogi és nem biztonsági kihívásként kezeli a szexuális erőszakot, miközben az erről szóló jelentésben a számok egyre meredekebben nőnek, a legutolsó már kétszer annyi esetet jegyzett fel, mint a korábbi, miközben a nők és a lányok az áldozatok 95%-át teszi ki több, mint húsz országban. A Pekingi Nyilatkozat után e jelentések tartalma nem csupán szám, hanem valódi teszt arra nézve, hogy képesek vagyunk-e a közös nemzetközi kezdeményezéseinket valóban betartani. Mit tehetnek az egyetemek itt? – tette fel a kérdést a dékán. Az ÁNTK például egyedi kurzust indított, amely a szexuális erőszak témájára koncentrál. Itt a hallgatók a téma szakértőin túl olyan áldozatokkal találkozhattak, akik túlélték az erőszakot.
Ma születésnapot ünneplünk – kezdte hozzászólását Judy Kuriansky klinikai pszichológus, a Columbia Egyetem professzora, ENSZ szószóló, az International Association of Applied Psychology képviselője, a Women4Diplomacy International alapító tagja. Ennek kapcsán számos nemzetközi esemény fotóját osztotta meg a jelenlévőkkel, melyek a nők elleni, kimondottan a digitális térben megjelenő, gyakran hamis híreken, felvételeken alapuló erőszakra hívták fel a figyelmet. Judy Kuriansky ezt követően narancs színű kendőket osztott ki a résztvevőknek, hiszen az ENSZ főtitkárának egyik kezdeményezése a „Narancs színnel a fényesebb jövőért”. A Columbia Egyetem professzora El a kezekkel a lányoktól, illetve Minden nő, minden gyerek címmel dalokat is szerzett Russel Daisy-vel közösen, ezeket be is mutatta a közönségnek. Beszélt még „az apró, de csupaszív” afrikai ország, Sierra Leone példájáról, ahol sikerült betiltani a kiskorúak korábban tradicionális házasságát, emellett online eszközt vezetettek be a digitális erőszak felismerésére, illetve a nők és lányok mentális jóléte érdekében indítottak programokat.
Gazdasági, politikai és oktatási szempontból a nemek közötti szakadék lassan eltűnik Európában – mondta el a Nők Közép-Európában összehasonlító szempontokból: rejtett részek és a szivárgó csővezeték című előadásában Koller Boglárka Jean Monnet professzor, az NKE ÁNTK Európai Tanulmányok Tanszékének tanszékvezetője, a Magyar ENSZ Társaság elnökségi tagja A nők és lányok szerepe egy közös jövő építésében című szekcióban. Mint hangsúlyozta, történelmünk arra emlékeztett, hogy a haladás nem automatikus. A nők egyenlőségét megteremteni felelősségünk, egyben stratégiai kötelességünk. Gazdasági, politikai és oktatási szempontból a nemek közötti különbség lassan eltűnik Európában. Közép- és Kelet-Európa azonban egyelőre hátrébb található ezeken a listákon, különösen a politikai szerepvállalás esetén, ám nem jobb a helyzet a gazdasági életben sem. A sztereotípiák erősek: sok európai gondolja úgy ma, hogy a nők nem ambiciózusok, s ami nehezebb kérdés, ez vélekedést a fiatalok is osztják. A nők ugyan a régióban kiemelkednek az oktatásban, de stagnálnak akkor, amikor a valódi karrier következik. A Pekingi Nyilatkozat után harminc évvel ideje, hogy szabályozásokkal és politikákkal javítsuk meg a szivárgó vezetéket – hangsúlyozta a tanszékvezető. Szerinte egyetlen társadalom sem haladhat előre, ha a női áldozatvállalást automatikusnak tekinti. Ez pedig így nem női probléma, hanem innovációs, a rezilienciát is érintő közösségi probléma.
A konferencia folytatásában Brimo Widad PhD-jelölt, Magyarország korábbi ENSZ-ifjúsági küldötte, a Ludovika Collegium tagja, a Magyar ENSZ Társaság programkoordinátora moderálásával tartottak panelbeszélgetést e témáról Cynthia Marie Mayer Zavala, az Ecuadori Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; Maria Elena Palo Algabre, a Fülöp-szigeteki Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; Judy Kuriansky, ENSZ-szószóló; Ruchira Gupta New York-i aktivista; valamint Zeever Zahra Baqar, politikai tanácsadó, a Baqar Alapítvány alapítója részvételével.
Ebben elhangzott, hogy szabályozási és kulturális változások okán valamelyest javult a nők helyzete Latin-Amerikában, a politikában és a gazdasági életben. Egyes országokban például speciális adókedvezmények vonatkoznak rájuk. A párbeszéd e témáról évtizedek óta tart, a legnagyobb kihívást ma a forrásokhoz való egyenlő hozzáférés jelenti, mert a bankoktól még mindig nehéz önálló nőként indulótőkét szerezni. Az oktatás, a közgazdasági képzések, majd a vállalkozáshoz való lehetőség, a tulajdonlás nagyon fontos, ezzel nem várhatunk éveket – tette hozzá Judy Kuriansky. A Fülöp-szigetek kapcsán megtudtuk, az ország több, mint tízmillió vendégmunkással szolgálja a világ gazdaságát, akik fele nő. Az állam fontos feladata, hogy számukra előteremtse a védelem és az integráció feltételeit.
Magyarországon például 40 ezer filippínó dolgozik, így hazánkban is van a munkások számára intézmény, tevékenységükhöz pedig sok segítséget kapnak többek között a katolikus egyháztól is. Szintén megtudtuk, a legfontosabb, hogy a megfelelő módon szerezzük be az adatokat, és azok alapján döntsünk a nemek közötti rések betöméséhez, ám talán még ennél is fontosabb, hogy a nők ott is lehessenek a döntéshozatalnál. A progresszió bár lassú, ám él és halad – hangsúlyozta Zeever Zahra Baqar.
Az emberi méltóság, az egyenlőség férfi és nő között alapvető, ám az erről szóló adatok mégsem biztatók. Mi az egyetem valódi feladata itt? – tette fel a kérdést Az ENSZ céljainak és elveinek újrafeltöltése és frissítése című előadásában Pier Paolo Pigozzi, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi rektorhelyettese A multilateralizmus jövője címet viselő szekcióban. Begyűjtenie és ismertetnie kell az adatokat, majd megoldásokat kínálni – felelte. A párbeszéd lényeges, s az is remek, ha az ENSZ komolyan veszi feladatát. Ugyanakkor egyre többen azt mondják ma, hogy megcsappant bizalmuk az ENSZ iránt. Bár hatalmas a szervezet és a büdzsé, de a szenvedés a világban alig csökken. Egy születésnapon nem biztos, hogy illendő ezt említeni, de az ENSZ aranykora egyelőre leáldozóban van.
A megoldást a világszervezet számára egyes gondolkodók szerint a katolikus egyház szociális tanításának alkalmazása jelenthetné. Annyi bizonyos, nem további papírokra, jelentésekre, hanem cselekvésekre lenne szükség, voltaképpen a már korábban papírra vetett keretek és szabályok valódi alkalmazására.
A boldogságnak 2012-ben lett nemzetközi napja. Ez nem csak jóllétünket jelenti, egy sokkal jelentősebb ügy húzódik meg mögötte – mondta el Lovászy László, ENSZ-szakértő az emberi jogok területén, az UNCRPD korábbi tagja, a Gazdálkodási Tudományos Társaságok Szövetségének alelnöke, a Magyar ENSZ Társaság elnökségi tagja a Humanizmusra épített közös jövő című előadásában. Szerinte a technológiai változások idősödő társadalmakat hoznak létre, ami egyszerre hordoz gazdasági és közösségi kihívásokat. A mesterséges intelligencia fejlődésével eljöhet egy poszthumán korszak, ami eltávolíthatja az embert a középpontból. Ennek megakadályozásához fontos lenne visszatérni a humanizmus gyökereihez.
A nemzetközi konferencia végén a Miért az ENSZ? című tanulmányát olvasta fel az NKE Ludovika Collegiumának hallgatói közül a három legjobb esszéírónak kiválasztott Sebes Sára, Péterfi Csongor és Milán Ákos.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes