A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Állam- és Jogtörténeti Tanszéke, valamint a Széchenyi István Egyetem Bibó István Kutatócsoportja közös szervezésében rendezték meg a Bibó Örökség Konferenciát az NKE Oktatási Központjában, november 19-én.
Az egész napos esemény középpontjában Bibó István politikai gondolkodó, jogtudós és államférfi szellemi hagyatéka állt. Szoboszlai-Kiss Katalin, az NKE ÁNTK Állam- és Jogtörténeti Tanszékének tudományos főmunkatársa elmondta, a rendezvény célja a bibói örökség méltó megidézése és továbbgondolása, a történelmi kontextustól a jelenkori politikai filozófiáig tartó íven keresztül mutassa be Bibó István gondolatait, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a 20. század legeredetibb magyar politikai gondolkodójának eszméi elevenen tovább éljenek a magyar közgondolkodásban.
Varga Réka, az ÁNTK dékánja köszöntőjében Bibó István egyik legismertebb gondolatával nyitotta beszédét: „»Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni – nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a legkicsinyebbektől és mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.«” Varga Réka hangsúlyozta, hogy e bibói nézet ma is „hátborzongatóan érvényes”. Szerinte Bibó mondatának lényege, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni a párbeszédtől – még akkor sem, ha az kényelmetlen. A félelem ma is jelen van a közéletben, a munkahelyeken és sajnos az egyetemeken is: félünk a félreértéstől, a megítéléstől, és félünk kimondani a kínos igazságokat. A mesterséges intelligencia, a fake news és a digitális tér új félelmei ugyanúgy kezelendők, mint a 20. század közepén tapasztaltak: meg kell ismerni és párbeszédbe kell lépni velük.
A dékán különleges ritkaságként idézte fel Bibó 1935-ös, kezdő jogászként írt tanulmányát az idegen államok és nemzetközi szervezetek perelhetőségéről, amely ma, amikor Magyarország több mint harminc nemzetközi szervezetnek ad otthont, különösen aktuális. Varga Réka felidézte Bibó 1968-ban írt Uchronia című alternatív történelmi szatíráját, amelyben a reformáció helyett a katolikus egyház belső reformja győz a 15. században, és Ravasz László református püspök bíboros érsekként, Bibó pedig váci kanonokként vitázik. A dékán úgy vélte, ez a szöveg – amely éppen a prágai tavasz eltiprásának évében született – tökéletes példája annak, hogy Bibó a legsötétebb időszakban sem vesztette el a derűt és a szellemi szabadságot, amely számunkra példaként szolgálhat. „A legnagyobb tisztelet ma Bibó felé nem az, ha idézzük, hanem ha újraolvassuk őt” – mutatott rá Varga Réka.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, a rendezvény védnöke megnyitóbeszédét egy személyes történettel kezdte: egy évvel ezelőtt a Pekingi Egyetemen egy kínai hallgató azt kérdezte tőle, hogy ki a kedvenc magyar politikai gondolkodója: Bibó István vagy Szekfű Gyula? „Megdöbbentem, hogy egy kínai diák ismeri és tanulmányozza őket. Ez azt mutatja, hogy Bibó öröksége nemcsak velünk él, hanem az ország hírnevét is viszi a világban” – fogalmazott Orbán Balázs. Véleménye szerint Bibó pontosan azonosította a magyar politikai rendszerek egyik legnagyobb hibáját: nem sikerült termékeny egyensúlyt teremteni a nemzeti érdek és a többségi elv között. Ma viszont – fogalmazott – az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb sikere, hogy Magyarországon – háború, migráció, munkaalapú társadalom kérdéseiben – ez az egyensúly létrejött. Nyugtalanítónak nevezte ugyanakkor azt, hogy Nyugat-Európában éppen a bibói értelemben vett válságtünetek erősödnek: a félelemből fakadó cenzúra, a véleményszabadság szűkítése és a „rossz választók” miatti ijedtség. „Végső soron mindez a félelemből fakad: mi történik, ha a választók rosszul döntenek” – tette hozzá a politikai igazgató. Orbán Balázs üdvözölte az NKE-n megalakult Bibó István Kutatócsoportot és az első Bibó Örökség Díj átadását, amely azokat jutalmazza, akik a 21. századi generációk számára is hozzáférhetővé teszik Bibó gondolatait. „Bibó István szellemi öröksége ma sem vesztett semmit az érvényességéből. Nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő megértéséhez is kulcsot ad a kezünkbe” – hívta fel a figyelmet.
A beszédeket követően átadták a Bibó István Kutatócsoport által 2025-ben alapított Bibó Örökség Díjat. A Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója, Simon Attila által készített egyedi porcelán emléklapot Szerényi Gábor grafikusművész Bibó-portréja díszíti.
Elismerésben részesült ifj. Bibó István, édesapja életművének őrzője, számos forrás közzétevője, több publikáció szerzője és a kutatócsoport aktív tagja, Bibó Istvánnak az 1956-os forradalom idején vállalt tevékenyége szemtanúja és hiteles forrásközlője, aki egy jelenleg készülő új Bibó-könyv lektori és szakértői munkáiban is aktívan részt vett; valamint Gyarmati György professor emeritus, aki az 1970-es évektől foglalkozik Bibó István munkásságával, közvetlen tanítványának tekinthető, és számos könyvet, cikket publikált a témában, továbbá generációk számára tette ismertté Bibó gondolatait. Nevéhez fűződik egyebek mellett, hogy hosszú oktatói pályája során egyetemi hallgatók sokasága előtt tette ismertté Bibó István 1956-os szereplését, meghurcoltatását, igaztalan elítélését.
A délelőtti szekcióban – amelyet Kukorelli István professor emeritus vezetett – Stumpf István (SZE DFK) a bibói elitfogalom mai érvényességét vizsgálta, majd Csepregi András evangélikus teológus Az aktuális Bibó István című előadásában teológiai megközelítést kínált. Németh Gabriella (SZTE ÁJK) Bibó István Fordítói Tízparancsolata című referátuma alapján a fordítói etika és a humanizmus kapcsolatát tárta fel.
A délutáni szekcióban – Szoboszlai-Kiss Katalin vezetésével – Horváth Attila alkotmánybíró (NKE ÁNTK) Bibó István és társai elleni koncepciós per című előadásával a történelmi igazságtételt járta körül, Matyasovszky-Németh Márton (ELTE ÁJK) Bibó István munkásságának hatása Kulcsár Kálmánra című előadásában párhuzamot vont a két korszak között. Fábián Áron (ELTE ÁJK, Bibó István Szakkollégium) Bibó István relevanciája a politikai filozófia módszertana szempontjából címmel a gondolkodás mai alkalmazhatóságát elemezte, végül Szoboszlai-Kiss Katalin Bibó örökségünk című záró előadásában a szellemi hagyaték továbbélését hangsúlyozta.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes