Érzelmi kötődés nélkül nem jöhet létre katarzis – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem 2025/2026-os őszi szemeszterének legutóbbi előadásán, október 21-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Központjában, ahol Rátóti Zoltán Kossuth-díjas színművész, a Nemzeti Színház művésze, a Színház és Filmművészeti Egyetem egyetemi oktatója mutatta be a színház világát a hallgatóknak.
Legyen ma az előadáson közös gondolkodás – kérte Rátóti Zoltán a hallgatóságtól. Az első megközelítés szerinte az érzelemé, azaz, hogy kit és mennyire tud megszólítani a színház. Az „aranyfedezet nélküli” alakítások nem váltják ki az érzelmeket, így a katarzist sem a nézőkből.
A nevelés érzelmi része tehát bizonyos, de mi van az értelmi résszel? – kérdezte Rátóti Zoltán. Önmagában, érzelem nélkül ez sem működik. A színházi nevelés kérdéséhez tartozhat még a történetmesélésre, a figyelemre és a koncentrációra való képességünk. Lehet ez készség? A színművész szerint igen, szinte reflexszerűvé is válhat a színészek esetében.
Létezik erkölcsi nevelés a színházban? – folytatta kérdéssel előadását Rátóti Zoltán. A jó színdarabban mindig van erkölcsi dilemma is, ezért a szellemi horizont tágítása sosem mehet a történetmesélés rovására. Ha a néző elveszíti a történet fonalát, akkor minden borul. Mit látunk még a színpadon? – tett fel újabb kérdést Rátóti Zoltán. Ez az esztétikai nevelés területe, a jelmezek és a díszletek világa. Ezek a történeti hűségen túl a nézőket az azonosulásban segítik. A legfontosabb azonban a színházban a lélek. A hiteles színészi alakítás sosem lehet lélek nélküli Rátóti Zoltán szerint.
Az előadásról bővebben az egyetem tudományos portálján, a ludovika.hu cikkében is olvashat.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Videó: Pálfalvi Zoltán