Jeszenszky Géza – egy rendszerváltás tanúja és alakítója címmel beszélgetést szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Magyary Zoltán Szakkollégiuma (MZSZK) Magyarország korábbi külügyminiszterével október 20-án, az egyetem Zrínyi Termében.
Méhes Tamás, az ÁNTK oktatási dékánhelyettese köszöntő beszédében úgy fogalmazott, Jeszenszky Géza tanúja és aktív formálója volt a magyar történelem egyik legmeghatározóbb korszakának, a rendszerváltás időszakának. Mint mondta, a rendezvény célja nem csupán a múlt eseményeinek felidézése, hanem annak vizsgálata is, hogyan tudjuk a jelenben felelősségteljesen formálni a jövőt. A dékánhelyettes kiemelte: Jeszenszky Géza neve összefonódott azzal a törekvéssel, hogy Magyarország értékalapon, a demokratikus nemzetek közösségének tagjaként határozza meg önmagát. „Diplomáciai munkásságát mindig az a meggyőződés vezette, hogy a külpolitika nem pusztán érdekérvényesítés, hanem a bizalom és a kölcsönös tisztelet művészete” – emelte ki Méhes Tamás, hozzátéve, hogy ez a szemlélet ma is iránytűként szolgálhat a közszolgálatban dolgozók számára. A dékánhelyettes emlékeztetett arra is, hogy a rendszerváltás időszaka mára történelemmé vált, de azok számára, akik átélték, ma is élő tapasztalat. Ugyanakkor hozzátette: „A történelem nem távoli múlt, hanem élő tudás.” A beszédben elhangzott: a Magyary Zoltán Szakkollégium az egyetem legrégebbi és egyik legaktívabb közössége, pontosan azt a szellemiséget képviseli, amelyet Jeszenszky Géza is vall: az értékekről való párbeszédet, a közösségi felelősséget és a nemzeti elkötelezettséget.
A kerekasztal-beszélgetésen – amelyet Gábriel Gréta, az MZSZK szakmai vezetője moderált – Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter és történész életútjáról, politikai pályájáról és külpolitikai tapasztalatairól beszélt. Elmondta, hogy a Rákosi-korszakban nőtt fel, édesapjával esténként nyugati rádiókat hallgatott. 1956-ban, 15 évesen már tudatosan figyelte a politikát, ott volt a Bem téren. Később nem emigrált tartósan, ugyanis hitt abban, hogy a változásért Magyarországon kell dolgozni. 1987-ben részt vett a lakiteleki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapításában. Célját akkor így fogalmazta meg: „Tágítani a kereteket, kijavítani, amit a balsors és balítélet hozott Magyarországra.” Antall József tanára volt a Toldy Gimnáziumban, tőle idézte máig ható tanácsát: „Egy dolgot nem lehet elvenni az embertől: a tudást.” Hozzátette, hogy a későbbi miniszterelnök ismerte őt és gondolkodását, így nyugodt szívvel bízta rá a külügyminiszteri feladatokat.
1990–1994 között külügyminiszter, majd 1998–2002 között Magyarország washingtoni nagykövete volt. Fontos szerepet játszott Magyarország NATO-csatlakozásában (1999) és a balti államok felvételének támogatásában. Jó kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokban, amelynek során személyes barátságokat is kialakított. Kiemelt eredményének tartja a Visegrádi Együttműködés (V4) létrehozását 1991-ben. Külügyminiszterként törekedett arra, hogy baráti kapcsolatokat építsen a szomszédos országokkal., de – mint mondta – „nem a határon túli magyarok feje fölött”. Személyes példaképeknek tekintette II. János Pál pápát, Václav Havel cseh köztársasági elnököt és Lech Wałęsa lengyel államfőt. Jeszenszky Géza üzent a fiataloknak is: „A legfontosabb a tudás és a minőség, amihez hozzátartozik a kételkedés is.”
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes