Bemutatták a Gőcze István – Padányi József szerkesztette Fenntarthatóság, állóképesség – az éghajlatváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás társadalmi kihívásai című kötetet október 14-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Zrínyi Termében, amely multidiszciplináris megközelítésben vizsgálja a környezeti és társadalmi kihívásokat.
A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent kötet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megbízásából a Teremtésvédelmi Kutatóintézet Fenntarthatóság, állóképesség – az éghajlatváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás társadalmi kihívásai projektje részeként készült el. A pályázat támogatója a Technológiai és Ipari Minisztérium volt.
A rendezvényt Petruska Ferenc alezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) nemzetközi dékánhelyettese moderálta. Rövid köszöntőjét követően átadta a szót Kovács László vezérőrnagynak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tudományos rektorhelyettesének, aki a kötet kapcsán a klímaváltozás és a digitális társadalom kockázatai közötti hasonlóságokra irányította a figyelmet megnyitóbeszédben. Mint katona és kibervédelmi szakember, a klímaváltozást a kibertérhez hasonló globális kockázati tényezőként értékelte, rámutatva arra, hogy mindkettő az emberi tevékenység következménye. A rektorhelyettes a mesterséges intelligencia (MI) energiaigényére is kitért, hangsúlyozva a digitális társadalom környezeti lábnyomát. Véleménye szerinte ezek a tevékenységek „kedvezőtlen módon befolyásolják” a klímát, és a közszolgálati szektor – beleértve a katonai és rendvédelmi területeket – sem mentes a felelősség alól. A kötetet gondolkodásra ösztönző munkaként értékelte, amely nyolc fejezetében történelmi és jelenkori példákon keresztül közelíti meg a fenntarthatóságot. „A kötet legnagyobb értéke, hogy iránymutatást nyújt a hallgatók számára a fenntarthatóság és a klímaváltozás kérdéseinek megértéséhez” – fogalmazott Kovács László.
Ujházi Lóránd, az Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézet vezetője a teremtésvédelem filozófiai és teológiai dimenzióit helyezte előtérbe, a kötetet a „teremtésvédelem projekt” részeként értékelve, ezzel kiemelve a katolikus egyház hidat építő szerepét a hit és az ész, valamint a tudományok között. Az intézetvezető római katolikus pap, teológus és kánonjogászként hangsúlyozta, hogy a teremtésvédelem nem csupán környezetvédelem, hanem „mélyen teológiai alapanyagú filozófia”. Az ember nem tulajdonosa, hanem őrzője a teremtett világnak, és ez a gondoskodás elválaszthatatlan az igazságosságtól, különösen a szegények és a jövő generációk iránti felelősségtől – tette hozzá.
Ujházi Lóránd részletesen elemezte Ferenc pápa 2015-ben kiadott Laudato si’ enciklikáját, amely szerinte paradigmaváltást hozott: „Ferenc pápa volt az első, aki ebben az enciklikában tudományos megalapozottsággal, az egyház társadalmi tanítását középpontba helyezve foglalkozott a teremtésvédelem kérdésével” – mutatott rá. Az enciklika – idézve Assisi Szent Ferencet – a teremtett világ „kiáltását” állítja előtérbe, összekapcsolva a környezeti és társadalmi válságot. Ujházi Lóránd hangsúlyozta, „nincs két egymástól eltérő válság, egy környezeti és egy társadalmi, hanem csak egyetlen összetett, társadalmi és környezeti valóság létezik”. Hivatkozott előző pápákra is, mint VI. Pál ökológiai katasztrófa-figyelmeztetésére, VII. János globális ökológiai megfigyelésre való felhívására, valamint XVI. Benedek kritikájára a technokratikus paradigma ellen, amely „az ember korlátlan hatalmának a mítoszára épül”. Az intézetvezető a kötet fejezeteit a teremtésvédelem perspektívájából vizsgálta, amely könyv véleménye szerint „valóban hidat képez a különböző nézőpontok között, nemcsak vallási értelemben, hanem a párbeszéd és a felelősségvállalás irányába is.
Padányi József ny. vezérőrnagy, a HHK Katonai Műszaki Doktori Iskolájának vezetője saját tanulmányáról szólva a katonai műveletek hatékonysága és környezeti hatásai közötti egyensúly problematikáját vizsgálta. Kiemelte, hogy a katonai erők tevékenysége elválaszthatatlan a környezeti következményektől, ugyanakkor a hatékonyság fenntartása elsődleges prioritás. „Ha meg kell hozni egy döntést, hogy a rendelkezésre álló erőket és eszközöket hatékonyan használjuk, vagy a környezeti szempontokat helyezzük előtérbe, akkor parancsnokként azt kell mondanom, hogy nincs kompromisszum. A hatékonyságból nem engedhetünk, mert az a biztonság rovására menne” – fogalmazott. Hivatkozott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár 2021-ben mondott nyilatkozatára, amely szerint a NATO célja olyan jó gyakorlatok bevezetése, amelyek a katonai hatékonyság megőrzése mellett figyelembe veszik a természetes és épített környezet védelmét. Példaként említette a NATO elektromos katonai járművekre vonatkozó kezdeményezését, amely a töltőpontok hálózatának kiépítésével csökkenti a kibocsátást anélkül, hogy a műveleti képességeket veszélyeztetné. Padányi József hangsúlyozta, hogy a katonai eszközök teljes életciklusát – a tervezéstől a gyártáson át a karbantartásig – figyelembe kell venni a környezeti terhelés csökkentése érdekében. „A katonai erők a világ negyedik legnagyobb kibocsátói, Kína, az Egyesült Államok és India után. Ezért van tér a csökkentésre, de csak a hatékonyság megőrzésével” – tette hozzá, kiemelve a fejlesztések és az alkalmazás gazdaságosságának fontosságát.
Négyesi Lajos, a HHK Hadtörténelem Tanszékének egyetemi docense a teremtésvédelem gondolatát a hadtudomány és a győzelem filozófiájával összekapcsolva a konfliktusok történelmi fejlődését elemezte. Hangsúlyozta, hogy a legszebb győzelem az, amely minimális pusztítással jár, és az ellenség akaratának befolyásolására épít. „A legszebb győzelem az, ahol az ellenséget életben lehet tartani, hiszen a pusztítás mindig kölcsönös veszteségeket eredményez” – fogalmazott. A fegyveres konfliktusok történetét áttekintve rámutatott, hogy a 15. századig az izomerőre épülő hadviselés dominált, majd a lőfegyverek megjelenésével a kinetikus energia vált meghatározóvá. A 20. században a technológiai fejlődés, a 21. században pedig az információs hadviselés és a hálózatok (például az internet vagy a közösségimédia-platformok) hoztak új dimenziót a konfliktusokba. Négyesi Lajos szerint a modern hadviselés célja az ellenség szándékának megváltoztatása, nem pedig annak fizikai megsemmisítése. „A 21. században az információs hadviselés lehetővé teszi, hogy a győzelmet pusztítás nélkül érjük el, például az ellenfél döntéshozatalának befolyásolásával” – hangsúlyozta. Ennek kapcsán hivatkozott Szun-ce kínai hadtudós gondolataira, aki már 2500 évvel ezelőtt az ellenség akaratának megtörését tartotta a győzelem kulcsának. Négyesi Lajos a kötetet úgy jellemezte, mint amely összekapcsolja a különböző tudományterületek nézőpontjait, és a teremtésvédelem filozófiáján keresztül új megvilágításba helyezi a hadtudományt.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes