Halmai Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára székfoglaló előadást tartott október 6-án, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karának (JÁK) Dísztermében, a Szent István Tudományos Akadémia székfoglaló ülésén.
Szabó István professzor, a Szent István Tudományos Akadémia tagja, valamint a PPKE JÁK Jogtörténeti Tanszék tanszékvezetője laudációjában kiemelte, hogy Halmai Péter egy kiemelkedő magyar közgazdász, akinek tudományos és oktatói munkássága nemzetközileg is elismert a makroökonómia, a nemzetközi és összehasonlító gazdaságtan, valamint az agrárközgazdaságtan területén. Fő kutatási témái közé tartozik az európai integráció makroökonómiai összefüggéseinek vizsgálata, a potenciális növekedés, az Európai Növekedési Modell, a pénzügyi és gazdasági válságok hatásai, valamint a COVID-19 gazdasági következményei.
Úttörő szerepet játszott az európai konvergencia, a mély integráció elmélete, a fenntartható növekedés, a globalizáció és deglobalizáció, valamint a kereskedelmi és geopolitikai fragmentáció kutatásában. Több évtizedes oktatói tevékenysége jelentősen hozzájárult a hazai közgazdasági képzés modernizálásához, és nemzetközi egyetemeken is kutatott és oktatott. Publikációi között közel 500 idegennyelvű cikk és számos tudományos könyv található, e mellett aktívan részt vett az európai integrációs szakemberek képzésében, valamint az EU rendszerében a magyar érdekek képviseletében. Munkásságát Széchenyi-díjjal és Jean Monnet professzori díjjal is elismerték.
Székfoglaló előadásában – amely a Globális dezintegráció? címet viselte – Halmai Péter a globalizáció és a nemzetközi kereskedelem gazdasági hatásait elemezte közgazdasági megközelítésből. Hangsúlyozta, hogy a piaci koordináció, a szabad áru-, szolgáltatás- és erőforrás-áramlás a gazdasági siker alapfeltétele. Mint kifejtette, a nyitott, kereskedő országok jólétben élnek, míg a bezárkózó, protekcionista államok elmaradnak a fejlődésben. Meglátása szerint a globalizáció kulcsmechanizmusai a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági integráció és a régiók összekapcsolódása, amelyeket kiegészít az állami és nemzetközi intézmények szabályozó szerepe, valamint a kultúra és az értékrendek hatása.
Halmai Péter történelmi áttekintést is nyújtott a globalizáció és a protekcionizmus váltakozó hullámairól a 19–20. században, bemutatva a világkereskedelem GDP-hez viszonyított arányának alakulását, a második világháborút követő intézményépítést, valamint a tőkemozgások liberalizálását. „Ez utóbbi teremti meg a globalizáció feltételrendszerét”– tette hozzá a szakértő. Halmai Péter rámutatott, hogy a globális gazdaság ma átalakulóban van: az úgynevezett immateriális javak, mint a tudás és az adatáramlás exponenciálisan növekednek, miközben a protekcionizmus, a geoökonómiai fragmentáció és a multilaterális intézmények gyengülése miatt a globalizáció üteme megtorpant. A fejlett országokban a technológiai fejlődés és az automatizáció növeli az egyenlőtlenségeket, míg a fejlődő országokban a nemzetközi kereskedelem és a kiszervezés javította az életminőséget.
A globális értékláncokat ma már nem csupán gazdasági racionalitás, hanem nemzetbiztonsági, stratégiai és politikai megfontolások is alakítják. Hangsúlyozta, a gazdasági fragmentáció veszélye, hogy lassítja a termelékenységet és csökkenti a GDP-t; technológiai leválással együtt komoly veszteséget is okozhat a vezető gazdaságokban. Az előadó a politikai és gazdaságpolitikai következmények között kiemelte, hogy az Egyesült Államok új, merkantilista irányt vett, amely magas vámokkal és protekcionista intézkedésekkel növeli a gazdasági bizonytalanságot. Úgy látja, hogy a világ multipolárissá válása során a globális gazdasági súlypont kelet felé tolódik, ugyanakkor a kereskedelem továbbra is a béke és a jólét alapja. A fragmentáció és a protekcionizmus különösen veszélyes olyan nyitott, kis gazdaságok számára, mint amilyen Magyarország is.
Az előadás a globalizáció társadalmi és etikai dimenzióira is kitért. Halmai Péter kiemelte, hogy a katolikus társadalmi tanítás szerint a globalizáció önmagában nem jó, nem rossz – értékét az emberi döntések és morális alapok határozzák meg. Végül gazdasági és jövőbeli következtetéseiben hangsúlyozta, hogy a tudásintenzív, magas hozzáadott értékű termelésre építő országok javíthatják versenyképességüket. Úgy látja, a jövő útja a fenntartható és inkluzív növekedés, amelyben a globalizáció veszteseit támogatni, a nyerteseit pedig felelősségvállalásra ösztönözni kell.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Cseke Csilla/MTI