A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete (JLI) és a Habsburg Ottó Alapítvány október 3-án, Franz Josef Strauss születésének 110. évfordulója alkalmából tartott konferenciát az egyetem Széchenyi Dísztermében. A rendezvény célja Strauss életművének és Habsburg Ottóval való szoros, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatának bemutatása volt, valamint annak feltárása, hogyan járultak hozzá a két államférfi gondolatai a háború utáni konzervatív politika és az európai integráció alakulásához. A konferencia központi témája a szubszidiaritás elve volt, amely mind Strauss, mind Habsburg Ottó politikai gondolkodásában kiemelt szerepet kapott, és amely az európai egység, a decentralizált államrend és a kereszténydemokrata értékek alapját képezte.
A konferenciát Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója és az NKE EJKK JLI programigazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, nem véletlenül rendezik meg az eseményt éppen a német egység napján, hiszen Franz Josef Strauss kulcsszerepet játszott a német újraegyesítéshez vezető folyamatban. Az igazgató kiemelte, a Habsburg Ottó Alapítvány kutatásai feltárják azokat a kevéssé ismert diplomáciai folyamatokat és személyes hálózatokat, amelyek hozzájárultak a berlini fal leomlásához és az európai integrációhoz. Mint fogalmazott: „Strauss politikai öröksége – a regionális (különösen a bajor) identitás megőrzése a nemzeti egység és az európai együttműködés keretein belül ma is időszerű.
A konferencia nyitóbeszédét Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter tartotta, aki hangsúlyozta, hogy Franz Josef Straussra nemcsak Németországban, hanem Magyarországon is érdemes emlékezni, hiszen a német egység és a rendszerváltozás egyik előfutára volt. A miniszter szerint Strauss reneszánsz személyiség volt, kiváló retorikai képességekkel és erős politikai vízióval rendelkezett, aki nemcsak bajorként, hanem európaiként is gondolkodott, valamint egyszerre képviselte a nemzeti és az európai identitás fontosságát, és hitt abban, hogy Európa egységes lehet a hidegháború megosztottsága után. Gulyás Gergely hangsúlyozta: míg ma a magyar szuverenitásfelfogást sokszor vitán felül elutasítják Németországban, Strauss öröksége azt mutatja, hogy erről igenis érdemes nyílt vitát folytatni – hiszen a nemzeti önazonosság és az európai egység nem zárják ki egymást.
A konferencia kiemelt előadását Horst Möller, a modern és kortárs történelem elismert szaktekintélye tartotta, aki Franz Josef Strauss politikai és történelmi jelentőségét elemezte. A szakértő sokoldalú, erős, de nehezen alkalmazkodó személyiségként mutatta be Strausst, aki függetlenségével gyakran konfliktusba került saját párttársaival is – ugyanakkor szerinte ez volt a politikus legnagyobb erőssége is. Részletezte, hogy Strauss az atomhulladék biztonságos tárolásának és a nukleáris energia fejlesztésének egyik úttörője volt Németországban, támogatta az Airbus létrehozását és pénzügyminiszterként képes volt stabilizálni Németország gazdaságát. Horst Möller hangsúlyozta, Strauss a páneurópai mozgalom és az európai integráció elkötelezett támogatója volt, Habsburg Ottó politikai mentora, mindketten a nemzetközi politikai elit meghatározó alakjai közé tartoztak. Hozzátette, Strauss mélyen hitt a demokráciában, a békében és a nemzeti döntéshozatal szabadságában. Mint fogalmazott: „Strauss úgy vélte, hogy a béke megőrzéséhez nem elég a békére törekvés, a béke megtartásához inkább elrettentő erőre van szükség”.
A bevezető előadások után, az első szakmai blokkban – amely az „Életmű és hatása: történelmi áttekintés” címet viselte, és amelyet Prőhle Gergely moderált – további neves előadók szólaltak fel. Vanessa Conze, az Eichstätt-Ingolstadt Katolikus Egyetem újkori és kortárs történelem professzora a páneurópai eszme történetét mutatta be. Rámutatott, hogy Strauss európai koncepciója a páneurópai mozgalom eszmeiségében gyökerezett, amely az 1970–80-as években vált politikai gondolkodásának központi elemévé. A mozgalom szellemi központja Bajorország volt, ahol Strauss és Habsburg Ottó is meghatározó szerepet játszott az európai integráció támogatásában. Az előadó felidézte a páneurópai mozgalom alapítóját, Richard Coudenhove-Kalergit, aki már a két világháború között az „Egyesült Európa” eszméjét hirdette. Hozzátette: Strauss ugyan nem volt hivatalos tagja a Páneurópai Uniónak, de mélyen szimpatizált annak céljaival, és politikai munkásságában következetesen támogatta az európai egység gondolatát.
Marco Gerhard Schinze-Gerber, a 20. századi politikatörténetre, különösen Franz Josef Straussra szakosodott szerző előadása a német politikus pályáját és nemzetközi szerepvállalását elemezte. Mint kifejtette, Strauss világpolitikus szeretett volna lenni, ám az 1980-as kancellárválasztási vereség után visszavonult az országos politikától. Ennek ellenére továbbra is aktívan dolgozott a NATO és a Varsói Szerződés közötti enyhülés előmozdításán, elősegítve a kelet–nyugati párbeszédet.
Szekér Nóra, a Magyar Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kutatási osztályvezetője előadásában Franz Josef Strauss és Magyarország kapcsolatát mutatta be a hidegháború éveiben, különös tekintettel arra, hogyan látta és értékelte őt a magyar szocialista rendszer. Kiemelte, hogy a korabeli magyar propaganda „hidegháborús uszítónak” és „korlátolt bajornak” nevezte, ugyanakkor a hatóságok komoly figyelemmel követték politikai tevékenységét. Az előadó részletezte azt is, hogy személyes élményei okán Strauss szimpátiával viseltetett a magyarok iránt, mivel életét magyar katonák mentették meg a második világháborúban, a keleti fronton. Hangsúlyozta, hogy ez a személyes kötődés is hozzájárult ahhoz, hogy később, a ’80-as években intenzív bajor–magyar gazdasági kapcsolatok alakultak ki, és Strauss támogatta Magyarország nyugati hitelfelvételeit. Szekér Nóra kiemelte, hogy a magyar hírszerzés és diplomácia kettős stratégiát alkalmazott vele szemben: miközben hivatalosan bizalmatlanul kezelték, a háttérben aktív kapcsolatépítés folyt, több titkos találkozóval és közvetítőkkel, sőt, Strauss személyesen is többször járt Magyarországon, köztük egy híres vadászaton, amelyen magas rangú magyar politikusokkal is tárgyalt. Hozzátette, hogy e látogatások eredményeként jelentősen bővültek a gazdasági kapcsolatok a két ország között, és Magyarország különleges helyzetbe került a keleti blokkban.
A „Bajorországtól Európán át a világpolitikáig – Strauss külpolitikai horizontja” címet viselő panelbeszélgetés – amelyet Frank-Lothar Kroll, a Chemnitzi Műszaki Egyetem történész professzora moderált – középpontjában Franz Josef Strauss európai és globális politikai szerepvállalása állt, különös tekintettel a német, bajor és európai integrációs folyamatokra. Thomas Leeb, a Hanns-Seidel-Stiftung brüsszeli irodájának vezetője felszólalásában kiemelte Strauss jelentőségét az európai egység formálásában, valamint bemutatta, hogyan járult hozzá a kelet–nyugati kapcsolatok javításához és a közös európai biztonságpolitika kialakításához. Andreas Schmidt-Schweizer, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja (HTK) Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa a német, különösen a bajor külpolitika gazdasági dimenzióit elemezte. Rámutatott: Strauss aktív szerepet játszott az úgynevezett „Ostpolitik” (hidegháborús enyhítés) formálásában, a nyugat–keleti gazdasági együttműködés ösztönzésében és a magánszektor nemzetközi kapcsolatainak erősítésében. Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos munkatársának előadása Strauss európai politikai beágyazottságát vizsgálta, különösen az 1970-es és 1980-as években. Bemutatta Strauss szerepét az európai integráció elmélyítésében, a CDU/CSU nemzetközi hálózatainak kiépítésében, valamint a német–osztrák–magyar politikai kapcsolatok fejlesztésében.
„Arcok és történetek – Emlékek Franz Josef Straussról” címmel a konferencia személyes hangvételű paneljében a résztvevők, mint Peter Gauweiler, korábbi szövetségi parlamenti képviselő (CSU) és bajor államtitkár; Klaus von Dohnányi, korábbi szövetségi miniszter és hamburgi első polgármester (SPD) videófelvételen; Hans-Friedrich Freiherr von Solemacher, a Hanns-Seidel-Stiftung budapesti képviseletének korábbi vezetője; valamint Fritz Goergen, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) volt országos ügyvezetője személyes tapasztalataik és emlékeik felidézésével mutatták be Strausst Boris Kálnoky, a Die Welt újságírója és az MCC Média Iskola vezetőjének moderálásával. A beszélgetés során hangsúly került arra, hogy Bajorország és Magyarország évszázadokon át közös történelmi sorsot éltek meg, és Strauss szerint a haladás csak együttműködés révén valósítható meg. A magyar-bajor történelmi szerepe mellett Strauss univerzalista és kozmopolita nézőpontja is jelentős volt. Jellemzői közé tartozott az idealizmus, a közösségi erő erősítése, a kötelességtudat és a szolidaritás.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes