Napjainkban magas fordulatszámon pörög a kábítószergyártás: profi vegyészeti laborokban körülbelül kéthavonta állítanak elő új szintetizált anyagokat, mindezt túlnyomórészt Ázsiában, megdöbbentő körülmények között. Nem csupán a végfelhasználók, de sokszor maguk az előállítók sem tudják, mi rejlik a kis tablettákban, gumicukrokban, őrleményekben, hiszen a gyártás során semmilyen ellenőrzésnek és utótisztításnak nem vetik alá a termékeket; ebben is rejlik igazi veszélyük. A jogszabályok ugyanakkor nehezen tudnak lépést tartani az új szerek megjelenésével, korábban éppen ezért húzták meg hazánkban a vészcsengőt. Haller József neurobiológussal, a Nemeskürty István Tanárképző Kar kutatóprofesszorával beszélgettünk a szintetizált anyagokról.
A kannabinoidok rövid története
Raphael Mechoulam amerikai kutató 1963-ban azonosította a kannabisz hatóanyagát, ami kiindulópontja volt a kilencvenes években történt nagy idegtudományi felfedezéseknek, hiszen ekkor jöttek rá, hogy az agy is rendelkezik hasonló anyagokkal, és az endokannabinoidok – tehát a belső kannabinoidok – az idegsejtek közötti kommunikáció eszközei, egyúttal nagyon sajátos módon működnek. Ezt korábban semmilyen kutatás nem támasztotta alá.
„Amikor az egyik idegsejt üzenetet küld egy másiknak, és a fogadó az érkező üzenetet túl erősnek találja, akkor visszajelez a küldőnek és leállítja. Ezt a visszafele ható üzenetet közvetítik az endokannabinoidok. Ez a rendszer nem homogén eloszlású; éppen azokon a területeken helyezkedik el, ahol az agy az érzelmi életünket szabályozza. Ez az új tudás a kilencvenes évek végén fegyverré vált” – mondja Haller József, hangsúlyozva, hogy az endokannabinoid rendszer később számtalan gyógyszerfejlesztés kiindulópontjává vált.
A forgalmazók és fogyasztók egyfajta hívószónak tekintették ezt, kivetítették a kannabiszra, mintha azt állították volna a tudósok, hogy az a természet ajándéka; ezzel megkezdődött a kampány a marihuánahasználat mellett, ami sok helyen sikeressé vált. A tudományos remények azóta csupán nagyon részlegesen teljesültek, a kutatók még mindig próbálják megérteni ezt a nagyon komplex rendszert.
A szintetizált anyagok térnyerése
„A 2010-es években született meg az ötlet, hogy a kannabisz hatóanyagának, a delta-9 THC-nek létrehozzák különböző variánsait, ezeket nevezzük szintetikus kannabinoidoknak. Valahogy úgy gondolhatták, hogy ezeket nem kell különösebben reklámozni, hiszen a kannabisz népszerűsége a hátán viszi majd az új anyagokat is” – próbál következtetni a neurobiológus. Rövid időn belül nagyon sok anyagot szintetizáltak, amelyek legnagyobb előnye az volt, hogy amikor megjelentek a piacon, még nem voltak illegálisak, ugyanis a hatóságoknak körülbelül fél-egy évbe telik, mire egy szert illegálisnak minősítenek, így amikor az első anyag azzá vált, hamarosan követte a második, majd a harmadik. Magyarországon 2011 és 2020 között 18 új anyag jelent meg, ami azt jelenti, hogy nagyjából kéthavonta állítottak elő újat.
A gyártók azonban ilyen rövid idő alatt nem képesek biztonsági szempontból ellenőrizni az új anyagokat; gondoljunk csak bele, mindez egy gyógyszer esetében nagyjából tíz évbe telik. Profi vegyészeti laboratóriumokban dolgoznak, hiszen létre tudnak hozni új molekulákat, ugyanakkor az ellenőrzés hiánya miatt az utcára került néhány nagyon veszélyes anyag, amelyek hazánkban is több mint 20 áldozatot követeltek. Ekkor áldozott le a szintetikus kannabinoidok uralma: forgalmazásuk csökkent Európában és az USA-ban is, ám mindez nem a termelés csökkenésének volt köszönhető, hanem a kialakult negatív társadalmi hangulatnak.
„Később a gyártók rájöttek, hogy nincsen szükség ennyire hatékony anyagokra; a szintetikus kannabinoidok hatékonyságban a THC (tetrahidrokannabinol) többszázszorosának felelnek meg, ebben rejlik veszélyük is. Sokkal inkább hatékony média-előkészítésre és néhány hívószóra volt szükségük, ami bevonzza a vásárlót” – hangsúlyozza a professzor. Haller József felidéz egy svédországi példát: a HHC (hexahidrokannabinol) mint új anyag 2021-ben jelent meg a chatszobákban, a kísérletezők már rövid időn belül beszámoltak első élményeikről, majd kicsit több mint egy év múlva már el is indultak a webshopok és az utcai árusítás.
Hívószavak és a valóság
Az új anyagok hívószava a félszintetikus lett. „Ezt úgy értsük, hogy a HHC benne van a marihuánában, de elenyésző mennyiségben” – mondja a professzor. „Az eredeti hexahidrokannabinolt is forgalmazzák, de ennek variációit is létrehozták úgy, hogy kiegészítették bizonyos molekulákkal, például hidroxilcsoporttal, acetilcsoporttal, leginkább azért, hogy folyamatosan kikerüljék a törvényt. Emellett azt hirdették, hogy ugyanolyan hatékony mint a kannabisz: különösebb tudományos eredmények nélkül, a marihuána néhány pozitív tulajdonságát átszármaztatták az új anyagokra.”
„Amikor a kannabiszt törvényesíteni próbálták – majd végül sikerrel legalizálták néhány országban –, számos kutatás irányult erre az anyagra, és ezek elsöprő többsége, nagyjából 80 százaléka nem igazolta vissza, hogy annak bármilyen jótékony hatása is lenne, sőt káros hatásokat is feljegyeztek. Ugyanakkor a kutatások közel 20 százaléka bizonyos szempontok szerint pozitív hatásokat vélt felfedezni. Futballnyelven azt mondhatnánk, hogy 8-2-re vertük a kannabiszt, de gólokat is kaptunk tőle. Ilyen értelemben a HHC- és a THC-készítményekkel meg sem próbálnak gólokat szerezni. Nem foglalkoznak velük tanulmányok, valahogy úgy tekintik, hogy ami igaz az endokannabinoid rendszerre, az igaz a kannabiszra, ami így igaz a HHC-re és THC-re is” – vázolja fel a forgalmazók logikáját Haller József.
Úgy tűnik, ez a fajta kommunikáció hatékony, hiszen – habár ez hazánkban illegálisnak számít – magyar nyelvű webshopok sokaságával van tele az internet. Pont ugyanúgy rendelhetünk ezekből az anyagokból internetes áruházon keresztül, mint ha például cipőt vagy élelmiszert vásárolnánk; a webshopok akciókat alkalmaznak, házhozszállítást biztosítanak, sőt még véleményírási lehetőséget is adnak. És mindehhez még csak nem is kell ellátogatnunk a dark webre. A szerek Magyarországon nagyon hamar megjelentek a tiltólistán, és pillanatnyilag a 27 EU-tagállam közül 18-ban szintén illegálisnak minősülnek.
Számos publikáció is megjelent a három legnagyobb amerikai gyártó által előállított HHC vegyelemzéséről, amelyek lesújtó eredményekkel szolgáltak. Volt olyan szer, amelyben nem találtak hexahidrokannabinolt – pedig ekként árulták –, ugyanakkor tartalmazott THC-t és rengeteg egyéb adalékot, amelyek függetlenek a kannabinoidok rendszerétől. Az elemzések egyértelműen alátámasztották, hogy az ismeretlen összetétel akár jelentős veszélyeket is rejthet magában.
Mit mutat a statisztika?
Egy európai uniós projektnek köszönhetően hazánkban is rendszeresen – egységes módszertan szerint – mérik a kamaszok körében a drogfogyasztást. A felmérés 1993-ban indult, és azóta 3-4 évente hozták nyilvánosságra az újabb eredményeket; a legutolsó ilyen hazai mérés 2019-ben készült. „A kezdetek, vagyis a kilencvenes évek közepe óta, a rendelkezésre álló adatok alapján nem figyelhető meg különösebb változás a fogyasztók arányában; egyfajta ingadozás látható, ugyanakkor ebből világos trend nem olvasható ki. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan környezetben élünk, ahol több környező országban is legális sok szer, illetve a határok nélküli Európában tulajdonképpen mindenki azt szállít a bőröndjében, amit akar. Éppen ezért nem lennék meglepve, ha ilyen körülmények között valójában nőne a fogyasztás” – véli a kutatóprofesszor.
Régi probléma, új válaszok
Európában és Észak-Amerikában közel 220 éve, a 19. század eleje óta jelent problémát a drog. A 20. század elejéig teljesen legális volt mindenfajta drog forgalmazása, hiszen az akkori orvostudomány reménykedett, hogy idővel gyógyszerekké válhatnak ezek az anyagok.
Az első jogszabály, amely a drog forgalmazását szabályozta az USA-ban, az 1937-ben elfogadott marihuánatörvény volt, amely értelmében minden eladás után 1 dollár adót kellett fizetni. 1960-ra az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozta saját kábítószer-tiltólistáját, amelynek átvételét szorgalmazta a tagállamok számára, így a későbbi évtizedekben már szinte mindenhol életbe léptek különböző szabályozások. „Ez a tendencia a kilencvenes években fordult meg azzal, hogy több országban is legalizáltak egyes szereket; kicsit úgy érzem most, mintha kezdenénk visszafordulni a 19. század felé. Például British Columbiában, amely Kanada egyik tagállama, mindenféle drog legálisan, szabadon fogyasztható, legyen az kokain, heroin, fentanil.
A liberális szemlélet semmilyen pozitív hatással nem jár, negatív hatásait pedig ismerjük. Éppen ezért döntött úgy Magyarország Kormánya, hogy ebben a környezetben, amikor veszélyes mértékben tolódik el a társadalom egy része a totális drogfogyasztás irányába, akkor hazánknak meg kell húzni a vészcsengőt, és meg kell próbálni ezt a folyamatot megállítani” – hangsúlyozta Haller József.
Profi vegyipari laboratóriumok, szörnyű körülmények
„Az Európai Unió Kábítószer-ügynöksége (EUDA) és az Észak-Amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal álláspontja, hogy a szerek nagy része Ázsiában, főként Kínában készül, ahol pocsék körülmények között, erre specializálódott vegyipari laboratóriumokban állítják elő azokat” – érezteti a kettősséget a professzor. Mivel az új szerek általában hónapok múltán válnak illegálissá, a kontinenseken átívelő szállításuk sem ütközik különösebb akadályba.
Haller József felidéz egy idei publikációt is, amelyben kutatók számos HHC- és THC-terméket vegyelemeztek, és egyértelműen arra a megállapításra jutottak, hogy a felhasznált nyersanyagok minősége nem megfelelő, gyártási folyamatuk kétséges, rendre elmaradnak az utólagos vegyelemzések és az utótisztítás, illetve a gyártás során számos szennyeződés kerül a végtermékbe. Az új anyagok ilyenfajta, minden ellenőrzést nélkülöző utcára kerülése jelentős egészségügyi kockázatot jelent.
Prevenció, meggyőzés
„Felkerestem különböző chatszobákat, honlapokat, ahol HHC-t reklámoztak. Fiatalok, fiataloknak: »Nagyon jó volt, hidd el, törvényes, semmit nem kockáztatsz!«, ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkoztam, amit miért ne hinne el egy átlagos fiatal? Meggyőző, hiszen egy hasonszőrű ember mondja. De kinek hinnének ezek a tinédzserek: a barátjuknak, aki azt javasolja, hogy próbálják ki, és meggyőzik őket arról, hogy ez legális, vagy egy prevenciós előadást tartó nyakkendős professzornak, aki a szerek veszélyeiről beszél? Úgy gondolom, ennek, a közösségi médiában is aktívan terjedő suttogó propagandának kell megkeresni az ellenszerét. Be kell kerülnünk a gondolkodásuk sodrába, amihez profi kommunikációs szakemberekre van szükség, akik tudják, hogyan jusson el mondanivalónk ehhez a korosztályhoz. Utat kell találni az elméjükhöz” – véli a neurobiológus professzor.
A cikk a Bonum Publicum magazin 25/3. lapszámában jelent meg.
Szerző: Szilágyi Dénes
Szerző: Depositphotos