„A multilaterális politika és diplomácia az, ahol egy hozzánk hasonló adottságú országnak esélyei lehetnek” – jelentette ki Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) megrendezett a Jalta vagy Helsinki? című konferencián május 12-én. Az NKE Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete (JLI) és a Habsburg Ottó Alapítvány által szervezett tanácskozás témája az 1945-ös jaltai és az 1975-ös, Helsinkiben aláírt megállapodások voltak, amelyek hatásairól neves magyar és külföldi szakértők fejtették ki gondolataikat.
„A mindennapok politikai forgatagában fontos, hogy a történelmi összefüggéseket meglássuk” – hangsúlyozta bevezetőjében Prőhle Gergely, az NKE EJKK JLI programigazgatója. A Habsburg Ottó Alapítvány elnöke egyebek mellett arról is beszélt, hogy az archívumban fellelhető dokumentumok vizsgálatakor milyen témák merülnek fel, amelyeket később szélesebb körben is igyekeznek megvitatni. Úgy fogalmazott: John Lukacs Helsinkit meg sem említette, Habsburg Ottó pedig „szappanbuboréknak” nevezte.
„Nyolcvan évvel a II. világháború lezárása és 35 évvel hazánk demokratizálódása után a világpolitika jelen történéseit tekintve a szabadság, a demokrácia, a béke és a biztonság megőrzésének fontossága újra előtérbe került” – emelte ki köszöntőjében Deli Gergely. Az NKE rektora szerint a jelenkor eseményeinek megértéséhez szintén elengedhetetlen a történelemi összefüggések ismerete. Kiemelte: a Ludovika Akadémia eszmei örököseként az NKE-n, ahol a magyar állam magas szintű működtetéséhez szükséges szakembereket képzik, kifejezetten nagyra tartják a történelmi ismeretek vizsgálatát.
„A kérdés az, hogy lett volna-e Helsinki Jalta nélkül, és Helsinki nem Jalta leckéje volt-e” – tette fel a kérdést a konferencián Navracsics Tibor. A közigazgatási és területfejlesztési miniszter úgy fogalmazott: a két nemzetközi találkozó között eltelt idő és a különböző kimenetelük mutatja, milyen mélyreható kulturális változások történhetnek egy új nemzedék színrelépésével.
„Jalta bezárta és kettéválasztotta Európát, Helsinki pedig megtalálta azt az ajtót, kaput, ablakot, amivel a két bezárt blokkot egymás felé ki lehet nyitni” – fejtette ki Navracsics Tibor felhívva a figyelmet, hogy ez a folyamat a szocializmus végét is jelentette.
„Helsinkivel létrejött egy olyan új nemzetközi nyelvezet a politikában és egyúttal egy olyan ellenzékképző gócpont, amelyre nem tudott megfelelő választ adni a szocializmus” – jelentette ki a miniszter. Úgy fogalmazott: az emberi jogok az a kérdéskör lett, amelyben a különféle szocializmusok és a kommunista politikusok rendszeresen vereséget szenvedtek az erkölcs és a politika ítélőszéke előtt, mert nem tudták megmagyarázni azokat az intézkedéseket, amelyeket az emberi jogok érvényesülése ellen vezettek be.
„Jalta tehát bezárt minket, egy igazi hatalmi, politikai, bilaterális logika mentén született döntés hozott, Helsinki pedig kiengedett minket ebből a bezártságból egy igazi, nemzetközi, multilaterális egyezmény lévén” – szögezte le Navracsics Tibor. Hangsúlyozta: a bilaterális megoldások hazánk számára nem jelenthetnek igazi megoldásokat, mert azok mindig hatalmi alapon születnek és az egy főre eső GDP, a hadsereg létszáma és a földrajzi fekvés perdöntő tényező a tárgyalási pozíciókban.
„A multilaterális politika és diplomácia az, ahol egy hozzánk hasonló adottságú országnak esélyei lehetnek” – összegezte a miniszter, hozzátéve: ilyen politikával bízhatunk abban, hogy szövetségeseinkkel meg tudjuk őrizni és gyarapítani is tudjuk a pozícióinkat.
Edwin J. Feulner írásos üzenetét Prőhle Gergely olvasta fel. A The Heritage Fondation alapítója a 20. századi totalitarizmus elleni küzdelem egyik hősének nevezte Habsburg Ottót, aki az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököseként fellázadt Ausztria náci annektálása ellen, ezért halálra ítélték. Felidézte, hogy a politikus a II. világháború nagy részét Amerikában töltötte, miután családjának egy részével együtt elmenekült Európából, majd az 1960-as években tért vissza Ausztriába, életét Európa javításának szentelte és fellépett a kommunizmus eszméi ellen. Úgy fogalmazott: Ottó konzervativizmusa nem abból fakadt, hogy a társadalom hova tart, hanem abból, hogy az egyes egyének honnan jöttek.
Az atlantista megközelítésről értekezett – Csizmazia Gábor, a JLI tudományos munkatársának moderálásával – Richard Gamble, a Hillsdale College professzora, aki előadásában felidézte, hogy a magát antikommunistának nevező John Lukacs túlélte Budapest 1945-ös ostromát, majd később Jaltával kapcsolatban a Szovjetuniótól és az Egyesült Államoktól független, közös európai identitás és sors mellett érvelt.
Jeszenszky Géza véleménye szerint a történelem legfontosabb leckéje az, hogy közösen álljunk ki az agresszorokkal szemben. Emlékeztetett: a szovjetek gyakorlatilag tárgyként kezelték az elfoglalt területek lakóit. Helsinkivel kapcsolatban kifejtette: a megállapodást a szovjetek csak egy humanitárius nyilatkozatnak tekintették, amely nem szól bele az országok belpolitikájába, végül mégis hozzájárult az 1989-es rendszerváltáshoz.
Alvino-Marino Fantini, a The European Conservative főszerkesztője előadásában az európai civilizáció mélyreható globális jelentőségéről fejtette ki gondolatait. Úgy fogalmazott: az atlanticizmus több, mint puszta katonai vagy stratégiai szövetség, az európai civilizáció kulturális és szellemi örökségének továbbadása, amely kiterjeszti Európa görög-római és zsidó-keresztény örökségét Amerikára és azon túlra, és a Nyugat legmagasabb eszményeit – a szabadságot, a hitet és az emberi méltóságot – exportálja a világba.
Fejérdy Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese felidézte Habsburg Ottó Jaltával kapcsolatos véleményét, amely szerint az egy igazságtalan döntés volt, legnagyobb vesztesének ugyanakkor hosszú távon a Szovjetuniót nevezte meg. A helsinki konferenciát szintén negatívan értékelte az osztrák politikus, mert úgy látta, annak következményei még rosszabbak voltak, mint a jaltaiéi – tette hozzá.
Helsinkiről Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos munkatársa tartott előadást, amelyben kiemelte: mivel az osztrák politikus a kontinens keleti felének morális elárulását látta Jaltában, fenntartásai voltak Helsinki záróokmányával kapcsolatban is. Habsburg Ottó véleménye szerint a tárgyalási folyamatok során a szovjet narratíva érvényesült és csak Európa megosztottságát, illetve a bipoláris világrendet szilárdította meg – mutatott rá.
Az eseményen szóba került még Jalta és Helsinki kontinentális megközelítése is, amelyről Szatmári Péter, a Milton Friedman Egyetem általános és fejlesztési rektorhelyettesének vezetésével Isabelle Davion, a Sorbonne Egyetem professzora, illetve Gyarmati István egykori nagykövet, biztonságpolitikai szakértő fejtette ki gondolatait.
„Jalta volt az első olyan pillanat a történelemben, amikor Európa nem alanya, hanem tárgya volt a világpolitikának” – fogalmazott Ugrósdy Márton, a Miniszterelnök Politikai Igazgatójának Irodáját vezető helyettes államtitkár utalva Nagy-Britannia eladósodására és a Kelet-Európában végbement pusztításra.
„Mennyire fontos, hogy Európa mennyire erős vagy gyenge” – tette fel a kérdést Ugrósdy Márton, emlékeztetve: a világ súlypontja az Atlanti-óceánról ismét a Csendes-óceánra kerül át, Európa küzd a saját belső problémáival, igyekszik elzárkózni a világ felemelkedő hatalmi központjaitól és egy olyan hátrányba kerülhet, amit nem biztos, hogy le tud dolgozni.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes