A gyarmatosítás, Mozart és Salieri, Beethoven szerelmei, a Zeneakadémia megalapítása, a Palotás, a szamba keletkezése és a TV Maci zenéje. Egyebek mellett ezekről a témákról hallhattak azok, akik részt vettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) megtartott Ludovika Zeneszalon május 7-i összejövetelén.
Az esemény elején a Ludovika Egyetemi Színpad tagjai, Juhász Flóra, Szamosszegi Réka és Takács Ferenc Ferdinánd egy-egy kötetet, illetve könyvutalványt vehetett át Szemereki Zoltántól. A Széchenyi Társaság elnöke kiemelte: Széchenyi István tettei példaértékűek, ezért személyét szeretnék minél több egyetemi hallgatóval megismertetni. Sipos Imre rendező – aki a Ludovika Egyetemi Színpad fellépéseit szakmailag koordinálja – munkáját szintén elismerték.
Horváth Attila, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének vezetője először arról a korszakról beszélt, amikor Dél-Amerikát a spanyolok és a portugálok gyarmatosították. Kiemelte, hogy azon a földrészen a gyarmatosítók keveredtek az őslakossággal, ellentétben Észak-Amerikával, ahol az angolok magánvállalkozásként hajtották végre a folyamatot. Ott a haszonszerzés dominált, ezért szinte teljesen kiirtották Észak-Amerika lakosságát – részletezte. Hozzátette: Kanadában a franciák államilag gyarmatosították az indiánokat és több teret hagytak nekik, de előfordult ott is, hogy rabszolgává tették az őslakosokat. Kitért arra is, hogy Paraguayban a jezsuiták létrehoztak egy mintaállamot, ahol az indiánokat kiművelték, megismertették velük a tudományokat, emellett olyan hegedűket gyártottak, amelyek a Stradivari hangszerekkel is felvették a versenyt. Példaként említette az erről szóló, Misszió című filmet, amelynek zenéjét Ennio Moricone szerezte.
Szilasi Alex Liszt Ferenc-díjas zongoraművész hangsúlyozta: a zenének a világ minden részén kiemelt szerepe van. Felidézte, hogy a Távol-Keleten nagyfokú tisztelet övezi a zenét és a zenéhez értő személyeket, ezért, amikor Dél-Koreában tanított, diplomatáknak járó kedvezményeket kapott. Kitért arra is, hogy még a világűrbe is vittek zeneművet az űrhajósok. A Misszió című film zenéjéről kifejtette: liturgikus dallamháttere van és Moricone az oboa d’amore elnevezésű fúvós hangszert használta, amit a legmélyebb érzelmek kifejezésére szólaltattak meg a középkorban.
Horváth Attila ezután az Amadeus című filmet idézte meg. A tanszékvezető emlékeztetett: nagyon sok elmélet keringett arról, kik és hogyan akarták megölni Mozartot, ezzel szemben a folyamatosan betegeskedő zsenit többen igyekeztek meggyógyítani. Szilasi Alex úgy fogalmazott: Mozartnak esze ágában sem volt meghalni, és egyik szervezet sem akarta eltenni láb alól, egyszerűen csak megbetegedett és veseelégtelenségben meghalt. A zeneszerző temetéséről szóló legendákat szintén cáfolta a zongorista, hangsúlyozva: kétezren voltak jelen a bécsi Szent István székesegyházban megtartott szertartáson, majd elkísérték a városkapuig, de II. József egyik rendelete értelmében nem kaphatott külön sírhelyet.
Szilasi Alex felidézte még azt a kalapos király által meghirdetett zeneszerzőversenyt is, amelynek részeként, hogy II. József el tudja dönteni, ki komponált jobb operát, egyszerre játszották Mozart és Salieri műveit. A zongorista úgy fogalmazott: a darabokat abban a korban bármely zeneszerző ugyanolyan „közhelyszerűen” komponálta meg, Mozart volt az egyetlen, aki által ezek a közhelyek filozófiává váltak, amikor megszólaltatta őket.
Az eseményen szó esett még Ludwig van Beethoven Für Elise című művének keletkezéséről is. Az előadók azt fejtegették, ki lehetett az a titokzatos hölgy, akinek az ismert zeneszerző írhatta a darabot. Az előadók véleménye szerint több jel is arra utal, hogy Beethoven Brunszvik Teréz iránti érzelmeit fejezte ki a művel. Szilasi Alex felidézte még az Appassionata és a Vihar című szonátát is, amelyekből részleteket is játszott. Hozzátette: Beethoven megkérte ugyan Teréz kezét, de a nő valószínűleg a társadalmi különbségek miatt udvariasan visszautasította a házassági ajánlatot.
Széchenyi István és Liszt Ferenc kapcsolatáról Horváth Attila a Zeneakadémia (eredeti nevén Nemzeti Zenede) megalapítását és a szoros barátságukat emelte ki. Kitért arra is, hogy a zeneszerző minden ellenkező híreszteléssel szemben beszélt magyarul, hiszen kilencéves koráig Magyarországon élt. A tanszékvezető elárult egy kulisszatitkot is: a Lisztről szóló filmben Szilasi Alex keze látható, vagyis ő zongorázott az alkotásban. Szilasi Alex ugyanakkor emlékeztetett: Liszt a Nemzeti Zenede felállítására 25 ezer forintot helyezett ügyvédi letétbe, amit tíz koncerttel, néhány nap alatt megkeresett, míg Széchenyi egyéves jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott a Magyar Tudományos Akadémia felállítására. Hozzátette: a zenei oktatási intézményt a szabadságharc leverése miatt a kiegyezésig nem lehetett létrehozni, amikor viszont ezt megtették volna, kiderült, hogy az ügyvédek elsikkasztották a pénzt. A mai Zeneakadémiát végül Széchenyi halála után alapították meg, az intézmény mindenkori elnöke Liszt, az igazgatója pedig Erkel Ferenc lett – tette hozzá.
Horváth Attila beszélt a reformkori bálokról is, amelyek szervezésében Széchenyi is részt vett és kiemelte, hogy az ő javaslatára kezdtek csárdást járni ezeken az eseményeken. Példaként említette a Palotást, amely Erkel Hunyadi László című művében is megjelenik. Szilasi Alex magyarázatként hozzáfűzte: a Palotás egy elegáns táncfajta, amely a csárdás zenéjének lelassításával keletkezett.
Az eseményen szóba került még a büntetőjogi felelősség kategóriája, amellyel kapcsolatban a Jean Valjeanról szóló musicalt mutatták be példaként az előadók. Horváth Attila és Szilasi Alex beszélt még a szamba kialakulásának körülményeiről is, amely az Afrikából Dél-Amerikába deportált, megbilincselt lábú fekete rabszolgák tánca volt.
A Zeneszalon végén a közönség javaslatára Szilasi Alex szamba, induló és csárdás stílusban adta elő a TV Maci zenéjét.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes