„Nem lehetünk kizárólag a nyugati modell követői” – hangsúlyozta Lentner Csaba egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Kormányzástani és Közpolitikai Tanszék Széll Kálmán Állampénzügyi Kutatóműhely vezetője, akivel arról beszélgettünk, hogy a fiatal kutatók által végzett tudományos tevékenység mennyiben járul hozzá a magyar állampénzügyi rendszer nemzetközi elismertségéhez, valamint arról, milyen Magyarország nemzetközi pozíciója a közpénzügyek területén.
Hogyan járulhat hozzá a Széll Kálmán Kutatóműhely a magyar állampénzügyi rendszer nemzetközi elismertségéhez?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapításakor az elsők között érkeztem az intézménybe, és a célirányos kutatói tevékenységet rögvest megkezdtem. A 2010-es évek közepéig elsősorban állampénzügyi szakkönyvek megalkotását, valamint új kormánytisztviselői szakvizsgatankönyvek újraírását végeztük kollégáimmal. Felkérést kaptam, de társadalmi felelősségvállalásom alapján késztetést is éreztem arra, hogy a 2010 után újjászervezett állampénzügyi tér tananyagát és tudományos rendszertani katasztereit felépítsem. 2019-től pedig a Közpénzügyi Kutatóműhely megalakulásától koncentráltabban tudtunk megjelenni a nemzetközi tudományos térben a szakcikkeinkkel. Az áttörést a Széll Kálmán Állampénzügyi Kutatóműhely 2021-es létrejötte jelentette. Ez azért is volt lényeges, mert a magyar kormány gazdaságpolitikáját uniós és nemzetközi szinten kritizálók ellenében, sőt az őket támogató, kiszolgáló nemzetközi és hazai liberális tudományos műhelyekkel szemben tudományos módszerekkel tudtuk igazolni a nem konvencionális eszközökre épülő magyar gazdaságirányítás létjogosultságát és hatékonyságát.
Milyen összetételű a kutatóműhely? Milyen konkrét módszereket alkalmaz a kutatási eredmények szélesebb körű megismertetésére?
Akikkel dolgozom, jobbára fiatal PhD-s kollégák, illetve PhD-képzésben még részt vevők köréből kerülnek ki. E dinamikus csapattal képesek voltunk közel 70 olyan szakcikket publikálni, és természetesen a mögöttük álló kutatásokat elvégezni, amelyek például a Web of Science és Scopus adatbázisokban hozzáférhetők, vagyis a világ legmagasabban indexált folyóirataiban jelentek meg. E tanulmányainkra idáig mintegy kétezer hivatkozás érkezett. Az MTMT-adatbázisainkból is kitűnik, hogy a kutatásainkra történt hivatkozások 90 százaléka már nem Magyarországról, hanem külföldi kutatóktól érkezik, szinte kizárólag olyanoktól, akikkel még nem is találkoztunk. Jó érzés számomra, hogy értéket tudunk teremteni, erős a kutatói kollektívánk. Dél-Afrikától Norvégiáig, Kínától az Egyesült Államokig citálják kutatási eredményeinket. A sikert magam – mint vidéki, Pápa környékéről származó egyetemi tanár – abban érzem igazán megfoghatónak, hogy ismernek a világban, méltónak érzik az általam vezetett közösséget, hogy beépítsék szellemi termékeinket kutatásaikba, egyetemi előadásaikba. A kutatási eredményeink híre, ismertsége a világban a megjelentető folyóiratokon kívül a ResearchGate-re, a LinkedInre való feltöltéssel kap igazán lendületet. Tudományos munkánk előbbre viszi a kutatói közösségünket, előbbre viszi az egyetemet, és fokozza Magyarország tekintélyét a világban.
Milyen kihívásokkal szembesült a kutatóműhely a 2021-es megalakulása óta, és ezek a kihívások hogyan formálták a kutatási módszertanukat?
Kutatóműhelyünk szellemi jogelődjének tekintem a már említett Közpénzügyi Kutatóintézetet, és korábbról még a Közpénzügyi és Államháztartási Intézetet, amelyek vezetője voltam. Az a hozzávetőleg 10-15 fős csapat, akikkel dolgozom, immár másfél évtizede kitartó és eredményes munkát végez, miközben egyre többen jelentkeznek hozzánk az UNKP- és BM-pályázataikkal, újabban pedig az Egyetemi Kiválósági Ösztöndíjban (EKÖP) való részvételhez kérik a támogatásom, kutatói közösségünkkel a kapcsolattartást. A folyamatosan érkező fiatal kutatók magukkal hozzák a szakadatlan megújulás lehetőségét is, amely a kutatott területeken is megmutatkozik. Négy éve ráálltunk a rezilienciamérésekre, a pénzügyi kormányzás állami és önkormányzati szintjeire és a közüzemi közszolgáltatói kapacitások működési és fenntarthatósági értékelésére.
Mennyire válságálló a 2010-es évtizedben létrehozott „magyar modell”? A szabálykövető és hatékony működés fenntartásához milyen irányítási korrekciókra van szükség?
Kutatási eredményeinkről rendszeresen kérnek beszámolókat különféle kormányzati szervek, ez is azt igazolja, hogy munkásságunk itthon is eredményesen hasznosul. A minisztériumok elismerik a tevékenységünket, és óriási megtiszteltetés számomra, hogy az elmúlt másfél évtizedben Orbán Viktor miniszterelnök gazdasági bejelentéseit és más fontosabb kormányzati intézkedéseket a vezető médiában értékelhetem, rendre kifejthetem a véleményem. Ez óriási felelősség számomra, hiszen közérthetően, az állampolgárok számára fontos kérdésekben hitelesen kell nyilatkoznom. A kutatás és a szakmai-közéleti aktivitás is egy olyan kihívás, amely naponta igényli a folyamatos megújulást, újabb és újabb összefüggések kommunikációs-tudományos eszköztárba emelését. A nemzetközi tudományos rangsorokban is kimagasló eredményeket ér el évről évre. Mit tart az eddigi legnagyobb tudományos eredményének? A Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghatározó profilja az államtudományi képzés, amelynek talán a legfontosabb része az állampénzügytan. A 2010-től felépített új állampénzügyi gyakorlatot tudományos rendszertanba foglaltam. Jó helyzetben voltam, mert az előkészítés fázisában már a felépülő új rendszer szellemi műhelyeiben dolgoztam. Az aktív államműködés ismeretében megfogalmaztam az államtudományokon belüli állam pénzügyi rendszertan lényegét. Ezt tudományos keretek közé helyeztem, a központi bankot állampénzügyi szervezeti egységnek határoztam meg makrogazdasági síkban és társadalmi kontextusban vitt szerepei által, és ezt más, nemzetközi térben működő jegybankoknál is megállapítottam. Definiáltam, hogy az állampénzügy a jog- és a gazdaságtudomány interdiszciplináris mezsgyéjén meghúzódó szakterület, amely az állam működésével foglalkozik. Az állampénzügy intézményi keretek között, több szaktudomány metszéspontjában helyezkedik el. S a jó közpénzügyek az adott ország gazdaságtörténeti múltjához, a regnáló nemzetközi trendekhez, de különösen az adott ország társadalmának, vállalkozásainak igényeihez igazodók. Ezzel azt mondom, hogy egyik igazodási pont sem kizárólagos, vagyis nem lehetünk kizárólag a nyugati modell követői, mint ahogy történt a 2010 előtti évtizedekben. Ezt képviselem, és ezzel – roppant érdekes – első körben a nemzetközi tudományos világban, de mára már a hazai tudományos életben is elfogadott és iskolateremtő szellemiműhely-vezető lettem.
Hogyan hatott a Covid–19 és az orosz–ukrán háború gazdasági környezete a magyar állampénzügyi rendszerekre?
A 2010 utáni évtizedben kiépült új magyar állampénzügyi tér a francia etatista és az újweberi alapokból táplálkozik. De én a magyar dualizmus szellemi reinkarnációjaként is tekintek az új magyar állammodellre, a maga nem konvencionális fiskális és monetáris eszközeivel. A felépült rendszer jelentős terhelés alá került 2020-tól. Méréseink szerint azonban erősek a magyar gazdasági fundamentumok, de a pénzügyi kormányzásban alapvető változásokra van szükség. Más idők jönnek. Az európai térből érkezett Mario Draghi volt olasz miniszterelnök jelentése, amelyre Orbán Viktor miniszterelnök szeptember 25-én programbeszédben adott válaszokat egyetemünkön, egyúttal a válság utáni magyar gazdaságsemlegességi stratégiát is megfogalmazta. Ehhez kapcsolódóan Orbán Balázzsal, a miniszterelnök politikai igazgatójával és Kovács Árpáddal, a Költségvetési Tanács volt elnökével az elsők között értékelhettük, fejthettük ki a miniszterelnök gazdasági tervét. A miniszterelnöki programbeszéd alapján konstatáltuk, hogy a magyar gazdaság már nem kötődhet kizárólagosan az egyre gyengébb versenyképességi adatokat mutató Európai Unióhoz. Szükség van a kapcsolatok elmélyítésére a keleti, főleg a távol-keleti világgal, az onnan érkező működő és tudástőke minél eredményesebb hasznosítására. Kétségtelen, hogy bennünket is gyengített a Covid-járvány és az orosz–ukrán háborúra reagáló hibás brüsszeli szankciós politika, ám a magyar újjáépítési terv nem a válság előtti szint visszaépítését jelenti, hanem annál többet. Fokozni kell az energia- és élelmiszer-biztonságunkat, növelni kell a gazdasági és szolgáltató szektor hatékonyságát. Erre vonatkozó kutatásaink előrevivők.
Milyen szerepet játszik a hallgatók és az egyetemi közösség visszajelzése a kutatóműhely tevékenységeiben és célkitűzéseiben, és miként lehetne ezt a kommunikációt javítani?
Számos PhD-hallgató kötődik tudományos műhelyünkhöz, akár PhD-értekezése, akár pályázati tevékenysége kapcsán. Hagyományosan jó kapcsolatokat ápolunk az Ostrakon Szakkollégiummal, amelynek tiszteletbeli tagja is vagyok. Az elmúlt években előadásokat tartottunk számukra, háttértámogatást adtunk országos rendezvényeik lebonyolításához. Az újabb és újabb kutatási eredményeink az Államháztartási gazdálkodási és ellenőrzési, továbbá a Vezetés és gazdálkodás a közigazgatásban továbbképzési szakjaink folyamatosan frissített tananyagában is megjelennek, de az MA- és PhD-képzésben is jelen vagyunk tudás- és szemléletformáló kutatási eredményeinkkel. Erős a közleményeink megjelenését követő tudománymetriai munkánk és a marketingtevékenységünk, vagyis az eredmények minél szélesebb érdeklődői körrel való megismertetése. Eredményeink között említhetem, hogy újabb két hallgatóm egy éven belül PhD-védésre készül, Hegedüs Szilárd kollégám pedig habilitáció előtt áll. Jómagam a Stanford Egyetem nemzetközi listáján újra kimagasló helyezést értem el, mindemellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem folyamatosan elismeri vezetői munkámat. A TÉR-rendszer bevezetése óta első helyezést érek el az ÁNTK professzori kategóriájában, TKP-s Q-s pályázataink rendre sikeresek, a tudományos rektorhelyettes kutatóműhelyi támogatási pályázatán sikeresen szerepeltünk 2024 elején. Mindemellett állami, egyetemi kitüntetéseim is arra ösztönöznek, hogy újabb és újabb lendületet vegyünk a kollégáimmal, és továbbra is sikeresek legyünk a nemzetközi térben, illetve elősegítsük a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetköziesedését. Az egyetemi hallgatóságnak üzenem: legyenek nyitottak a világra, de ne felejtsék hazánk történelmi múltját, nemzetünk nagyságát, társadalmát tiszteljék!
A cikk a Bonum Publicum magazin 2024/8. lapszámában jelent meg. A lapszám elektronikus formában itt érhető el: http://hdl.handle.net/20.500.12944/100950
Szerző: Harangozó Éva