Nagydoktori disszertációjának keletkezéséről és az abból készült könyvről tartott előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Buttler János Professzori Klubjában Halász Iván, az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszékének vezetője október 9-én.
Halász Iván bevezetőjében elmondta, hogy nemcsak alkotmányjogászként, hanem alkotmánytörténészként is tevékenykedik és jogi komparatisztikával is foglalkozik. A tanszékvezető kifejtette: a szláv nyelvek ismeretének köszönhetően főként közép- és kelet-európai országok összehasonlításával foglalkozik. Kitért arra, hogy nagydoktori értekezését – amelynek témája a csehszlovák, majd cseh és szlovák államfő jogállása volt – 2022-ben védte meg, értekezése pedig könyv formájában idén jelent meg Őfelsége, az elnök címmel. Hangsúlyozta: annak idején olyan témát szeretett volna választani, amely hosszabb és lezárt időtávlatot ível át.
„Hozzám rendszerint az államtudományi megközelítés áll közelebb, és főleg az állami szervek működése érdekel” – fogalmazott Halász Iván. Felidézte, hogy az elmúlt tíz évben kutatóként főként az állami és a jogi kontinuitás kérdéseivel foglalkozott. Megdöbbentő, hogy a különböző politikai rezsimek között néha milyen markáns a jogi folytonosság – mutatott rá, hozzátéve: ennek főleg gyakorlatias okai vannak, és ezt támasztja alá a most megjelent könyve is.
Halász Iván egyebek mellett beszélt az önálló csehszlovák állam születésének körülményeiről és arról, hogy ebben a folyamatban milyen szerepet játszott a külföldi emigráció, valamint az otthon tevékenykedő politikusok. Emlékeztetett: a csehszlovák köztársasági elnöki tisztséget az 1875-ös francia alaptörvények szellemében született modell mintájára hozták létre, de a pozíció más kulturális és történelmi közegben másként működött. Bár az új köztársaság deklaráltan szabadulni akart az osztrák (és egyben a magyar) örökségétől, a mindennapi életben sokkal többet vett át a korábbi rendszerből, mint gondolnánk – fogalmazott, hangsúlyozva: ez különösen vonatkozott az államfői kultusz építésére.
A tanszékvezető beszélt még az individuális és a kollektív államfői tisztség közötti különbségekről. Felhívta a figyelmet Csehszlovákia sajátosságára, ahol gyakorlatilag megszakítás nélkül mindig az individuális államfői modell érvényesült, és ez még a náci német megszállás idején is igaz volt. Hangsúlyozta, hogy gyakran az államfői tisztség és az elnök személye volt a garanciája az átmenet biztosításának az egyes rendszerek között. Halász Iván szerint mindez azért lehetett így, mert monokratikus szervként az elnök gyorsabban tud dönteni egy olyan testületnél, amelynek tagjait össze kell hívni. Hozzátette: az államfő testesíti meg az államhatalmat is.
A tanszékvezető az előadása során hivatkozott a különböző elnöki habitusokra, amelyeknek különösen a válságos helyzetekben volt jelentősége. Kitért Emil Hácha protektorátusi elnökre, valamint Ludvík Svoboda tábornokra, aki 1968-ban, a Prágai tavasz idején volt államfő. Az előadás végén az 1989-es rendszerváltás dilemmáiról is szó esett, amelyeket az előadó Gustáv Husák utolsó szocialista és Václav Havel első demokratikus elnök sorsán keresztül mutatott be.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes