Cimer Zsolt április 1-je óta vezeti a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karát (VTK). Nem érkezett ismeretlen területre, hiszen 2017 óta a kar dékánhelyettese volt, mialatt komoly szerepet játszott a folyamatos fejlesztésekben. A kar nincs könnyű helyzetben a továbbtanulni vágyó fiatalokért folyatott versenyben, de erre is lát megoldást. Dékánként mer nagyot álmodni, hiszen célul tűzte ki, hogy a VTK a közép-európai térség meghatározó vízügyi felsőoktatási intézményévé váljon. Azonban kezdjük az elején!
Dolgozott tűzoltóként, sőt korábban az Ybl Miklós Építéstudományi Kar Tűz- és Katasztrófavédelmi Intézetét is vezette…
Hivatásos tűzoltóként a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon töltöttem be különböző pozíciókat, ahol többek között veszélyes ipari üzemek felügyeletével is foglalkoztam. A főállású oktatói pálya mellett 2011-ben döntöttem: adjunktusként csatlakoztam a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Tűz- és Katasztrófavédelmi Intézetéhez, ahol később igazgatóhelyettes, majd igazgató lettem. Az intézet az építőmérnöki és az építészmérnöki képzések tűzvédelem specializációjáért volt a felelős, amely később az NKE Katasztrófavédelmi Intézet gondozásában ismételten önálló mérnökképzéssé is vált.
A legkedvesebb emlékem ebből az időszakból, hogy önszerveződő módon, 2014-ben megalapítottuk az Ybl Katasztrófavédelmi Bajtársi Egyletet, ami azóta is önkéntes tűzoltó egyesület részeként funkcionál. Az egyletben a hallgatók komoly szakmai tapasztalatokra tehettek szert; a 2016-os nagy Borsod megyei viharkár felszámolásában egyesületünket is bevetették: a leendő építőmérnökeink a sérült ingatlanokról elsődleges statikai véleményt alkottak ezzel is segítve a hivatásos katasztrófavédelem munkáját.
Annak idején a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskolájában kezdte doktori képzését, amit végül a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen fejezett be. Milyen témával foglalkozott?
Kutatásaim kapcsolódtak korábbi hivatásos tűzoltó tevékenységemhez: veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek esetében vizsgáltam az üzemazonosítási feltételrendszert, illetve az ezzel kapcsolatos településrendezési kérdéseket, például azt, hogy milyen biztonsági övezetek kialakítása szükséges. Végül sikeresen abszolváltam a képzést, a doktori oklevelet 2014-ben Patyi András prorektornál vehettem át.
Mondhatjuk, hogy a Víztudományi Karra való érkezésével tűzről vízre nyergelt.
A korábbi tűz- és katasztrófavédelmi, valamint a jelenlegi vízügyi képzési területek között számos hasonlóság fellelhető, hiszen mindkét képzési terület alapja az általános építőmérnöki képzés. A víztudomány multidiszciplináris, komplex terület, vízügyi ágazathoz kapcsolódó feladatoknak lehetnek környezeti kárelhárítási, egyéb katasztrófavédelmi vonzatai, így a Víztudományi Kar képzéseinek is van ilyen aspektusa. Nem is áll olyan távol egymástól a két terület, mint elsőre gondolnánk.
A Víztudományi Kar létrehozása komoly feladat volt; dékánhelyettesként szinte a kezdetektől részt vett a folyamatokban. Hogyan emlékezik vissza erre az időszakra?
2017-ben ismerkedtem meg Bíró Tibor akkori dékánnal, akivel annak ellenére, hogy korábban mindketten a Szent István Egyetemen dolgoztunk, nem ismertük egymást személyesen. Találkozónk alkalmával dékán úr Víztudományi Karral kapcsolatos tervei olyan kihívást jelentett számomra, amire nem tudtam nemet mondani. A döntésemben közrejátszott az is, hogy korábbi vezetőmmel, Hoffmann Imre közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkárral dolgozhattam együtt.
Mivel építéstudományi karról érkeztem, volt rálátásom az építőmérnöki alapképzésre. Dékán úrral több problémával is szembesültünk a kezdetekkor, habár a humánerőforrás-problémánk viszonylag hamar megoldódni látszott, az elavult oktatástechnikai eszközök az első időszakban komoly kihívást jelentettek. Emlékszem, a kollégák mutattak egy 1963-ban gyártott szakítógépet, amit még akkor is használtak az oktatásban. Bíró Tibor dékán irányításával és a kollégákkal közösen kezdtünk el dolgozni egy komplex intézményfejlesztési terven, amire végül 2019-ben támogatást is kaptunk. Ennek eredményeként olyan stratégiai beszerzésekre tettünk szert, ami a jövőben meghatározza a Víztudományi Kar műszaki területen való szereplését.
Hogyan kapta meg a dékáni felkérést?
Bíró Tiborral tudatosan építettük a kart, mindig mentoromként tekintettem rá; és amikor végéhez közeledett második dékáni megbízatása (jogszabályi előírás, hogy egy dékán két ciklust tölthet be – a szerk.), akkor merült fel a nevem. Nagy megtiszteltetésnek vettem a felkérést.
Mit gondol a VTK jövőjéről?
Szeretnék az elődöm által kijelölt úton haladni. Karunk kuriózumnak számít, az eddigi intézmény- és humánerőforrás fejlesztésnek köszönhetően rendkívül megerősödött. A következőkben egyik fontos feladatunk az új mérőeszközök oktatásba való integrálása, ezzel is növelve képzésünk gyakorlatiasságát.
A fejlesztéseknek további eredménye, hogy markánsan meg tudunk jelenni a nemzetközi platformokon; keressük a kapcsolatokat a szomszédos országokkal, közös kutatásokon, együttműködéseken, nyári egyetemeken, közös képzéseken gondolkodunk. Jól mutatja az irányt a júliusban induló „MInimizing CROssborder water contamination of microPLASTICS” interreg pályázatunk, amely szerb partnerekkel közösen valósítunk meg.
Ha nagyot álmodnék, azt mondanám, a Víztudományi Kar a jövőben a térség egyik olyan meghatározó vízügyi felsőoktatási intézménye lesz, amely kiváló együttműködést biztosít a szomszédos és hazai társegyetemek számára, és egyfajta vezetőként fogja össze őket.
Hogyan látja a Víztudományi Kar jelenlegi pozícióját a hazai tudományos életben?
Hazai víztudományi területen a Kar vezető szerepet tölt be, ezt továbbra is fent kell tartani. Ékes példája ennek a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium, ahol ritka konzorcium állt össze: az összes, ezen a területen képzést nyújtó egyetem (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Debreceni Egyetem, Miskolci Egyetem, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Pannon Egyetem, Széchenyi István Egyetem) közreműködik benne.
Milyen a VTK kapcsolata a vízügyi ágazati szervekkel?
Miközben beszélgetünk, Baján éppen zajlik a III. Decentralizált Szennyvíztisztítás Konferencia, ahol V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium Víziközmű-ágazatért felelős államtitkára, Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója, valamint a Magyar Víziközmű Szövetség és a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség vezető képviselői is jelen vannak. Így a rendezvényen egyszerre képviselteti magát a jogalkotó, a jogalkalmazó, a gyártók, felhasználók és több felsőoktatás intézmény is. Ez is jól mutatja, hogy kiváló a kapcsolat az ágazati szereplőkkel, amit igyekszünk is ápolni. Az Országos Vízügyi Főigazgatósággal és területi szerveivel egyébként napi szintű a kapcsolat, és ez látható humán erőforrásunkban is: az ottani szakemberek egy része a kar oktatója is.
Az NKE karaiban közös, hogy közszolgálati hivatásra készítik fel hallgatóikat, de a továbbtanulni vágyó fiatalokért folytatott versenyben a VTK-nak kicsit nehezebb dolga van a többi karnál.
Bár valóban mindannyian a közszolgálatiság jegyében dolgozunk, de talán az egyik különbség az, hogy a képzéseinkkel kevésbé vagyunk monopolhelyzetben, így a hallgatókért folytatott versenyt fokozottan érzékeljük. Ha bent szeretnénk maradni a versenyben, folyamatos fejlesztésekre van szükség: fejlesztenünk kell humán erőforrásunkat és rendelkezésre álló tudásunkat, meg kell szereznünk az elérhető legjobb technológiákat, legyen szó akár szennyvíztisztitásról, víziközműről vagy árvízvédelemről.
Hogyan lehet a fiatalokat meggyőzni, hogy a vízügyi pályát válasszák? Mit tud kínálni számukra a Kar?
Tapasztalataink szerint a fiatalok tudatosan választanak életpályát: elsősorban azt vizsgálják, hogy a képzést követően milyenek elhelyezkedési lehetőségek, a fizetési kondíciók. Sajnos a mi területünkön versenyhátrány érződik, hiszen jelenleg a vízügyi ágazatban lévő fizetések kevésbé versenyképesek a sikerágazatokhoz képest.
A Víztudományi Karon több lépést is tettünk a fiatalok érdeklődésének felkeltése érdekében: például minden évben Baján rendezzük meg az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny vízügy szakmacsoportjának döntőjét. A rendezvényre a versenyzőkön, túl alsóbb évfolyamos tanulókat is meghívunk, akik így bepillantást kapnak az egyetemi életbe.
Az elmúlt években végrehajtott intézményfejlesztésnek köszönhetően az oktatáshoz már most is komoly, modern eszközpark áll rendelkezésre. Az érsekcsanádi és a magyaregregyi mérőtelep további lehetőséget biztosít számunkra, hogy a gyakorlati foglalkozásokat természetközeli, szakmaspecifikus közegbe vigyük, így miden feltétel adott ahhoz, hogy a hallgatók színvonalas, gyakorlati oktatásban részesüljenek.
Két évvel ezelőtt megalapítottuk a vízügyi ösztöndíjat, amelynek keretében komolyabb anyagi támogatást is tudunk nyújtani az arra érdemes hallgatóinknak. Fontosnak tartjuk, hogy hallgatóinkat motiváljuk, ösztönözzük a tudományos tevékenységre. Úgy gondolom, hogy egy működőképes, jó modell.
Egy biztos, aki a VTK-t választja nem fog csalódni!
Szerző és fotó: Szilágyi Dénes