Franciaországot villámcsapásként érte, hogy az európai uniós választások eredményeinek láttán, Emmanuel Macron feloszlatta a Nemzetgyűlést és június 30-ra írta ki az új választások első, július 7-re pedig a második fordulóját. A francia elnök lépése földindulásszerű változást is előidézhet. A részletekről nyilatkozott Csepeli Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója.
Francia lapértesülések szerint Emmanuel Macron majdhogynem számított a vereségre. Kinek volt váratlan az eredmény?
Az előzetes becslések majdnem száz százalékos pontossággal előrejelezték, hogy mi fog történni. A legutolsó felmérések 34 százalékra tartották a Marine Le Pen vezette Rassemblement National-t (Nemzeti Tömörülés), és végül 31,5 százalékot értek el. Macron pártszövetségét, a Rennaissance-t (Megújulás) 14 százalékra tartották, és 14,5 százalékot kapott. Hozzá kell tenni azt is, hogy a franciák a Eurobarometer legutóbbi felmérése szerint a kontinensen a legpesszimistábban állnak hozzá az egész Európai Unióhoz: több mint 52 százalékuk nem látja pozitívan Európa jövőjét. Ehhez hozzá tartozik, hogy a francia mentalitásra igen jellemző az elégedetlenkedés, valamint egyfajta sovinizmus, nacionalizmus, attól függ, hogy melyik oldalról nézzük. Ilyen relációból nézve, a társadalom most nagyon megmozdult, látható, hogy változást akarnak. Olyan hangokat is lehetett hallani, miszerint gyakorlatilag bárkit odaállíthattak volna Macronnal szemben, az nyert volna.
Vagyis a franciák lényegében nem is a Nemzeti Tömörülésre szavaztak, hanem az úgynevezett “makronizmus” ellen.
Nagyon sokan vallják azt a francia társadalomban, hogy már több előző választás esetében a pestis és a kolera között kellett választaniuk. Korábban (2017-ben, illetve 2022-ben) sokak számára az volt a fontos, hogy Marine Le Pen és az akkor még Front National (Nemzeti Front) néven futó pártja ne kerülhessen vezető hatalomra. Ezért sokan akkor inkább Macronra szavaztak. Ugyanakkor a francia elnök a megválasztása óta egyértelműen nyíltan liberális, kizárólag a gazdasági érdekekre koncentráló politikát folytat. Ez azt eredményezte, hogy a szociális intézkedésekre nem maradt energiája, ami óriási károkat okozott, e mellett az oktatás hatalmas krízist él meg, nem találnak tanárokat, nem indulnak el osztályok. A kórházak állapota rettenetes, a börtönökről nem is beszélve. Tehát itt egy valóságos leépülésről van szó, annak ellenére, hogy Franciaország egyébként mindig is büszke volt az igen fejlett szociális rendszerére.
Az elégedetlenséget egyébként a sárgamellényesek tüntetésére lehet visszavezetni, ami Macron első elnöksége alatt történt: azt sokan forradalomnak is nevezték és olyan tartós feszültségeket hozott létre a társadalomban, amit máig nem sikerült lecsillapítani a francia elnöknek. Mindezek mellett hozzá kell tenni azt is, hogy sokaknak szemet szúr az, hogy az államfő mostanában egy kifejezetten arrogáns stílust vett fel.
Mennyire volt taktikus lépés Macron részéről feloszlatni a Nemzetgyűlést és előrehozott választásokat kiírni?
Sokunkat váratlanul ért a francia elnök vasárnap esti felszólalása. Ugyanakkor azt látni kell, hogy nem nagyon tehetett mást, hiszen demokratikus szempontból egy ekkora különbség egy demokráciában tarthatatlan aránytalanság. Ugyanakkor elhamarkodott, illetve veszélyes lépés is volt. Úgy mondanám, hogy Macron mindent egy lapra tett fel, dupla vagy semmit játszva.
Olyan eset előfordulhat, hogy Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés elnöke lesz a miniszterelnök?
A francia politikában nem is egy precedens van az úgynevezett “cohabitation” vagyis társbérlet felállásra, amikor a francia miniszterelnök másik pártból érkezik, mint az elnök. Először 1986–ban volt ilyen eset, amikor François Mitterrand elnöksége alatt Jacques Chirac lett a miniszterelnök. Annak idején a klasszikus, mérsékelt jobboldali Republikánusok (akkor még RPR) és a klasszikus, szintén mérsékelt baloldali szocialisták (Parti Socialiste) társbérletéről volt szó. Legutoljára pedig 1997-ben, amikor Jacques Chirac jobboldali elnök és Lionel Jospin, baloldali, szocialista miniszterelnök regnált egészen 2002–ig.
Viszont a mostani helyzetben nem két mérsékelt párt feszül egymásnak: antagonisztikus ellentétek vannak Macron és a Nemzeti Tömörülés között akár az ukrajnai háborúval, a migráció kérdésével kapcsolatban, amelyek mind olyan területek, amelyek alapvető ütközési pontnak számítanak.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó forrása: MTI (Emmanuel Macron francia elnök beszédet mond az algériai függetlenségi háború (1954-1962) végének 60. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a párizsi Elysée-palotában 2022. március 19-én.)