Mi jut először eszünkbe a lengyelekről? Az emlékképek legtöbbünk számára egy fekete tóban fürdő kiskacsáig vezetnek, aki épp Lengyelországba készül. De abban is biztos vagyok, hogy sokan ismerünk legalább két lengyel fiút, Lolkát és Bolkát. Majd később, középiskolás tanulmányainkban is előkerültek északi barátainkhoz kapcsolódó történelmi személyek, elég csak a szabadságharcos Bem apóra vagy Szent II. János Pál pápára gondolunk. De hogy visszatérjünk a címben idézett közmondáshoz, szinte biztos vagyok benne, mindannyian zsigerből vágjuk rá annak második felét: …együtt harcol, s issza borát! Nem véletlenül közismert a lengyel–magyar barátság kétsorosa, hiszen ez történelmileg valóban létezik; egészen a középkori dinasztikus vegyes házasságokig nyúlik vissza. Éppen ennek a témának avatott szakértője Stanisław A. Sroka professzor, aki megkerülhetetlen a lengyel tudományos életben, kutatásait neves tudományos lapok idézik. Tevékenysége, tudása, szorgalma a magyarság és a közép-európai régió összetartozásának eszméjét szolgálja, éppen ezért a közelmúltban – életműve elismeréseképp – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szenátusa az egyetemen adományozható legrangosabb díjat, a Ludovika Prize-t adományozta a Jagelló Egyetem Történettudományi Kar dékánjának. Sroka professzor beszélgetésünk alkalmával örömmel kalauzolt el a két nép középkorig visszanyúló történetében, amely a ma élő közép-európaiak számára is üzen.
Szilágyi Dénes főszerkesztő
A Bonum Publicum legutóbbi lapszáma IDE KATTINTVA érhető el.
A Bonum Publicum korábbi lapszámai EZEN A LINKEN olvashatók.