Folyóiratot alapítani nem könnyű feladat. De még nehezebb, hogy tíz év alatt, egy maroknyi kutató által működtetett lap két tématerületen is kiemelkedő minősítést (Q2) érjen el. A KOME International Journal of Pure Communication Inquiry a világon működő tízezres nagyságrendű mezőnyből szelektált pár száz fős élboly felső ötven százalékáig küzdötte fel magát az évek során, megelőzve számos akadémiai hátterű társát. 2023-tól pedig már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiadásában folytathatja menetelését. Tóth János József alapító-főszerkesztővel beszélgettünk.
Hogyan indult a KOME története?
Az első lapszámok 2012-ben jelentek meg; akkoriban egy interdiszciplináris, elméleti fókuszú lapként indítottuk a folyóiratot, amely kommunikációval és annak határterületeivel foglalkozott, ezért is szerepel a címében a pure communication inquiry. Ahogy telt az idő, fokozatosan egyre több empirikus kutatást is megjelentettünk, illetve elkezdtünk foglalkozni általános tudománypolitikai és tudományetikai kérdésekkel is; lényegében mindennel, ami a kommunikációtudomány különböző határterületeit érinti. A folyóirat létrehozásakor az volt a célunk Demeter Márton kollégámmal (aki jelenleg az NKE Tudománystratégiai Iroda vezetője
– a szerk.), hogy egy száz százalékban magyar tulajdonú, a hazai tudománypolitikai érdekeket figyelembe vevő tudományos lapot készítsünk, amely a saját szakterületén nemzetközileg jegyzett és a későbbiekben – talán – kiemelkedő lesz. Az indulás nehéz volt, hiszen a kezdetekkor egyikünk sem értett a kiadáshoz; nem ismertük azokat a tudástermelési viszonyokat, amelyek relevánsak ilyenkor. Én a disszertációmmal foglalkoztam, Mártont pedig inkább logikai-nyelvészeti dolgok érdekelték.
A folyóiratoknál kulcskérdés a szerkesztőbizottság. Hogyan állt össze a szerkesztőgárda?
Mindkettőnk témavezetője ajánlott olyan szaktekintélyeket, akiket később meg is kerestünk, de valójában a nemzetközi kapcsolatháló nagy részét mi alakítottuk ki. Sok segítséget kaptunk olyan külföldi kutatóktól, akiket érdekelt a profilunk. Jelenleg hét-nyolc fős szerkesztőbizottsággal működünk, akik nagy része külföldi: vannak tagjaink Amerikából, Kanadából és az Egyesült Királyságból is. Legismertebb közülük talán Claudia Mellado, aki a szakterületén globálisan is kiemelkedő kutató, és Demeter Márton, a Tudománystratégiai Iroda vezetője, aki szakterületén a tíz-húsz legtermékenyebb kutató közt van Európában.
Hogyan vált ismertté nemzetközi tudományos körökben a KOME?
Az első két évünk tanulás volt. Szerettünk volna bekerülni a tudományos körforgásba, ezután tudtunk csak igazából a reputációépítéssel foglalkozni. A 2010-es évek közepén, hosszú kiválasztási folyamat során sikerült bekerülnünk a Thomson Reutershez, és ezután egy csapásra minden könnyebb lett: nem kellett „vadásznunk” a nemzetközi szerzőket, sok együttműködési ajánlatot kaptunk, sőt felvásárlási ajánlatokat is Törökországból, Svájcból és az Egyesült Királyságból. Ekkor kerültünk fel a tudományos térképre.
Idén pedig az NKE gondozásába került a folyóirat.
Mostanra körvonalazódott, hogy jelentősebb tőke bevonása nélkül hatalmas mennyiségű munka kell ahhoz, hogy előre lépjünk. Elgondolkodtam a külföldi ajánlatokon, de szerettem volna, ha magyar tulajdonban marad a folyóirat. Ekkor kezdődtek az egyeztetések a Ludovika Egyetemi Kiadóval, amit végül megállapodás követett: az egyetemhez került az alapítói és kiadói jog. A lap a működéshez szükséges jelentős infrastrukturális fejlesztést kapott, változatlan formában megtarthatta az eddigi szerkesztőségét, és garanciát kaptam a szerkesztői autonómiára is. Emellett a 2022 márciusa óta működő Tudománystratégiai Irodán is létrejött egy kiváló csapat, akikre számíthatok. Ez a biztos háttér kulcsfontosságú ahhoz, hogy a továbbiakban is előre tudjunk lépni. A folyóirat a kezdetektől fogva nyílt hozzáférésű (open access platinum), ami azt jelenti, hogy a megjelentetésnek és a hozzáférésnek nincsen díja, ez a továbbiakban is így marad.
Új trend, hogy profitorientált folyóiratok mögött megjelennek egyetemek, amelyek később nyíltan hozzáférhetővé teszik a folyóiratokat?
Létezik egy open access mozgalom, amelynek célja, hogy megnyissa a tudományokat mindenki előtt. Ennek támogatói szerint a tudományos publikációk nagy részét nem privát cégek termelik magánpénzből, hanem állami alkalmazásban, kormányzati intézetekben lévő humán tőke termeli közpénzből, éppen ezért nem etikus, hogy az ilyen eredmények megismertetéséért, megismeréséért még további pénzeket kelljen fizetni. A magas presztízsű folyóiratok nagy arányban nem csupán az angolszász kultúrkörhöz kapcsolódnak, hanem kereskedelmi akadémiai kiadók tulajdonában is vannak. Az ő hozzáadott munkájuk és az általuk biztosított presztízs természetesen egy olyan hozzáadott érték, amelynek a megfizetését elvárhatják. Viszont itt érdekütközésben vannak a kutatásokat finanszírozó nemzeti kormányokkal, amelyeknek az az érdekük, hogy az így megtermelt eredmények szabadon hozzáférhetők legyenek. Ennek egyik feloldási lehetősége, hogy kivásárolnak már meglévő, magas presztízsű lapokat, vagy maguk fejlesztenek olyanokat, amelyek később érhetnek el kimagasló eredményeket. Mindkettő finanszírozási formára találunk jó példákat.
Milyen hatással vannak az uralkodó politikai ideológiák a nemzetközi tudományos életre?
A magyar tudománytermelés relatíve erős, például egyes természet- és élettudományos ágak. Említhetjük ezzel kapcsolatban két friss Nobel-díjasunkat, Karikó Katalint (fiziológiai-orvostudomány) és Krausz Ferencet (fizika). A magyar politikatudományi szakirodalmat nézve a nemzetközi láthatósághoz az elmúlt években erősen hozzájárultak a demokráciadeficittel foglalkozó, ezt problematizáló írások. Nyugaton a politikatudományos lapok szerkesztőségeit erősen érdeklik ezek a témák, mert anyagi érdekek alapján működnek, és ezekre a témákra Kelet-Közép-Európa kapcsán nagy igény mutatkozik, a kurrens diskurzusokat meglovagló cikkek sok letöltést, hivatkozást, új szerzőket hozhatnak a lapnak. Tehát nagy részük nem ideológiailag elfogult, csak profitorientált. Sokkal inkább fognak egy közepes módszertannal készített, de kurrens politikai témát taglaló cikket leközölni, mint egy obskúrus témát, amely haladó módszertannal készült, hiszen ez az érdekük.
Magyarország ezekben a társadalmilag érzékeny témákban nem tudományos nagyhatalom, nincsen érdekérvényesítő képessége, hogy diskurzusokat határozzon meg nemzetközi térben. Hazánk ebből a szempontból reaktív szerepet játszik, de ezt tudja moderálni különböző nemzetközi társszerzői hálózatok kiépítésével. Egy befogadóbb nemzetközi környezetben sokkal több olyan mű születne, amely kihívná az uralkodó diskurzust.
Milyen szervezetek és milyen szempontok alapján minősítik a folyóiratokat?
Európában gyakran az Elsevier kiadó Scopus indexáló adatbázisát használjuk. Ez összegyűjti a folyóiratokat, és adott tulajdonságok alapján különböző értékeket ad nekik, amelyekhez konkrét objektív mérőszámok vannak rendelve; ezek alapján sorolják különböző listákon kvartilisekbe a lapokat. Ez a fajta felosztás a Scimagóhoz kötődik, ezt veszi át a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) is, amely a tudományos teljesítmény hivatalos hazai nyilvántartása. Ide importálhatunk a Scopusból, de saját magunk is felvihetünk cikkeket, monográfiákat, és egyéb tudományos műveket. A nyilvántartás nem csupán ezeket jeleníti meg, hanem a magyar tudományos akadémiai folyóirat-osztálylistás besorolásokat is.
Két területen is – nyelvészet és kommunikáció – Q2-es minősítéssel rendelkezik a folyóirat. Mit jelent ez számokban?
Ha figyelembe vesszük a világszerte létező összes, a kommunikációtudomány és határterületein működő folyóiratot, körülbelül egy – tízezres mezőnyből szelektált – hétszáz fős élboly felső ötven százalékába tartozunk. A KOME a nyelvtudomány és kommunikáció területén van jelenleg a Q2-ben. Van arra példa, hogy egy folyóirat két kategóriában is jól szerepeljen, de hazánkban ez ritkaságszámba megy. Ebben a tekintetben közvetlen vetélytársaink az Információs Társadalom és az Intersections. Egy másik nagy minősítő szervezet, a Clarivate Analitics tágabb listáján (The Master Journal List) is rajta vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a folyóirat szerepel az adatbázisukban, de impakt faktort nem adnak nekünk. A KOME 9-es H-indexszel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy van kilenc olyan cikkünk, amely legalább kilenc hivatkozást kapott. A mi területünkön működő nagy folyóiratok ezen mérőszáma húsz és százötven között van, azonban sokan közülük több mint ötvenéves múlttal rendelkeznek.
Hogyan lesz egy nyers kéziratból teljes értékű tudományos mű? – avagy mi a publikálás folyamata?
A hagyományos reguláris megjelenés esetében egy formanyomtatványt kell kitöltenie annak, aki szeretné a KOME-ban megjelentetni kutatását; ebben meghatároztuk, hogy milyen formában kérjük a kéziratot. A jelentkezőnek ebbe kell importálnia a kutatását, majd így elküldenie. A beérkezést követően a téma alapján kijelölünk egy szerkesztőbizottsági tagot, aki gondozásba veszi az anyagot. Az ő feladata, hogy keressen két olyan bírálót, akik nem a szerző intézményéből valók, vagy nem korábbi társszerzőik, de egyikük legalább a régiójából van, társa pedig ezen kívül. Erre azért van szükség, mert el szeretném kerülni, hogy kizárólag olyan emberek véleménye alapján ítéljük meg a kéziratot, akik a mikrokontextusról semmit sem tudnak, vagy épp ellenkezőleg, akár még a szerzőt is ismerik. Ha az egyik bíráló véleménye alapján még javításokkal sem közölhető a kézirat, akkor általában visszautasítjuk a megjelenést. A szerkesztői előbírálat során igyekszünk a problémás cikkeket kiszűrni, hogy egyértelműen nem vállalható cikkekkel ne pazaroljuk a bíráló idejét.
Abban az esetben, ha támogatók voltak a bírálók, de problémákat vetettek fel, megkérjük a szerzőt, hogy dolgozza át a cikket a javaslatoknak megfelelően, és egy válaszlevélben minden kritikára részletekbe menően válaszoljon; ezután tudjuk elfogadni a kész kéziratot. Természetesen ki kell tölteni még egy szerzői nyilatkozatot is, amely lényegében egy szerzői jogi átruházás, és annak a tudomásulvétele, hogy pénzbeli ellenszolgáltatás nem jár érte. Ugyanakkor rengeteg jogot is megtarthat a szerző, hiszen cikkükből készíthetnek derivált műveket, felhasználhatják prezentációkhoz, feltölthetik saját repozitóriumukba, ami sokkal tágabb licenc, mintha egy kereskedelmi akadémiai kiadónak adták volna el a kutatásukat.
A KOME egyik alapvető célja, hogy nemzetközi kontextusba illessze a magyar kutatási eredményeket, ezért várunk minden minőségi, nagymintás kutatást megosztani kívánó elméletalkotó vagy policy hozadékú magyar szerzős cikket a későbbiekben is.
Az interjú a Bonum Publicum magazinban jelent meg.
Szerző és fotó: Szilágyi Dénes