„Kérjük azokat, akik szerint nem lehetséges, ne tartsák fel azokat, akik már csinálják!” Figyelemfelkeltő mottóval érkezett Harangi-Tóth Zoltán őrnagy, a HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék oktatója, aki a november 29-én megrendezett Kreatív Tanulás Program Módszertani Teadélután őszi, záró alkalmának volt a vendége, amely egyúttal a társasjátékok bemutatásának befejező eseménye is volt.
Az őrnagy, aki maga is foglalkozik játéktervezéssel és elkötelezett támogatója a korszerű, ugyanakkor a tantárgyi ismeretek sajátosságaihoz igazodó pedagógiai módszerek alkalmazásának, a hadijátékok világában kalauzolta végig az esemény iránt érdeklődő oktatókat. A programon Korpics Márta Katalin, a Kreatív Tanulás Iroda vezetője köszöntötte az érdeklődőket, aki örömét fejezete ki, hogy ismét izgalmas és a pedagógiai-módszertani színtéren igen előremutató bemutatónak lehetnek a részesei.
A hadijátékokat prezentáló workshop első felében Harangi-Tóth Zoltán ismertette a játékok kialakulásának történetét, a játékok által kínált kiaknázható lehetőségeket a módszertani fejlesztés tekintetében, annak komplexitását, valamint a hallgatói, oktatói és vezető attitűdökről, továbbá a szervezeti kultúrára gyakorolt hatásáról, más szakterületeken való alkalmazhatóságáról számolt be.
A résztvevők megismerhették, hogy a hadijátékok kialakulása a térképészet fejlődéséből következett, a szervezett hadseregek kezdték el alkalmazni a professzionális tisztképzés eszközeként. Az első játék 1824-ben Poroszországban született meg Kriegspiel néven. A játék lehetővé tette, hogy egész háborúkat „játszanak” végig – általa megvalósulhatott a terepviszonyokra való felkészülés, a haditervek vizuális ábrázolása és az egyes hadi mozzanatok összehangolása is. Az eredmények gyorsan megmutatkoztak, a poroszok jelentős fölényre tettek szert a játékok alkalmazása nyomán, lényegében végigverték Európát. Megemlítendő, hogy a Ludovika is rendelkezik hagyományokkal a hadijátékok alkalmazásában.
A játék hatásosságának kulcsa a döntéshozatal és a stratégia-kidolgozás gyakorlásában, modellezésében rejlett. Innen indult hódító útjára a módszer, amely mára kilépett a kizárólag katonai közegben történő alkalmazásból, részben átalakult játék alapú oktatássá, játékpedagógiává. Jól szemlélteti mindezt, hogy a piackutatásban, szervezetfejlesztésben, szervezetdiagnosztikában Business Simulation néven is alkalmazzák például az információáramlás feltérképezésében. Ugyanakkor nem távolodott el eredeti alkalmazási területétől sem, a NATO egyik kiemelt projektje az idegen szóval wargaming alkalmazása, amelynek támogatásához Handbook is készült.
Mire jó a hadijáték? Milyen kihívásokat rejt a hallgatók, oktatók és vezetők számára? A hallgatók esetében felmerül a kreativitás, amely a HHK-s hallgatók esetében nehezebben előhívható képesség, ugyanakkor szükség lesz rá a munkájukban. A személyiség fejlesztésében is van szerepe, mert az eltérő habitusú hallgatók különböző szerepekbe kerülve kiléphetnek a komfortzónájukból. A játék során sok interakció történik, amely a tudás megosztását segíti elő oktatói mentorálás mellett. A közös narratíva hatására, amelyet a játék kerete ad meg, jobban megmaradnak a felismerések, mindez a kulcsösszefüggések rögzülését tudja szolgálni. Nagyon lényeges a hallgatók közötti társadalmi különbségek csökkentése, a játék során nem a hozott ismeretek dominálnak, hanem a hallgató a saját, józan, logikus gondolkodására támaszkodhat. A gyakran alkalmazott dobókocka remek eszköz, amely az esetlegesség, váratlan helyeztek, fordulatok kezelését segít megtanulni kezelni.
Az oktatók szemszögéből sok energiát követel egy játék lebonyolítása: mentorálni szükséges a csoportokat a játék során, ezáltal az oktatói figyelem is jobban megoszlik. Az oktatói kommunikációnak kiemelt szerepe van a folyamatban, mert a motiválás mellett be is kell vonnia minden résztvevőt a játékba, így folyamatos interakcióba kerül a hallgatókkal. A kreativitás, a rugalmasság ebben a szerepkörben is megjelenik, minden csoport más, minden játék másként zajlik.
Extra erőfeszítést, időráfordítást jelent az előkészítés, a játék megtervezése és a legyártása is, amelynek költségei is lehetnek. A metódus közben folyamatos értékelés történik, amely eltér a hagyományos szummatív értékelési formától – sokkal inkább folyamatszemléletű, azonnali visszacsatolást lehet alkalmazni, amelyet a játék végkimenetele csak tovább erősít. Lényeges, hogy a játék során megfelelő oktatási kérdés kerüljön a középpontba, nem alkalmazható minden tématerületen.
Vezetői kihívásként megjelenik a kreativitás egyenrangúságának elismerése, ugyanis tud olyan oktatási eredményeket adni, mint a hagyományos módszerek. Magával hozhatja a szervezeti kultúraváltást is, mert az egyéni oktatói kezdeményezések támogatását, a bizalom építését célozza meg. A játék eredményessége ugyanakkor hatásvizsgálatot igényel: hozza-e azokat az eredményeket, amelyet tőle elvárnak?
Milyen területeken alkalmazható a hadijáték?
A módszer bevett gyakorlattá vált a HHK-n. A lövészképzésen kötelező lett, valamint jól használható a vezetői és missziós felkészítésben, a mesterképzős hallgatók pedig maguk terveznek hadijátékokat. Jól alkalmazható a (had)történelem és (konfliktus)elemzés terén is. Tágabb keretben a döntés előkészítésben használható, amely akár az állami, üzleti szférában is megjelenhet.
A hadijátékok nagy előnye, hogy a stratégia alkotás egyszerre jelenik meg a negatív hatások elkerülésével, így kettős hatással lehet számolni a játék alkalmazásakor.
Szöveg: Nemes Katalin
Fotó: Gáspár Gyöngyvér