Bár az európai közös valuta jelenleg a világ második legfontosabb valutája, a ’90-es évek végén, a német politikai elit érdekeinek megfelelően született, nem gazdasági, hanem politikai döntés eredményeként – hangzott el Az euró a jövő? című kerekasztal-beszélgetésen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent László Kápolnájában november 13-án. A Fiatalok Batthyány Köre (FBK) által rendezett eseményen Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és Pogátsa Zoltán közgazdász járták körül a témát. Az est moderátora Batthyány Boldizsár, az FBK elnöke volt.
Az egységes valuta, melyben nincs árfolyammozgás, és alacsony tranzakciós költség jellemzi, a lakosság körében népszerű ugyan, de gazdasági szerepe több kérdést is felvet. Németország viszonylag gyenge nemzeti valutával lépett be az eurózónába, a folyamat stabil nyerteseként külkereskedelmi többletet halmozott fel, ezért a válságok idején kénytelen volt mesterségesen fenntartani az euróövezetet – tájékoztatott Nagy Márton bevezetőjében.
Az euró sorsa nem egyértelmű, léte nem végleges, jövője bizonytalan – tette hozzá Pogátsa Zoltán. A közgazdász elmondta, az euró történetében három meghatározó periódusról beszélhetünk. Az első 2008-ig tartott, ameddig az USA dollár helyére szánt valuta meg nem érezte első válságát. 2008-tól, a válságot követően jelentkeztek az eurózónán belüli belső szerkezeti problémák nagyjából a 2015-2016-ig. A harmadik időszak a COVID-járvánnyal indult, e válság kezelését az előzőhöz képest száznyolcvan fokos fordulat jellemezte.
A két szakértő egyetértett abban is, milyen szakadék tátong az euró mikro-, illetve makroszintű gazdasági folyamatai között. Az egységes valuta előnyei mikroszinten, a lakosság körében jelentkeznek, a hátrányai viszont makro, azaz vállalati szinten. A makroökonómiai folyamatok egyértelműen arra utalnak, hogy az eurózóna előtt kiegyenlítettebbek voltak az európai gazdasági folyamatok. Bár az újabb válságok és megszorítások tovább árnyalják az egyébként is bonyolult helyzetet, az eurózóna lakossága támogatja, a nemzeti valutával rendelkező országok lakossága pedig „messiásként” tekint az euróra.
Pogátsa Zoltán hozzátette, téves az az elképzelés, hogy ha belépnénk az euróövezetbe, az összes gazdasági mutatónk egy csapásra jobbá válna. A valóság az, hogy egy-egy ország, így hazánk gazdasági mutatói is nemzeti ügyek, feladatok. Magyarország mint gyorsan felzárkózó ország, a gyors növekedés miatt tapasztalhatja meg a magas nemzeti inflációt, amitől az euró sem védene meg bennünket. „Az eurózóna egy mesterséges buborék, amelynek nem volt gazdasági lapja, és most sincs realitása – fogalmazott”.
„Az Európai Unió elvesztette gazdasági versenyképességét”. A jelenlegi válság a COVID-dal kezdődött, az addigi alacsony infláció megugrott, a bezárkózás miatt szétesett az egységes gazdaság. A kialakult helyzetet tovább nehezítette a háború, és nem utolsó sorban az EU zöldenergia-támogató energiapolitikája, amely komoly többletköltséget okoz. „Nem az a kérdés, hogy van-e jövője az eurónak, hanem az, hogy van-e jövője az eurózónának?” Az is hamis elképzelés, hogy ha többen csatlakoznak az övezethez, erősebb lesz az euró – emelte ki Nagy Márton, hozzátéve: a jüan előbb-utóbb háttérbe szoríthatja Európa egységes valutáját.
„Egy valutaövezet sorsa attól függ, hogy a tagországok mennyire versenyképesek” – hangsúlyozta Pogátsa Zoltán. A kínai gazdaság a nominális GDP alapján a második, vásárlóerő-paritás alapján számolva a világ legerősebb gazdasága, a kínai gazdasági „veszély” tehát már jelen van, a jövőt a Kína-USA, (és a Kína-EU) verseny kimenetele fogja meghatározni, valamint a jüan és az USA dollár viszonya.
Az euró magyarországi bevezetéséről Pogátsa Zoltán elmondta, „hazánknak nincs céldátuma, nem is lenne értelme”. Az euró bevezetése nem verseny, sőt, nem garantálja a gazdasági sikert, mutatta be Szlovákia, valamint Lengyelország és Románia példáján. Nincs összefüggés a kettő között, az országok gazdasági szerkezete, technológiai fejlesztései, és a területén tevékenykedő versenyképes cégek számítanak valójában.
„Egy ország számára egy bizonyos fejlettségi szint alatt még nem érdemes, egy gazdasági szint fölött pedig már nem érdemes csatlakozni az eurózónához” – hangsúlyozta Nagy Márton. A kérdés az eurózónához való csatlakozás kapcsán inkább az, hogy van-e kapcsolat az árfolyam(ok) és a versenyképesség között, egészítette ki Nagy Márton.
A gazdaságfejlesztési miniszter beszélt Magyarország kivételes geopolitikai helyzetéről is. Elmondta: hazánk gazdasága erős, az export szerepe meghatározó, a hazai és a külföldi cégek aránya közel azonos. Magyarország szerencséjének nevezte a tényt, hogy a cégek a gazdasági válság(ok) ellenére maradnak, a magyar-kínai kapcsolatok egyre szorosabbak, az ország logisztikája pedig különösen kedvező. A szállítás (vízi, közúti, vasúti) és a raktározás költségei is kedvezőek, hiszen Magyarország földrajzi értelemben a lehető legelőnyösebb területen helyezkedik el Európában.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes