Társasjáték az oktatásban címmel rendezte meg Kreatív Tanulás Iroda (KTI) a Módszertani Teadélutánok rendezvénysorozat, a szemeszterben első teadélutánját szeptember 27-én.
Az eseményt Korpics Márta Katalin, a KTI vezetője nyitotta meg, aki köszöntőjében kiemelte, hogy új téma került a rendezvénysorozat fókuszába: a társasjátékok pedagógiai alkalmazási lehetőségeit járják körül az őszi félévben. A nyitóesemény vendégeként Lencse Máté pedagógus, játéktervező működött közre a társasjátéktípusok bemutatásában és az oktatásban való adaptálhatóságukhoz nyújtott szempontok ismertetésében. Hangsúlyozta, hogy a modern társasjátékok a reneszánszukat élik. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a pedagógiai „haszon” mellett a játék maradjon játék, mert akkor képes igazán kifejteni előnyeit, mivel a játékok motivációs bázist képesek alkotni, és indirekt módon jelenik meg edukatív hatásuk.
A program során négy különböző játéktípust próbálhattak ki a résztvevők, minden kör után megtörtént az élmények és tapasztalatok feldolgozása. Felsorolták a pedagógiai szempontból fakadó előnyöket, így a workshop egyúttal volt interaktív és reflektív.
Bevezető játékként a Boldog Lazaccal ismerkedhettek meg az érdeklődők. A játék könnyedén elsajátítható, kb. 3-8 játékos tud benne egyidejűleg részt venni. A játékidő elég rövid, mindössze 2-6 perc. A játékosok kártyákat kapnak, amelyek különböző utasításokat tartalmaznak. A játékosoknak a kártyáiktól minél előbb meg kell szabadulniuk úgy, hogy a kártyákon szereplő utasítások párjait kell megtalálni a többi játékosnál. Akinek ez elsőre sikerült, az nyert. A pedagógia szemszögéből nézve a résztvevők megállapították, hogy a játék alkalmas a stratégia alkotás fejlesztésére, a társakra való odafigyelésre. Új csoportban oldja a feszültséget, jégtörőként is működhet, az oktató számára lehetővé teszi, hogy megfigyelje milyen személyiségű egyénekből áll a csoport, milyenek a szociális képességeik – csapatépítésre is használható. A körben állás miatt védett közeget teremt. A társasjáték pedagógia fontos vezérelve, hogy bevezetésekor eleinte kisebb tétű és rövidebb játékokat érdemes alkalmazni.
A második körben egy NIM típusú játékot próbálhattak ki a résztvevők. Ez kétszemélyes játék, több kupacban kavicsok vannak, melyekből a játékosok felváltva vesznek el különböző szabályok szerint. Az nyer, aki az utolsó kavicsot elveszi. A NIM típusú játékok logikai, taktikai és stratégiai képességek fejlesztését eredményezhetik. Másrészt gyorsan letelik a játékidő, így hamar újra lehet kezdeni, ez mind a győzelem, mind a vereség feldolgozását megkönnyíti. Az agressziót is előhívhatja a játék, amely által szintén információ nyerhető a játékos személyiségének beállítottságáról.
Harmadikként dámajáték következett, amely egy táblán játszható stratégiai játék. A szabályok és a tábla mérete is sok verzióban létezik, azonban a cél egyezik: az ellenfél összes korongjának a leütése. A játék előnyei hasonlóak a NIM játékokhoz, ugyanakkor mivel a karaktere az ütések révén agresszívabb, a visszafogottabb személyiségű egyéneket is cselekvésre ösztönzi.
A negyedik típusú játékként a kockázás került sorra. Négy játékos került egy csoportba, akik dobókockával dobtak több körben, az egyes körök dobásainak összegét pedig egyénenként felírták egy lapra. Ha valaki egyest dobott az adott kör összege nullázódott, és a következő játékos került sorra. A játékosok dönthettek arról, hogy hányszor dobnak egy körben, meddig kockáztatják az adott körben megszerzett összeget. Az nyert, aki először elérte a 100 pontot az összesítésben. Ebben a játékban a kockázatvállalás, az attitűdök alakulása, változása figyelhető meg, a túlzottan nagy kockázatvállalási viselkedés is kontrollálható általa. A többi játékos pontjainak nyomon követésével pedig a folyamatos, aktív figyelem, a koncentráció képessége fejleszthető.
Az ötödik kipróbált játék a Win, Lose, or Banana érvelésen alapuló kártyajáték volt. A játékot háromfős csoportban tudják játszani három kártyalappal, amelyre a „banana”, „lose” és a „win” kifejezések vannak felírva. Mindenki húz egyet. Aki a win kártyát húzza, az kerül abba a helyzetbe, hogy meghallgassa a társai érvelését arról, ki mond igazat, kinél van a „banana” kártya. A játék kiválóan fejleszti a kommunikációt, az érvelési technikát. Aki pedig dönt, a társai kommunikációjának alapos megfigyelésére kell koncentrálnia, a verbális és nonverbális jelekre egyaránt.
A játékok között eszmecserére is lehetőség volt: a kérdés, az volt, hogy a klasszikus, magas presztízzsel járó absztrakt játékokkal szemben, mint például a sakk, mit tudnak a 4-5 főt is bevonó egyszerű játékok? Az együttműködés fejlődik a kooperatív játékok használatával, jó hatással van a beszédkészség fejlődésére, a szerencsén alapuló játékok az esélykiegyenlítést támogatják, annak tudatosítását, hogy nem tudunk mindenre befolyással lenni – ez egybecseng az életre való felkészítés szándékával, pszichológia felvértezettséget nyújt. A kártyajátékok a kockázatvállalással kapcsolatos attitűdökre is hatással vannak. Ezekben a játékokban nem ismert minden információ, mint egy sakkjátékban, ezáltal nem is annyira kiszámíthatók, a játék önmagért valóvá válik. Ezek a típusú játékok nem edzés jellegűek, nem a tehetséggondozásra fókuszálnak, mindez feloldja az oktatót és a csoport tagjait is. A játék karaktere elbírja, hogy a résztvevők hibázzanak, a hiba viszont nem egy direkt oktatói/tanári visszajelzés nyomán derül ki, hanem a játszás gyakorlata során, így megtörténik a bevonódás, és a játékos a saját ritmusában dolgozza fel az információkat.
Az esemény során bemutatták azt is, hogy az egyszerű és olcsó játékok is mennyire sokrétűen befolyásolják az egyéni fejlődést. A rendezvény lehetőséget nyújtott a társasjátékokban rejlő pedagógiai fejlesztő eszközök felfedezésére, melynek folytatására október hónapban kerül sor. Korpics Márta és Biró Éva, a KTI munkatársai a vitakultúra, verbális kompetenciafejlesztő és kooperatív játékok prezentálásával folytatják majd a rendezvénysorozatot.
Szöveg: Nemes Katalin
Fotó: Biró Éva, Gáspár Gyöngyvér