„A vízgazdálkodás legfontosabb kihívásai nem műszaki vagy tudományos jellegűek, hanem megoldatlan, sőt egyre súlyosbodó társadalmi, életviteli és politikai problémák” – hangzott el a tizedik évéhez érkező Ludovika Szabadegyetem előadássorozat 2023/24-es tanév első előadásán, a Nemzeti Közszolgálai Egyetemen (NKE) szeptember 26-án. A jubileum alkalmával Bogárdi János, az NKE Víztudományi Karának (VTK) kutatóprofesszora, a Bonni Egyetem tanára tartott előadást Miért forog a vízkörforgás körül a világ? címmel, a Vízből vagyok, vízzé leszek című életműkötetének megjelenése kapcsán.
Az előadót Bíró Tibor egyetemi docens, a VTK dékánja mutatta be a hallgatóságnak. Bogárdi János a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Belügyminisztérium Országos Vízügyi Főigazgatóság Tudományos Tanácsának tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Vízkutatási Programjának tudományos tanácsadója, a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrológiai Közlönyének szerkesztőbizottsági tagja. Bogárdi professzor nemzetközi szaktekintély, neve a víztudományok területén kikerülhetetlen. Nemzetközi karrierjét elsősorban műszaki területen, az integrált vízgazdálkodás területén építette, ugyanakkor a vízpolitika és vízdiplomácia jeles képviselője, részt vett az ENSZ és az UNESCO tevékenységében is.
Van-e és lesz-e elegendő vizünk? Mik a legnagyobb kihívások ezzel kapcsolatban? Milyen a jelenlegi vízhelyzet a világon? Van-e elegendő beruházási fedezet, szakember, nyersanyag, politikai akarat, társadalmi egyetértés és összefogás a szükséges lépések megvalósítására? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphattunk választ Bogárdi János előadásából.
„Az ember három percet bír ki levegő nélkül, három napot víz nélkül, három hetet élelem nélkül. Az emberi test 1%-os dehidratációja már a szellemi teljesítmény csökkenésével jár, az emberi szervezet 15-25%-os vízvesztesége halálos lehet, míg 2/3-os vérveszteségből felépülünk. Egy újszülött testének 80%-a, egy aggastyánénak 50 %-a víz, az emberi agy 85% vízből áll” – foglalta össze Bogárdi professzor a víz fiziológiai szerepét.
A vízgazdálkodás feladata a három alapvető emberi igény kiszolgálása: a vízellátás biztonsága a települési, ipari, mezőgazdasági és egyéb szektorok vízigényének fedezésére; a vízzel kapcsolatos, természeti eredetű extrém eseményekkel szembeni biztonság; és a természetes akvatikus élőhelyek megőrzése, és/vagy helyreállítása. „E célok közt fennálló többszörös konfliktusok szinte mindenhol jelentkeznek napjaink dinamikus, komplex, többléptékű társadalmi-ökológiai rendszerében. Ezért a vízgazdálkodás nemcsak a készletek szakszerű menedzsmentjét, hanem politikát is jelent!” – fogalmazott.
Az ivóvíz (édesvíz) fiziológiai szerepe és az alapvető emberi igények bemutatása után a professzor vázolta édesvízkészleteink megosztását is. A Föld összes édesvize 35 millió km³, amely vízkészletünknek csupán 2,5%-a.
Ismertetett továbbá két kevésbé ismert definíciót is. Az ún. kék víz az évente megújuló felszíni és felszín alatti lefolyásokból, a folyókból, tavakból, tározókból, talajvízből származó víz, melyek mozgását a nehézségi erő szabályozza, építőmérnöki eszközökkel lehet szabályozni, de csak kisebb hányadát tudjuk felhasználni. Az ún. zöld víz a közvetlen csapadékból származó, a transpirációban (párologtatásban) részt vevő víz. Bár a szárazföldi csapadék 2/3-a elpárolog, illetve a növénytakaró transpirációjában vesz részt, a mezőgazdasági vízfogyasztás 90%-át ez adja. Néhány ország kivételével tehát az élelmiszertermelés a zöld és nem a kék vízen alapul.
A népességrobbanás kapcsán szóba került a világ, az emberiség három legnagyobb problémája is, amelyet magyarul a három sz, angolul Three P, Triple P, vagy The Ps problémájának neveznek. Ezek a szaporodás (elsősorban a világ legszárazabb és gazdaságilag legfejletlenebb részein); a szegénység (a gazdagok és szegények közötti különbség növekedése mind az országok között, mind az országokon belül); és a szennyezés (ökoszisztémák, víztestek, a geoszféra és az atmoszféra megállíthatatlannak tűnő biológiai, kémiai és fizikai túlterhelése).
A Föld északi féltekéjének száraz övezete a Szaharától Kelet-Ázsiáig tart, ez a terület, valamint Fekete-Afrika nagyrésze a lakosság évenkénti növekedésének gócterülete.
„A világon valaha élt emberek fele ma él, a kortársunk!” – hívta fel a figyelmet a népességnövekedés nagyságára a professzor. Hozzátette: a még mindig jelentékeny népességnövekedés korunk legnagyobb kihívása, ami hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenség és szennyezés növekedéséhez is.
„A nemzetközi, vízhiányra összpontosító diskurzus elfelejtett dimenziója a vízminőség! – magyarázta Bogárdi János. „A vízminőség széles körű romlása „másodlagos” vízhiányhoz vezet, mert a szennyezett vizet nem lehet magasabb rendű vízigények esetében használni!”
Az előadáson egyebek mellett szó esett Magyarország és a Duna-medence kérdéséről is. „Magyarország jövője elválaszthatatlan a jövő vízviszonyaitól a Duna vízgyűjtő területén. A magyar vízgazdálkodás nemzetközi kell, hogy legyen, mivel hazánk víztranzit ország” – mutatott rá a szakértő. A Duna-medence vízviszonyainak változása kapcsán elmondta: a jövőben mindenképp kevesebb vízzel kell számolnunk. A csapadék 3-16%-os csökkenése, a párolgás 10-25%-os növekedése és a lefolyás 5-35%-os csökkenés mind-mind ebbe az irányba mutat.
„A társadalmi értékrendszerek radikális változására van szükség! Bizalomra, bizakodásra és a problémákkal való elszánt szembenézésre kell!” – foglalta össze előadását Bogárdi János professzor.
Az előadásról készült videó visszanézhető itt, bővebben pedig a ludovika.hu-n olvashatnak.
Szöveg: Páhy Anna
Videó: Kristóf-Szabó Lilla